2017. november 19., vasárnap

Ne egyél a jó és rossz tudás fájáról!

"Jóllehet, ő a Fiú, a szenvedésekből tanulta meg az engedelmességet és miután teljességre jutott, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki."(Zsidó 5.8-9.)

Jézusnak az Atya akaratát teljesíteni étele és itala volt, amint már kezdett öntudatra ébredni: 12 évesen már keresik a szülei, mert elkószál mellőlük, belső indíttatásának engedve az Atya házába kellett mennie. Nem volt ez számára nehézség, az Atyát keresni, felfedezni és akaratát teljesíteni.

Amikor elérkezett a próbák ideje a megkísértésekben, a szolgálat terhei között, az emberi fáradtság és erőtlenség, és legfőképpen a halál erői által okozott szenvedésben, akkor tanulta meg Jézus, hogy mi is az engedelmesség.


Mindezt végigjárva, - isteni módon tűrve és legyőzve a szenvedést, - teszi a mi emberi természetünket győzedelmessé. Krisztus értünk vált teljessé, hogy számunkra, emberek számára lehetőség legyen az engedelmességre, a Vele való győzelem lehetőségére, a Teljesség megélésére.

A szenvedésen keresztül, engedelmesen vállalva visz az út a Teljesség felé.

A jó és rossz tudás fájáról szakítva az ember, önmaga tudja, hogy mi a jó és mi a rossz a számára. Már nem fogadja Istentől nyitottan amit kap, teljes bizalomban, hogy az jó és lényegében javára lesz, akkor is ha most kellemetlen, vagy akár fájdalmas is. 


A szenvedést rossznak gondoljuk, noha Isten Igéje most is jónak mondja, áldás lehetőségét hordozó útként tárja elénk.



Kedves Lelkészfeleség Testvéreim!

Nekünk az életformánk, ételünk és italunk a szolgálat.
Azonban, ha jönnek a nehéz pillanatok, fájdalmas órák, kínokkal teli időszakok, mit teszünk? 

Megtalálhatjuk a magunk kis kapuját, amelyen átlépve pillanatnyilag könnyíthetünk lelkünknek. Igy mehetünk tovább, kissé nehézkesebben is, mégis tovább azon az úton, amit mi gondolunk jónak és távol tolva azt az utat, melyet rossznak, kibirhatatlannak vélünk. 

Jézus most engedelmességre hív!
Jézus most a Teljesség felé hív!
Jézus szeretne Veled lenni a Teljességben!
Jézus szeret Téged és nélküled nem teljes az öröme!

SzE







2017. november 13., hétfő

Ha láthatatlanná lettél...


Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle,
 mert nagyon féltek. ( 1 Sámuel 17, 24)

Képtalálat a következőre: „Nagy ember árnyéka”Góliát magas, harcedzett férfi volt, páncélzattal, és komoly fegyverekkel felfegyverezve. Esélytelennek tűnt a harc ellene. Saul serege rettegve hallgatta, amikor kiállt és becsmérelte őket és Istenüket. Feladták a harcot már az elején. Nem hitték el, hogy lehet bárki, aki le tudja győzni Góliátot. Egymásban erősítették félelmeiket. Nem látták Góliáttól, a félelemtől, a rájuk leselkedő veszedelemtől azt az Istent, akivel nem egy embert, hanem népeket győztek le atyáik. Nem látták azt az Istent, aki kezében tartja az általa teremtett világot. 
   Góliát nem Gátban lakik ma, hanem körülöttük, és abban erősít meg ma is bennünket, hogy el ne higgyük, hogy a mi Urunk győztes Úr, akit nem győz le a gonosz, és nem is győzhet le. Ott áll felettünk, hogy el ne higgyük, hogy szolgálatinknak, az igehirdetésnek, bizonyságtételnek van értelme. Ott áll, hogy el ne higgyük, hogy ma is időszerű Isten igéje, és igazsága. Ott áll előttünk, rettegést keltve, hogy elfeledjük, Aki bennünket motivál, szolgálatra késztet mérföldekkel nagyobb, erősebb, hatalmasabb, de csendesebb. Isten az, aki értünk még áldozatra is kész volt...
Pedig emlékszem arra a gyászoló asszonyra, aki férje temetésekor hallotta meg a remény evangéliumát. Pedig tudom, hogy  fiataljaink tisztaságának megmaradásában Ő ad erőt, pedig családok újulnak meg, mert megszabadította pl. az apát szenvedélyétől, az alkoholtól. Nem volt emberi esély, de Krisztus ereje nagyobbnak bizonyult a bódulat vágyánál. .... Folytathatnánk, hiszen mindez valóság. Ezzel a bizonyossággal álljunk az eheti szolgálatainkba.  Isten áldjon Benneteket a küzdelmeitekben, és adjon Nektek igazi győzelmeket Vele! 

                                                                                                 Gergelyné Molnár Lívia

2017. november 11., szombat

A VÁRATLAN HAZATÉRÉS


Kapcsolódó kép             Este volt, épp bibliaórát tartottam, amikor a telefon kijelzőjén láttam, hogy hív valaki. Nem tudtam felvenni. Aztán, ahogy befejeztük az imádságot, az éneket, rápillantottam a telefonra, láttam, hogy kaptam egy sms-t egy ismeretlen számról: "Anyu meghalt." olvastam a szöveget. Zsibbadás futott át rajtam. Ez most nekem szól?  Az én anyukámról szól?  Vagy valaki a fájdalmát így írta meg, hiszen a szám ismeretlen. Beszélgetés következett, búcsúzkodás a bibliaórásoktól. 
  Bennem az sms lüktetett. Ki írhatta ezt? Miért csak így név nélkül? Az én anyukámról van szó? Még nem telt el egy hét, hogy nála voltunk. Igaz nem volt túl jól, de vele történt volna valami?......
Amikor mindenki elment gyors telefonálásba kezdtem. Felhívtam az ismeretlen számot. Az egyik öcsém szólt a telefonba. Az sms az én anyukámról szólt.... és nekem szólt.... Hallgatás, fájdalmas érzés. Az utolsó találkozás emléke. Csend.
 Nehezen lélegzett, amikor utoljára találkoztunk... egyik orvos műtétet sürgetett, a másik azt mondta, hogy nagy a kockázata... Hívni fognak, hogy hogyan döntöttek, ígérte az orvos. Hónapok teltek el az utolsó vizsgálat óta. Az orvos nem hívott, az orvost nem tudtuk elérni sehogy sem. Utólag derült ki, hogy anyu egyszer azt mondta: "Akkor most várjam a halált?" Ő várta, mi nem is tudtuk. 
       Az utolsó találkozáskor épp az a mondat fogalmazódott meg bennem, hogy mondjam-e, hogy milyen rosszul néz ki, de nem mondtam, hiszen úgyis tudja, és nem tud rajta változtatni. Gyorsan elment. 66 éves volt.

      Ez az emberi oldala. De ahogy csend lett, csak az jutott eszembe, ahogy elsős koromban jártuk a kórházakat, mert anyukám nagy beteg volt. Közel egy évet a kórházban töltött. Akkor nem tudtam mi történik vele, csak a híreket hallottuk, hogy a hasonló betegségben szenvedő szobatársak közül kit hívott haza az Úr. De ha épp vetkőzni láttam, a hatalmas műtéti hegek, amik előbukkantak a ruha alól, mindig jelezték, hogy nagy baj volt akkor. Isten megtartotta, feladata volt még itt. Három kicsi gyermek, akiket fel kellett nevelni, férj, gazdaság, szülők. Az emléke lassan megkopott ennek a betegségnek. Csak az évenkénti kontroll juttatta eszünkbe, hogy nem természetes, hogy ő még közöttünk van.
Majd halála előtt úgy 6 évvel, mi épp a negyedik gyermekünket vártuk, amikor őt a szívével műtötték. Akkor is  felépült, és visszajött közénk, mert feladata volt. Isten megtartotta. Láthatta szinte valamennyi unokáját. Szerette az Istent, és Isten is szerette őt. Hozzá ment, gyorsan, csendesen. Nem szenvedett sokat, legalábbis nem panaszkodott. Elfogadta az Ő akaratát mindenben. Reménysége volt. Ez a reménység adott erőt nekünk is. Isten adott neki még időt, és nekünk is. Sokszor gondolok arra, hogy már nem tudok tőle semmit sem megkérdezni. Milyen kár, hogy nem ragadtam meg minden pillanatot, hogy elmondhassa, amit tudott. Előttem van, úgy ahogy édesanyja is, ha nem volt sürgős dolga, olvasta a Bibliát. Mindig fontos volt neki Isten szava, az istentiszteletek, a bibliaórák. Aki szerette az Istent, odatalált hozzá. Legyen áldott a mi Urunk azért, hogy még kapott újabb, és újabb időt itt közöttünk......
Képtalálat a következőre: „aranyhíd a dunán”      Sokan elmentek az elmúlt években családunkból. Sokunknak vannak emlékei emberekről, akik fontosak voltak, akik szerettek, akiket szerettünk, akik ma már nincsenek itt. Hiányukat érezzük, lassan elfogadjuk, megszokjuk, de az a tudat, hogy Isten másik tenyerébe kerültek, könnyíti az elengedést. Hiszen mi itt maradottak is tudjuk, hogy hová mentek, hogy KI várja őket, hogy a fájdalom, kín, szenvedés lehullott róluk, maradt az Isten minden mindenekben. Maradnak az emlékek, és az öröm, hogy ismerhettük őket, hogy tanulhattunk tőlük. A hála, mely minden évfordulókor megerősödik. Hálásak vagyunk Istenünk mindazért, amit tőlük, rajtuk keresztül adtál nekünk.

 És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé... Jel.21,4
       
      


                                                                                              Gergelyné Molnár Lívia

2017. november 6., hétfő

HOGYHA VANNAK EL NEM GYÁSZOLT GYÁSZAID


  
Szeretteinket elengedni, elgyászolni, mély és erős fájdalommal jár.

Düh, harag, közöny a védelmünkre igyekeznek  a nagy fájdalommal szemben.

Fájdalmat megélni csak akkor tudunk, akkor merünk, ha van hozzá elég lelki erőnk. 

Ilyenkor mindig bejelentkezik a halál, a végesség szorongást okozó valósága is. Mit tudunk neki válaszolni?
Ha nincs belső, meggyőződésből fakadó érzésünk arról, hogy a menny és föld össze van kötve, hogy majd az örökkévalóságban örömmel teljes találkozásaink lesznek- legyengít a halál végérvényesnek tűnő rabló hatalma. Utolsó  erőforrásodat is rejtve elszedi a kettőtök kapcsolatát megmásíthatatlanul és fellebbezhetetlenül semmibe taposó halál. .......

Igehirdetés: Megelégszel a vaníliás cukros zacskóval?

   Máté 13. 44  A szántóföldbe rejtett kincs
Megelégszel a vanílliás cukros zacskóval is?

Sok jó érzéssel gondolok vissza arra az időszakra, amikor a gyermekeim egészen kicsik voltak, akár már egy, másfél éves korukra is, amikortól kezdve jellemző volt rájuk, hogy kincseket kerestek. Játszótéren is hosszú időn keresztül vizsgálták a kavicsokat, melyik csillogóbb, melyik lehet a legértékesebb, igazi, páratlan értékű drága kő.
De olyan is volt, hogy a konyha szekrényből nehezen hozzáférve mégis kilopva egy vaníliás cukros zacskót rohant el vele a fiam és ez vált felbecsülhetetlen értékké, ezzel aludt, ezzel ébredt és vinni kellett mindenhová a mar szétmállóban lévő cukros zacskót.


A kincsre való erős vágyakozás a gyermekek belső világában nagyon mélyen ott él és ennek az érzés kötegnek egy kifelé való megjelenése ez a kincskeresés. Mert hát láthatjuk, hogy nem a vaníliás cukor a kincs, hanem csak az a tárgyi felület, ahova ezt a mély vágyát hozzá tudja kapcsolni.
A gyermeki lélek belülről, tudattalanul is mindvégig a fejlődése során kérdezi és monitorozza, hogy van e valódi kincs?
Van e személyére szóló figyelem, törődés, a szükségeiben, félelmeiben támogatás, megnyugtatás, van e indulatai ellenére elveszíthetetlen szeretet, értékes e, szép e, szerethető e ő maga?
És összegyűjti  a ti zsigeri rezdüléseitekből és viselkedéseitekből a választ arra nézve, hogy van e valódi kincs, meghatározó kincs? Van e hűség, van e szeretet van e önátadás?


Hogyan is van ez mivelünk felnőttekkel?


Mi is keresünk és megpróbálunk

2017. október 30., hétfő

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Nagy szeretettel köszöntjük
mai blog írónkat 

dr. Mészárosné dr. Seres Leilát, aki szintén lelkipásztor feleségként is szolgál a mindennapjaiban. Leila oktató-kutató orvosként dolgozik, férjével egy budapesti  baptista gyülekezetben szolgálnak, 3 gyermek édesanyja.

C:\Users\ETA\Downloads\20170725_192250 (2).jpg

Nagyon szép, mély és igaz tartalmú bizonyságtételét olvassuk nyitott szívvel!

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Előfordul, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk lelkipásztor feleségként, mégis bíráló mondatokat kapunk. A szavak sebeket is okozhatnak, amelyek néha nehezen gyógyulnak. Ha van ilyen gyülekezeti nézeteltérés, érzéseink még a házasságunk nyugodt vizein is hullámokat okozhatnak. Hogyan lehet helyrehozni a testvéri kapcsolatokat, megbocsátani és elfelejteni a bántó szavakat?
Péter apostol írja: „Soha ne bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik! Se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg az ő áldását.” 1. Péter 3:9 
Nagyon jónak találom a lehetőséget, hogy ezen a blogon ilyen őszinte írásokat lehet olvasni a lelkész feleségek nehézségeiről. A férjem baptista lelkipásztor, kicsit kilógok a sorból, mivel nem vagyunk reformátusok, mégis szeretném megosztani veletek, én milyen megoldásra jutottam.
A nyár elején gyülekezetünkben egy konfliktus eléggé leterhelt. A fő problémát az okozta, hogy úgy éreztem, én mindent megtettem egy konkrét szolgálati terület szervezéséért, mégis sok kritikát kaptam érte, ami elég rosszul esett. Gondolom, nem vagyok egyedül, gyakori az, hogy lelkész feleségként elvárásoknak kellene megfelelnünk. Igyekeztem megbocsátani, mégsem ment könnyen. Újra és újra előjöttek a sérelmeim, nem tudtam elengedni.

Mi az igazság?


       Hányszor vagyunk biztosak abban, hogy az igazság nálunk van. Házasságunk elején a férjemmel vitázva, meg voltam győződve, hogy csak nekem lehet igazam, és nem értem, hogy miért  nem  látja  be  ő  is.  Aztán  amikor  egy  ilyen  vita  után gondolkodni  kezdtem,  arra jutottam, hogy nyilván a férjem éppen ugyanezeket gondolja, és ha jobban belegondolok neki is igaza van a saját szempontjából, de hát mégis…. Aztán ahogy telt az idő, abban kellett megerősödnöm, hogy nem is olyan nagy ügy az, amiért annyira küzdöttem, ami miatt fal kezdett közöttünk épülni.  
Képtalálat a következőre: „embereket elválasztó falak”   Azután látva mások kapcsolatát, abban erősödtem meg, hogy a nagy igazságaink falakat emelnek, válaszfalakat házasságban, testvéri kapcsolatokban, szülő-gyerek kapcsolatban, barátságban. Néha banális dolgokon nem képesek emberek továbblépni. 
A mai igében Jézus az igazságról beszél Pilátusnak. "Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról... Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?" (Ján. 18, 37,38)
      Milyen érdekes, hogy Pilátus kérdezi meg Jézustól, hogy mi az igazság, amikor neki kellene az igazságot képviselnie.  Milyen szomorú, hogy a tömeg Jézus és Barabbás közül, Barabbás igaza mellett áll ki, vagyis, hogy méltóbb a szabadon bocsátásra a rabló, mint Jézus. Annyira a mi igazságainkról szól ez is. Barabbást választjuk Jézus helyett ....

2017. október 25., szerda

BÓRA KATALIN

Képtalálat a következőre: „bora katalin”



Bóra Katalin 1499-ben elszegényedett nemes leányaként született. 1504-től a bencés kolostoriskolában Brehnában tanul és lakik. 1508-tõl lakik a nimbscheni kolostorban, ahol 1515-ben fogadalmat tesz.
Luther Márton regényes módon szerzett magának társat. Az eredetileg apácának készülő Katharina von Borát szabályosan kilopta a nimbscheni kolostorból. Amikor Luther 1517. október 31-én tételeit kiszögezte a wittenbergi templom kapujára, Katharina apácaként nevelkedett a nimbscheni kolostorban. Luther Ágoston-rendi szerzetes volt, és talán eszébe sem jutott, hogy neki egyszer felesége lesz. Októberben Luther még úgy vélte, hogy a reformációt a római katolikus egyház keretein belül, a Szentszék jóváhagyásával kell megoldani, ám hamar rájött, hogy Róma mozdíthatatlan. Ez azonban nem rendítette meg cölibátussal járó papi fogadalmában. Szerzetesként akarta végigélni az életét, s hogy felismerje a házasság Istentől való szentségét, egy olyan határozott és erős asszonnyal kellett találkoznia, aki nemcsak hitében és elszántságában, hanem műveltségében és szervezőkészségében is társa tudott lenni.
Katharina von Bora a nimbscheni kolostorban hallhatott először a reformáció tanairól. Rendtársa, Magdalena von Staupitz ugyanis annak a Johann von Staupitznek volt a rokona, aki egyetemi tanárként és az Ágoston-rendi szerzetesek főnökeként Luther lelki és szellemi atyja volt. Gyóntatópapjaként, mintegy vigasztalásul hívta fel a bűnei miatt önmagát ostorozó ifjú szerzetes ...

2017. október 20., péntek

A szakadék szélén vágyva ...

                                             Mennyi érzést lehet kapcsolni
                                       szolgálatainkhoz, keresztyénségünkhöz!
                                             Könnyek, fáradtság, kérdések,
                                              erő,  gyengeség,  harc,  áldás,
                                             öröm, remény... Ki tudja még
                                             mi mindent lehetne a lelkészi
                                             szolgálathoz   kötni!   Azután
                                             ha  az  egyik  megfakul,  felnő
   a másik, kitölti a napokat, az estéket, az éjszakát, az imádságot, az igeolvasást,
   a  beszélgetéseket.  Most  is   vannak  bennem  érzések,  és  kérdések.  Olyan
   egyszerűnek tűnik 500 év távlatából a reformáció. Luther felkel kifüggeszti a......

2017. október 17., kedd

Reformáció - megújulás a házaspár-kapcsolatban

Vissza az eredeti forráshoz!

ÁDÁ é ÉVA  a PARADICSOMBAN

Mit tanulhatunk a Reformációtól a házaspár kapcsolatainkra nézve?

A reformátorok olyan megújulásra hívták az embereket, hogy vegyék el a tekintetüket a sok hamis játszmáról, ami a valódi Istennel való találkozás helyett volt és igencsak félre is vezette őket.  Olyan megújulásra hívtak, hogy a népi vallásosság helyett a hívek valódi módon kapcsolódjanak Istenhez, hogy ne csak a megszokott közelséget ápolják üres liturgiákkal, hanem valódi önkiszolgáltatás és önmegosztás jöhessen létre. Valódi bűnbánat találkozhasson a valódi kegyelemmel! Hogy a lényeg kerüljön fókuszba: azaz ....

2017. október 15., vasárnap

Melyik úton jársz?


A tékozló fiú
Lukács 15.11-32


Egyik ember az ösztöneinek él, vágyait, kívánságait hajtja. Minden ennek van alárendelve, hogy ő boldog legyen. Mindig van egy látása, hogy mire van szűkségel még a boldogsághoz, mi kell még a beteljesüléshez. Ahhoz, hogy reggelente amikor felébred és a lelkén egy ablakot nyit, akkor ott...

2017. október 12., csütörtök

HIT, REMÉNY, SZERETET…

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,1-13)



 
Múlt vasárnap a reformáció 500. jubileuma alkalmából szervezett programsorozat keretén belül meghívtuk prof. dr. Bagdy Emőkét Csömörre, aki a Hit, remény, szeretet pszichológiája címmel közel másfél órás előadást tartott nekünk. Betekintést láttunk abba a rendszerbe, amibe a pszichológia tudománya a legújabb kutatásai alapján dolgozik. A professzor asszony kifejtette a hittel és a hit nélkül élők közötti különbséget. Mindkét helyzetre rávilágított azzal, hogy az ember egy különleges teremtménye a világnak. Nem élhet

2017. október 11., szerda

Hogy jutottam idáig? Hogyan tovább?


     Csend van. A külső csend nem is olyan fájó, mint amikor benned van a csend. Nem az elcsendesedésre gondolok, hanem arra az űrre, amiben kérdések vannak, de válaszok nélkül, amiben esetleg harag van, vagy kétely, esetleg csalódás önmagadban, küldetésedben, igeértésedben…. vagy épp az Istenben.

Képtalálat a következőre: „kétségbeesett nő”Ismerősek ezek az érzések? Vannak időszakok, élethelyzetek, amelyek hozzák a hallgatás csendjét. Ilyen lehet egy haláleset a családban, egy életközépi válság, egy félreértés, egy házassági válság, az istenkép átalakulásának ideje. Sok minden okozza, hogy......

2017. október 5., csütörtök

REFORMÁCIÓ- IMA A MEGELŐZŐ SZERETETÉRT



Felséges Édesatyánk!

A reformációra való emlékezés akkor történik méltóképpen, ha a jelenben a megújulás dinamizálódhat és újfent megtörténhet a mi életünkben is.
A latin vallás szavunk is azt jelenti, hogy kötődés.
Ha a hitünkben szeretnénk megujulni, akkor azért kiáltunk most hozzád, hogy a  kapcsolatainkban, kötődéseinkben tisztogass meg bennünket!
Vágyunk arra, hogy visszatérhessünk eredeti elképzelésedhez, vagyis a sok idő alatt felhalmozódott sallangoktól, torzulásoktól, destruktív viselkedésekből való szabadításért könyörgünk. Odafordulva jó és tökéletes elképzelésed felé, szeretnénk...

2017. október 3., kedd

Idelette de Bure Kálvin János felesége

"Kész volt velem a halálba is menni..."

      
      Milyen őszinte szeretetről tanúskodik az idézett mondat, és talán nem is találnánk ki, hogy Kálvin Jánostól származik, aki ezt feleségéről mondta, annak halála után. Kálvinistaként, reformátusként őrzünk egy képet Kálvin Jánosról (1509-1564), egy szigorú, hosszú szakállú férfit ábrázoló kép van előttünk, amelyről a Genfet megreformáló, erkölcsét szigorú szabályokkal rendbe tevő prédikátor vonásai rajzolódnak ki.
     De ki volt a felesége, és mi mai lelkészfeleségek 500 év távlatából tanulhatunk-e ebből a kapcsolatból valamit? 
Reformáció hónapjában kíváncsi voltam, hogy mit lehet tudni Idelette de Bure-ról (1507-1549), aki 9 évig volt Kálvin Jánosnak, a rendkívüli bölcsességgel, éleslátással megajándékozott lelkésznek felesége, szolgatársa, legjobb "társasága".
        Számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen mély érzések, milyen őszinte szeretet, szerelem kötötte össze őket.

Képtalálat a következőre: „idelette de bure stordeur”       Már Kálvin János feleségválasztása sem volt mindennapi. Strassbourgi évei alatt Martin Bucer családjánál többször vendégeskedve jó példát látott arra nézve,

2017. október 2., hétfő


Kivel vagy?


"Meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled..." 
                                                              1. Mózes 26,28


     Emlékek jutnak eszembe számomra fontos emberekről. Egy lelkészemről, akihez bármikor mehettem, bármivel, az ajtaja mindig nyitva állt előttem. Ha vívódtam, ha örültem, ha szorongtam, vagy éppen rosszul döntöttem, mehettem hozzá. Valahogy mindig az az érzés volt bennem, hogy az Úr van vele, és sokszor tapasztaltam, hogy az Úr szól általa.
Ha hozzá mentem mindig olyan volt, mintha ......

2017. szeptember 28., csütörtök

"Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Péld 4,23)

Amikor konfliktusról beszélünk, akkor engem, és talán sokunkat, a párunkkal és a gyermekeinkkel megélt konfliktusok érintenek a legmélyebben. Érzelmi és fizikai síkon is hozzájuk kötődünk a legszorosabban. Sokszor egy-egy veszekedés vagy vita után magamba nézek és visszautazok a gyermeki létembe. Eszembe jut a drága nagymamám, aki most 89. életévében van. Kislányként sokat voltam náluk. Óvó féltő szeretettel vigyáztak és mindig volt idejük rám. Nagypapával kirándultunk, moziba mentünk, babáztunk, társasjátékoztunk, sőt még a haját is megengedte, hogy levágjam. Nagymama pedig a tűzhely körül ténykedett, mindig a kedvembe járva az elkészített étellel. Olyan szeretetben voltam velük, amilyet én is szerettem volna, illetve szeretnék átadni a gyermekeimnek. Soha nem kiabáltak,...

2017. szeptember 25., hétfő

Bolhából elefánt


Szóra sem érdemes az az apró konfliktus, amiből azután nagy veszekedés keletkezik. Harag, keserűség,  vádaskodás, védekezés, elzárkózás, elhagyatottság…


És ezek a konfliktusok időről időre újra és újra lejátszódnak.


Lehet, hogy csak elfelejtett az egyik valamit, amire a házastársa reggel nyomatékosan megkérte. Na és! Hát van ilyen, hogy a nap forgatagában elfelejtünk dolgokat.....
Lukács 18.18-19.


“És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.”


Kedves Lelkészfeleség Testvéreim!


A gazdag ifjú történetéből sok esetben ezt az első pár mondatot túlszaladjuk. Most ez szólított meg.
Az itt használt jó szócska a  nagyon jót jelenti, az ideálisat, az idealizálhatót, avagy akár a szentet, a tökéleteset.
Az emberben lakik egy én-rész a lelkünk mélyén, amely erősen idealizál. (szelf-pszichológiiában ezt Grandiózus-énnek hívjuk.)
Ez azt üzeni számunkra, szükségünk van a tökéletessel, a jóval, a teljes szeretettel, elfogadással közösségre lépnünk. A csecsemőben, .......

2017. szeptember 22., péntek


Képtalálat a következőre: „szív alakú természeti képződmények”Túrmezei Erzsébet

A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd.........

2017. szeptember 19., kedd

Hányszor kell még elmondanom… Nem igaz, hogy nem érted meg…. Már megint ezt csinálod…


Képtalálat a következőre: „konfliktus képek”



Mindannyian éltünk és élünk meg konfliktusokat. Életünkében először talán a szüleinkkel, testvérekkel, barátokkal és tanárokkal. Azután a párunkkal, munkatársainkkal, főnökünkkel, gyermekeinkkel. De a legjelentéktele-nebbnek tűnő helyzetekben is kerülünk konflisukba valakivel, például egy vásárlásnál, sorban állás közben vagy éppen a buszmegállóban. Bár konfrontálódni nem szeretünk, mégis már annyira természetes velejárója az életünknek, hogy rendszerint nem is tudatosítjuk mi a részünk benne, ki-mi által gerjed és pusztít vagy éppen épít. Igyekszünk minél előbb túllenni rajta. A konflisukról és kezeléséről számomra Dr. Bagdy Emőke foglalja össze nagyon jól és érthetően Az utak önmagunhoz című könyvének Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés fejezetéből ragadtam ki most nektek néhány gondolatot, amit érdemes megszívlelni. 

 
A konfliktusban érdekesség az, hogy nemcsak két személy között, hanem belső, lelki rendszerben is létrejöhet. Ezek viselik meg az embert legjobban. A belső lelki konfliktusban ....

2017. szeptember 17., vasárnap



                                    GONDOLATOK


Képtalálat a következőre: „szép képek”"Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. Ezt mondta, földre köpött, és sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született szemeire, majd így szólt hozzá, -Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában, ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért."
                              János 9,5-7


Mindig meglepnek Jézus módszerei. A vak sarat kap a szemére, ami még inkább akadályozza a látást, el is kell mennie a Siloám tavához, annak, akinek ez nem is egyszerű feladat, és egy csodálatos gyógyulás lesz belőle. Valahogy Jézustól imáinkban úgy szeretjük kérni a gyors, szenvedésmentes gyógyulást, kapcsolataink gyors javulását, körülményeink hirtelen jó irányú változását. Jézus pedig sárral, sétával készíti elő az új más minőségű, benne értelmet nyert életet. Mindenkor az Ő műve, de valahol nem akar kihagyni bennünket, a gyógyulás folyamatából. 
    Egyik lányommal kicsiként sok konfliktusom volt. Mindig azt éreztem, hogy provokál, emiatt sokszor fegyelmeztem. Nagyon zavart már,....

2017. szeptember 15., péntek

Kedves Lelkészfeleségek!

Szeretettel hívunk benneteket férjetekkel együtt a Lelkigondozó Szolgálat első filmklub alkalmára! Gyülekezetünk házaspárjait, barátokat is lehet hívogatni!
Ami fontos, hogy mihamarabb regisztráljatok, mert korlátozott a helyek száma.
Etelka
 

   (Házasság ás Családlelkigondozó Szolgálat)F:\RMK Gyökössy Központ\Kézfogás Logó\kezfogas_logo_03_vil2.jpg
család és párkapcsolati témában filmklubot indít....

2017. szeptember 12., kedd








Nyílt levél férjemnek

                                                                     


                                                               
                                                                Kedvesem!

                Sok jó döntést hoztam meg az életemben. Az egyik volt, hogy keresztyénné lettem, a másik, hogy igent mondtam, amikor megkértél, a harmadik, hogy minden gyermekünk születésére gondolkodás nélkül mondtunk együtt igent. Ezek az igenek hitből születtek, és nem tudhattuk, hogy mi lesz ezeknek a következménye. A keresztyénségünk feladattal, időnként áldozattal (de mondjuk mi nem jár azzal), és rengeteg áldással járt. A házasságunkra, és a gyermekeinkre is, ezt tudom mondani.

                Mi az, ami tanulság mégis a kettőnk kapcsolatára nézve? Mi az, ami más, amiben formálódtunk az elmúlt 15 év alatt?

               Már azt tudjuk, hogy kb. a másik mire gondol, hogyan reagál, helyzetekre, mit vár el, minek örül. Bár tudjuk, de így is nehéz ennek megfelelni. Azt hiszem, hogy erre igyekszünk mindketten odafigyelni, annak ellenére is, hogy talán néha kicsinyesnek gondoljuk....

2017. szeptember 5., kedd

Harcolj a férjedért Isten seregében!
„Harcold meg a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örök életet, melyre elhívattál…” 1Tim.6:12.

Mit jelent a hit nemes harcát vívni feleségként?   
És milyen küzdelmet jelenthet ez a lelkészfeleségek számára?

Amikor hitharcról hallunk sokszor egyetlen lelki terület jut eszünkbe, ahogyan kiáll a hithű ember istenhite mellett, hűséges marad hitéhez nehéz élet-helyzetekben is. Ha éppen nincsen ilyen megpróbál-tatásunk, akkor hajlamosak vagyunk hálásan úgy gondolni, hogy most számunkra nyugalom időszaka van.
A hitharcnak különböző harcterei vannak lelkünk mezsgyéjén.  A hitünkben való hűséges kiállás mellett a bizalom is néha harcba hív, mert hiszen nehéz bízni, amikor éppen a legnagyobb szükség volna rá, kiderül nem megy könnyen. Ilyen a szeretet dimenziója is. Olyan könnyű a szeretetben is megfáradni, lemondóvá válni, a megalkuvással kibékülni.
Nagy titok ez, de ahogy éljük a szeretetet házastársunk felé, az mind hatással van arra is, ahogyan Isten felé közeledünk, nyílunk, vagy éppen zárunk. És ahogy Isten felé nyitunk...

2017. augusztus 30., szerda


 ISKOLAI KÉSZÜLŐDÉS
https://www.aldi.hu/fileadmin/fm-dam/startseite/2017/kw28/iskolakezdes/iskolakezdes_kicsi_07.jpg    Szeptember árnyékában, nyári napsütésben indultunk neki az útnak, hogy a listán szereplő eszközök gyermekeink iskolatáskáiba kerülhessenek, és már az első napokban vihessék magukkal. Tele vagyunk emlékképekkel, élményekkel, lelki megtapasztalásokkal, amit a nyár adott. A kocsiban beszélgettünk, felidéztük a kedves, humoros pillanatokat a nyárból, de feszült várakozással néztünk, és nézünk az új tanév elé. Valami új készül. Lecsendesednek napjaink, nyugalom költözött a kertünkbe, a lelkünk is vágyik egy kicsit az állandóra, a hétfőtől péntekig tartó kiszámítható hétköznapokra, és az ugyancsak előre látható hétvégékre. Kezdődik az iskola nekünk szülőknek, ahogy a gyermekeinknek is. Izgalommal várjuk azt a mást, ami a nyarat követi, és azt a mást, amit ebben az időben Isten készít nekünk.
    Iskola. Olyan sokszor szitokszóvá vált, ahonnan semmi jó sem fakad, ahonnan csak a csalódások, megaláztatások jönnek, amin jó túl lenni, és amit ciki várni így augusztus végén. Én várom már. Öröm látni, ahogy a gyermekeink készülődnek, keresik elő a tavaly használt rajzeszközöket, dobozokat, mappákat. Csomagoljuk a könyveket, kíváncsian nyitogatják a kisebbek az új tankönyveket, rakják össze az iskolai csomagokat. Minden nap egy kicsit előrébb vagyunk a készülődésben. Vajon lehet-e erre a kevésbé az élményeket nyújtó időszakra készülni? Vajon kell-e készíteni a lelkünket a munkás hétköznapokra? Vagy majd lesz valahogy.
    Amikor keresztyénné lettem, nagyon fontos volt számomra

2017. augusztus 22., kedd

A csodaborgár lelkészgyerek    
Egy kamasz leány tapasztalatai arról, hogy milyen lelkészgyermekként élni.

Kedves Lelkészfeleségek, kedves Olvasóink!
Szeretettel köszöntjük blogunkon Szőke Johannát, aki 15 éves, egy református gimnázium tanulója, Dunakeszin lelkészek, lelkigondozók a szülei. Testvére Szilárd, 9 éves.
Johanna vállalta, hogy saját élményeiből, áldásos és küzdelmes tapasztalataiból, hogy az ő oldaláról milyen lelkész gyermekként felnőni, megoszt blogunkkal egy pár gondolatot.
Fogadjuk nyitott szívvel!


Egy 15 éves lelkészcsaládban élő leány vagyok és szeretném egy pár gondolatban szemléltetni, hogy tapasztalataim szerint, milyen lelkész gyermekként felnőni, gyülekezeti közösség középpontjában lenni.
Először is, azt tapasztalom, hogy a lelkészgyerekekről kialakultak különféle sztereotípiák mind az egyházban, mind az egyházon kívül élő  kortársaim körében.
A korosztályom úgy vélekedik, hogy...

2017. augusztus 15., kedd

LÓCI ÓRIÁS LETT!

Nem bírtam vele tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
S végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s a óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne gondoltam ha mindig
lent volnál ahol a gyerek?) „

A gyermek Isten ajándéka, ehhez nem fér kétség, ahhoz viszont már igen, hogy mi mit kezdünk ezzel az ajándékkal. Egy kisbaba érkezése igencsak nagy feladat egy házaspár életébe. Emlékszem, mikor az első gyermekünk megszületett és hazavittük, mindig meglepődtem, amikor a kis bölcsőjére pillantottam, és ott láttam őt, egy kis embert akit ajándékba kaptunk, akit ránk bízott a jó Isten. A csecsemős, síros, fárasztó hetek lassan teltek. Azt gondoltam, talán sose érnek majd véget. Sokat sírtam a fáradtságtól és talán attól a tudattól is, hogy sok mindent rosszul csinálok. Lelkiismeret furdalás, fáradtság, depresszió és hasonló életérzések gyötörtek.
Azt gondolom, ezt az időszakot nem felejtem el soha, mint ahogy azt sem, hogy a pár hónapos kisfiúnkkal mentünk a templomba. Megálltunk a hátsó soroknál, hogy a kicsi ne „zavarja” az Istentiszteletet, és összekulcsolva a kezem imádkoztam: „Uram! Kérlek segíts, hogy jól csináljam!”
Igen, a lelkészgyermek már mózeskosártól kezdve része az Istentiszteletnek és része a gyülekezeti életnek.