Szeretteinket elengedni, elgyászolni, mély és erős fájdalommal jár.
Düh, harag, közöny a védelmünkre igyekeznek a nagy fájdalommal szemben.
Fájdalmat megélni csak akkor tudunk, akkor merünk, ha van hozzá elég lelki erőnk.
Ilyenkor mindig bejelentkezik a halál, a végesség szorongást okozó valósága is. Mit tudunk neki válaszolni?
Ha nincs belső, meggyőződésből fakadó érzésünk arról, hogy a menny és föld össze van kötve, hogy majd az örökkévalóságban örömmel teljes találkozásaink lesznek- legyengít a halál végérvényesnek tűnő rabló hatalma. Utolsó erőforrásodat is rejtve elszedi a kettőtök kapcsolatát megmásíthatatlanul és fellebbezhetetlenül semmibe taposó halál. .......
Ha csak jónak látod őt, akit most szükséges elengedned, túl nagy lesz a veszteséged, ami szintén meghányadolja az erődet.
Ha úgy érzed adósod maradt valamivel, amit neki kellett volna számodra adnia, nem csak őt, hanem a valós szükségeidet is el kell fájlalnod vele együtt, ez megint nagyobb belső munkát vár tőled, amire támogatás nélkül a lélek nem képes ilyenkor.
Ha Te maradtál adósa, a bűntudat maró érzése erőszakosan előtérbe tolja magát, felemészti a lelked és nem fogsz tudni gyászolni.
Ha gyermekként vesztettél el valakit, aki fontos, vagy nagyon fontos volt számodra, csak segítséget kapva engedhetted el.
Ha nem adott senki neked támogatást, felnőtt korodban vár rád a fájdalmas felengedés, a fájdalmas elengedés.
Egyetlen helyet tudok, ahol minden adottsággal együtt megélhető a fájdalom, megtalálható az élő reménység, ahol - bár megálltak - hozzád mégis közel lüktethetnek szeretteidnek szíve.
Jézus Krisztus vállára hajthatod a fejed. És közben megéled, hogy a másik vállán ott van ő. Aki után vágysz, akit szeretsz.
És bizton tudod, hogy Krisztusban eljön az az idő, amikor újra eléritek egymást, kéz a kézhez érhet, Életet és Isten szeretetét ünneplő ölelések fognak valósággá válni.
Kedves Testvérem!
Jézus halált legyzőző hatalma, őt és téged végtelenül szerető jelenléte ad választ a búcsú nagy kérdésére és ad erőt a fájdalom elfogadásához, a realitás tiszteletteljes megéléséhez.
Imádsággal és szeretettel emlékezve őrájuk, akik most már nem velünk vannak, hanem Jézus másik oldalán...
Szőke Etelka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése