2017. október 12., csütörtök

HIT, REMÉNY, SZERETET…

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,1-13)



 
Múlt vasárnap a reformáció 500. jubileuma alkalmából szervezett programsorozat keretén belül meghívtuk prof. dr. Bagdy Emőkét Csömörre, aki a Hit, remény, szeretet pszichológiája címmel közel másfél órás előadást tartott nekünk. Betekintést láttunk abba a rendszerbe, amibe a pszichológia tudománya a legújabb kutatásai alapján dolgozik. A professzor asszony kifejtette a hittel és a hit nélkül élők közötti különbséget. Mindkét helyzetre rávilágított azzal, hogy az ember egy különleges teremtménye a világnak. Nem élhet
csak egy horizontális világban, hanem muszáj felfelé is tekintenie, vagyis a vertikális síkra, és érezni a fentről való irányítást. Ez a fentről való irányítás adja az ember lelki gerincét. Az identitásunk gyökerét is a hitünk adja, valamint ez tart meg minket. Hittel hegyeket tudunk mozgatni.

Ha a hit az ember gerincoszlopa, a végtagokat a reménység mozgatja, vagyis ez az izomzat. Ebben pedig az a fontos, hogy legyen küldetésünk, életcélunk, jövőképünk, különben olyanok lennénk, mint a „szél futta levél”. A gondolatnak hatalma van, ha kitűzünk egy célt magunk elé, akkor véghez tudjuk vinni. Ha pedig elbukunk, akkor felállunk és megyünk tovább, csak fontos, hogy egy cél és egy küldetés lebegjen a szemünk előtt. Fontos az is, hogy a célban álljon valaki, vagy valakik, akik várnak minket. A mi saját gyülekezeti életünkre vetítve ez jelenleg a templom és gyülekezeti ház, a parókai épülése. Ránk a célnál pedig ott áll és vár a gyülekezet.

Mindezekhez az energiát a szeretet adja! Az ember egy társas lény, így tehát alapvető szükséglete, hogy szeressen és szeretve legyen. Kutatások igazolják, hogy ha legalább egy valaki van az életünkben, akinek a legfontosabb vagyunk, akkor már lelkileg sokkal stabilabbak tudunk lenni. Szemben azokkal az emberekkel, akik a magány gyötrő érzésével élnek. Milyen kegyelem, hogy gyülekezetben élhetünk és nem vagyunk egyedül! Tudjuk, hogy jóban-rosszban számíthatunk egymásra. Megfoghatjuk egymás kezét és együtt mászhatunk ki a gödörből. Vagy ha elbukunk van egy kéz, amely segít felállni. És mi is segíthetünk másokon, ha csak egy szótlan öleléssel, vagy egy mosollyal. Hatalmas ereje és energiája van az adásnak. Nem csak annak aki kap, hanem annak is aki ad. Jó érzéssel tölt el és nemcsak a lelkünkben, hanem még immunstimuláló hatása is van az adakozásnak. Vagyis erősít minket lelkileg és testileg is.
Végül pedig adjunk hálát mindenért, amink van, mert ez kapcsolja össze a három dolgot. Legyen a mindennapjaink része a hálaadás.

Köszönjük szépen professzor asszonynak a lélekemelő előadást és megerősítést hitünkben!


Szeretettel
Pintér Brigitta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése