Kivel vagy?

"Meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled..." 

                                                              1. Mózes 26,28

     Emlékek jutnak eszembe számomra fontos emberekről. Egy lelkészemről, akihez bármikor mehettem, bármivel, az ajtaja mindig nyitva állt előttem. Ha vívódtam, ha örültem, ha szorongtam, vagy éppen rosszul döntöttem, mehettem hozzá. Valahogy mindig az az érzés volt bennem, hogy az Úr van vele, és sokszor tapasztaltam, hogy az Úr szól általa.

Ha hozzá mentem mindig olyan volt, mintha ......
hármasban lennénk az Istennel. Nagyszerű élmények, és emlékek voltak ezek.

      Most is tapasztalom, hogy vannak olyan gyülekezeti tagjaink, akikkel kapcsolatban is azt tudom megfogalmazni, hogy az Úr van velük. Lehet, hogy nem nagyszerű bizonyságtételeket mondanak, de a szívük csordultig van Istennel, ott vannak, ahol elhangozna a segélykérés, ott vannak, ahol könnyeket kell törölni, ott vannak, ahol a lelki sebeket kell gyógyítani. Vannak ma is ilyen emberek.

     Izsákban meglátják ellenségei ezt. Az Úr van vele. Az ellenség, a haragos mit lát általában? Csak azt, hogy miben nem vagyunk krisztusiak, talán mondják is mindenkinek, hogy mennyire nem így kellene cselekedni, ahogy tesszük. Izsáknak pedig az ellenségeiben fogalmazódik meg ez a gondolat, hogy nem egyedül van, hogy az Úr áldása kíséri őt.

   Bár rajtunk is látszana ez, hogy az Úr van velünk. Mire van ehhez szükségünk? Nagyon megtévesztő tud lenni, ha krisztusinak akarunk látszani. Mennyire őszintétlen azok őszintesége, akik mások véleményét lesve élik keresztyénségüket! Ne tedd! Izsáknak csak azért tudják mondani ezt az ellenségei, mert nem akart annak látszani, hanem oltárt épített, és segítségül hívta az Úr nevét. A hála, és az Úrral való kapcsolat, élete része volt. Ha felfelé tekintünk az Úrra, felé törekszünk, neki akarunk megfelelni, láthatóvá lesz, hogy kié vagyunk erőlködés nélkül. Kívánom, hogy ez megvalósulhasson az életünkben, mert nagy kísértésünk lelkészként, lelkészfeleségként, hogy az elvárásokat szolgáljuk ki, és ne az Urat szolgáljuk. Ahogy elődeink hagyományozták ránk, ha sok a dolgod, imádkozz többet! 

    Vagy nem így van kedves lelkészfeleségek? Buktatok már el ebben? Szívesen osztoznánk nehéz és örömteli tapasztalataitokban. Írjátok meg, hogy segítsük egymást nehéz helyzetekben!

                                                                                                                          Gergelyné Molnár Lívia