2017. június 28., szerda


A lelkész gyermeke nem megy a nyári gyülekezeti hittantáborba

A(z) jesus-and-children.jpg megjelenítéseSzomorúság tölt el, amikor szülőkkel beszélgetek és elmondják, hogy a gyermeküknek a nyári időszakban milyen sok jó programot szerveztek, hogy örülnek annak, hogy a gyermek igazán feltöltekezhet majd és ők ezt számára biztosítani tudják. 
Mikor rákérdezek, hogy jelentkeztek e  a hittantáborunkba is, kiderül, hogy az időpontja ütközött valami másik programmal – egy kézműves táborral, egy lovastáborral, sporttáborral és most emiatt a gyermek nem fog tudni eljönni velünk...
Azért érzek ilyenkor csüggedést, mert olyan benyomásom van, mintha nem éreznék a szülők a fontossági sorrendet.

Az számít értéknek, hogy a gyermek jól tudjon úszni, hogy egyre jobban lovagoljon és kézbe tartsa az ösztönös állatot és sok minden más …

2017. június 21., szerda

Családi elemózsia

 Reggeli készülődés, rohanás.
- Gyere reggelizni! Beágyaztál, Mosakodtál? Siessél már, ne húzd az időt!
-Eltetted a tízórait? Megfésülködtél?
-Be van pakolva minden? Tesi cucc?
Talán, akinek iskolás gyermekei vannak ezek a mondatok ismerősek indulás előtt. Rohanás, utolsó instrukciók a gyerekeknek. 

2017. június 13., kedd

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (...) Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának." (Préd 3,1.5)

A-K-Á-C-I-Ó! Holnap pedig felkerül a táblára az utolsó betű is V-A-K-Á-C-I-Ó, és ezzel elkezdődik a két és fél hónapig tartó iskolai szünet. Hány gyermek várja ezt a szót és vele együtt a felszabadult nyári érzéseket. Végre nem kell tanulni és készülni, korán kelni és az iskola rendszerének megfelelni. Mi felnőttek, ha visszagondolunk saját gyermekkorunkra, mi is nagyon vártuk a leghosszabb szünet elérkezését. Sok szülő a gyülekezetben már tavasszal elkezdi szervezni a gyermekének a táborokat. A piac és a lehetőségek tárháza végtelen: a sporttól kezdve a nyelvi táborokig széles a paletta, csak a pénztárca, illetve idő szabhat határt. Mint gyakorló édesanya azt vallom, hogy sok kötött program helyett inkább engedjük át ezt az időszakot a gyermeki lét önfeledt megélésének. Hagyjuk, hogy megélje a játék mélységét és élményét, hagyjuk őt szaladgálni, pancsolni, fára mászni, biciklizni. Engedjük, hogy koszos lehessen, hogy folyjon az arcán a dinnyelé vagy a baracklé, amibe beleharapott. Vagy akár engedjük a semmittevést, heverészést. Engedjük az Ő korlátait is a magunkéval együtt ilyen időszakokban kicsit kijjebb. Hiszen ezek a szabadabb napok és hetek mélyen belevésődnek a lelkükbe, és feltöltik a kis mentális és érzelmi tartályaikat. Ezekkel a teli tartályokkal könnyebben veszik majd a elkövetkezendő akadályokat. Ezek a kötetlenebb idők talán gyermekeinket is nyitottabbá teszik arra, hogy lelki gondjaikat és gondolatikat jobban megosszák velünk.
Az évközbeni hajtásban nem biztos, hogy kellő figyelmet tudunk rájuk szentelni, pedig ép olyan fontos családtagjaink lelki békéje, mint bármelyik gyülekezeti tagé. Beszélgessünk, vagy csak hallgassuk őket, és imádkozzunk együtt. A közös gyülekezeti családi táborok is jó alkalmat adnak arra, hogy kicsit oldottabban, de lélekben talán jobban elmélyülve, éljük meg közösen a hitünket.
Kívánom, hogy a nyári alkalmak, táborok és családi nyaralások igazi, megélt, önfeledt pillanatok és közös nevetések mókázások lélekben gazdagítsanak minket. Merjünk beleharapni gyermekeinkkel együtt egy érett dinnyébe, és hagyjuk, hogy a mi kezünkön is végigfolyjon a dinnyelé. Kacsintsunk össze egymással és emlékezzünk vissza gyermeki énünkre. Szaladjunk be kézen fogva a Balatonba. Merüljünk a víz alá, labdázzunk és vízibiciklizzünk, bolondozzunk a gumimatracon és mindezekért a pillanatokért adjuk hálát Istennek, milyen jó, hogy családunk van és megélhetjük együtt ezeket a hétköznapi csodákat! 
Pintér Brigitta

2017. június 2., péntek

Kapcsolódó képVégre megérkezett  

a "megváltó" nyár!


Gyülekezeteink életét tekintve az új év mindig szeptember elején indul, a tanévvel együtt és júniusban zárjuk le, összegezzük – ahogy véget ér az iskola is.
Az a tapasztalat, hogy ilyenkorra már mindenki kellően ki van fáradva; lelkész, lelkészfeleség, szolgálók, saját gyermekeink és persze a gyülekezeti gyerekek is.
Gondoljunk most arra, amikor egy pici, pár éves gyermek nem alszik délután és már kora este furcsán viselkedik, nyűglődik, semmi sem jó neki. Elsőre van, hogy szülők sem kapcsolunk,  mindez miről szól, mit üzen felénk. Aztán hirtelen megérkezik egy megvilágosító pillanat és ráeszmélünk, hogy a gyermeknek pusztán annyi a baja, hogy fáradt.
Tanév vége felé nagyjából így működünk mindannyian és ilyenkor már nehezebben alkalmazkodunk, toleráljuk a másikat, vagy ha tesszük is, hogy még megfeszítjük magunkat, akkor máshol indokolatlan mértékben vagyunk haragosak, vagy éppen elzárkózóak…

2017. június 1., csütörtök

Szerkesztői bemutatkozás

 
Kedves Lelkészfeleségek és kedves Lelkésznők
 és kedves Érdeklődőink!


2017. június hónaptól – sokak örömére és saját nagy örömünkre – újra indítjuk a lelkészfeleség blogot, melynek egy hosszabb szünet előtt, több mint egy éves múltja volt már.
Újfent szeretnénk ezt a már bejáratott fórumot biztosítani a lelkészfelségek számára, (másodsorban akár lelkésznőknek is…) ahol anonim módon őszinték lehetnek, sok nehézségükkel, kihívásaikkal párbeszédbe léphetnek, támogatást és közösséget kaphatnak.
Célunk mindig a hittel való élet erősítése, a bizalom támogatása, a felmerülő problémák, dilemmák Isten útmutatása szerinti megoldása, annak keresése…
Mindezt szemünk előtt tartva fogunk párbeszédbe lépni ünnepeinkkel, egyházi, de akár világi aktualitásokkal, társadalmi kérdésekkel, művészi alkotásokkal is.
Reméljük sok hasznos dolog jelenhet meg a blogon témákban, felvetésekben, hozzászólásokban és párbeszédekben…
Isten áldja meg közös együttműködésünket!

Fogadjátok nagy szeretettel új szerkesztőbizottságunk bemutatkozóját!




Pintér Brigitta vagyok, 40 éves 2 gyermek (7 és 12 éves) anyukája. Férjem a csömöri és a nagytarcsai református missziós gyülekezetek lelkésze 2010 óta. Ezalatt az idő alatt hosszú és építő munka áll mögöttünk. Kezdetben 25-30 fős gyülekezeti létszámból mára 260-fős gyülekezetet sikerült kiépíteni.
Rendszeres hétközi alkalmak mellett minden évben van konfirmációs tábor, apa-fia kenutúra és elmaradhatatlan a családi tábor is. Közös családi napok  és kézműves délutánok teszik még szorosabbá a kapcsolatot a gyülekezeti tagokkal. Önálló otthona még nincs a gyülekezetnek, a vasárnapi Istentiszteletet az evangélikus templomban tartjuk, de Istennek hála tavaly ősz óta elkezdődött a gyülekezeti ház és a parókia építése is, ami hatalmas előrelépést jelent a gyülekezet számára. Pozitív jövőképpel és természetesen az Isteni gondviseléssel nézünk előre és teszünk meg mindent, hogy önálló anyagyülekezetté válhassunk.
Munkámat illetően világi foglalkozásom van. Végzettségem szerint művelődésszervező és klinikai fogászati higiénikus vagyok. Jelenleg fogászaton dolgozom egy nagyon aranyos doktor úrral akivel a családi kapcsolatunk is szoros, olyannyira, hogy Ő és kedves felesége lettek a kislányunk keresztszülei. A gyülekezeti és családi élet mellett fontosnak tartom, hogy a hobbijaimnak is élhessek, így a maradék szabadidőmben rendszeresen tornázom, kettő színjátszókörbe járok, és havonta elmegyek egy főzőtanfolyamra, ahol profi séfektől „leshetek el” konyhai fortélyokat. Ezek az alkalmak nekem és rólam szólnak, amit azért tartok fontosnak, mert ezekkel együtt őrizhetem meg  a lelki egyensúlyomat és lehetek lelkészfeleség, családanya és nő egyszerre. :-)
Esztergály-Pintér Brigitta

 

Gergelyné Molnár Lívia vagyok. Amikor gyermek voltam egy szentendrei-szigeti faluban, Szigetmonostoron arról ábrándoztam, hogy milyen jó lehet lelkész gyereknek lenni. Nekem ez nem adatott meg, mást kellett szüleimtől megtanulnom.  A hálát azért, amink van, a segítés örömét, a munkabírást stb. Megtérésem után elhívást kaptam a lelkészi szolgálatra, de Isten egy tapasztalatszerző útra engedett. Tanítónak tanultam, tanítottam, hitoktattam, mire újra felerősödött az elhívásom, és elvégeztem a református teológiát. Ott ismerkedtem meg férjemmel, akivel együtt szolgálunk. Lelkészcsalád lettünk, és neveljük 5 gyermekünket, akiket Istentől kaptuk. Tanuljuk, hogy hogyan tudjuk úgy végezni szolgálatainkat, hogy abban a gyermekeink ne sérüljenek, hanem erőt meríthessenek, hogy ne eltakarjuk Krisztust, hanem megélhessük Krisztushoz tartozásunkat.         

              


Szőke Etelka vagyok, 
15 éve élek gyülekezetben lelkészfeleségként. Férjem Dunakeszin lelkipásztor, így itt élünk immár 7. éve. Johanna nagylányunk lassan 16 éves gimnazista és Szilárd fiúnk 9 esztendős.
https://lh3.googleusercontent.com/fi1S7W2h-k4Af2UytUCW5O5hEq2w-4u7NdPEPre4C7_KfGRSi6dnKBfpVdBkU7I1CBICHbflmxOpMObsmiT2zYeUobpOci9GRkTeMgW8xjZzUNUCXhYoNx9eLfwNdt6RePyALfnzvO0vdtNrMA
15 éve szolgálok aktívan házaspárok és családok lelkigondozásában.  Ezalatt az idő alatt csak még jobban beleszerettem ebbe a nagyon szükséges és szívmelengetően szép szolgálatba.
Sok lelkészcsalád mellett állhattam nehézségeikben. Mégis az a számomra igen csak szomorú tapasztalat, hogy talán még többen vannak azok a lelkészcsaládok, akik nehézségekkel küzdenek és mégsem jutnak el segítséghez, vagy nem mernek, akarnak élni vele. Azt is tapasztalom, hogy sokszor a legutolsó, vagy csak a legutolsó utáni pillanatban jönnek és beszélnek arról hova is  jutottak, hogy már milyen rég óta nem teljesülnek be érzelmi szűkségeik és mennyi szenvedésen mennek át.
Fontosnak látom, a lelkészfeleség blogot, mert  preventív, megelőző funkciója is van. Folyamatában lehessen  a feleségekben párbeszéd egymással, önreflexió önmagukról, szolgálataikról, szükségleteikről, párkapcsolatukról, szülőségükről, családi életükről…
Nagy reménységem, hogy több lelkészcsaládhoz áldás érkezhet blogunkon keresztül is. Kívánom ezt és imádságaimban hordozom...
    Szőke Etelka  református lelkész, házaspár- és családterapeuta