2013. október 24., csütörtök

FELESÉG IS VAGY? VAGY CSAK LELKIPÁSZTOR FELESÉG?

Van férjed is, vagy csak lelkészférjed?
Azon kívül, hogy jelen vagy a gyülekezeti életben, hogy ott számíthat rád a férjed, hogy a női, gyermekmunka területén és egyéb helyeken bevonható vagy, hogy meghallgatod esténként, mi minden van benne, történt vele, hogy megértő vagy és alkalmazkodó sok mindenben, hogy megvan általában a hétvégétek menete is...
Vársz-e valamit a férjedtől?



Ha a női lélekre gondolok, meg kell fogalmaznom, hogy a nő tele van vágyakkal a férfi felé, ami azt jelenti, hogy  sok mindent értékel és igényel a  férfi részéről, és kíván adni számára. Nem adja alább és 

Minden férj vágyik – különösen is a lelkészférjek – a megértő feleségre

 MILYEN IS A MEGÉRTŐ FELESÉG?

Egy lelkészcsaládban, általában a szombat délután és este az amikor a család nyugodtabban együtt, van. Négy szombat közül azért minden másodikon csak akad valami teendő... A nagymama  körülbelül 3 havonta egyszer tud egy hétvégére eljönni, szombat este vigyázni a gyerekekre. Ilyenkor a feleség buzdítására

Sor-rendben?

Hogy is vannak ezek? Melyik van az első helyen?
Szolgálni a gyülekezetbe – családot tűzoltó jelleggel ellátni?
Szolgálni a gyülekezetben – a családban is mindent rendjén, idejében megtenni, elvégezni, a kettőt összehangolni?
Vagy; szeretni a családomat, - és szolgálni a gyülekezetemet.

Ha szereted a tiéidet, úgy hogy odafigyeltél rájuk,  máris szolgáltad a gyülekezetet is, mert ők is kaphatnak  majd tőled érdemi odafigyelést. Szeretni pedig nem lehet gyorsan, letudva.

Lelkészcsaládban felnőtt férfi...


Lelkészcsaládban felnőtt férfi fogalmazta meg:

Anyám sosem ért rá, hogy igazán figyeljen ránk gyerekekre is. Mindig volt valami tennivalója a gyülekezetben, mindig jött hozzá valaki, aki elementárisan fontos volt. Ahogy látom a feleségemet a gyermekeinkkel bánni, azt gondolom anyám nagyon rosszul csinálta.

A gyülekezeti ügyeket, időnként át tudta volna más is venni, azt szinte bárki megtehette volna, nekem viszont senki más, csak ő lehetett volna az anyukám!

Egy felnőtt lelkésznő emígyen


Egy felnőtt lelkésznő emígyen:
„Most várom a második babámat, de nem tudom igazán átadni magam az anyai örömnek. Sőt!

Ahogy a másfél éves gyermekemre nézek és visszagondolok, hogy 6 hetes kora után milyen sokat voltak vele a nagymamák és a gyülekezeti nénik míg én szolgáltam – megjelenik bennem a kérdés:


     kinek szülöm én ezt a második gyereket: a gyülekezeti néniknek?

Egy felnőtt nő...



Egy felnőtt nő, aki sokgyermekes lelkészcsaládban nőtt fel krízisbe lévén visszagondolva saját családi élményeire emígyen fogalmazott:

"Apámról azt tudom elmondani, hogy ő volt a tiszteletes úr. Nekem nem volt apukám.
Anyám pedig lényegében a lelkészfeleség volt. Ránk mindent megcsinált, példamutatóan vitte a házi dolgokat is, és a gyülekezeti szolgálatokat. De azt nem kérdezte meg egyetlen alkalommal sem amikor fontos lett volna: Kicsim, ma olyan szomorkás vagy, mi a baj?"

Kép: parókia.hu

ISMERŐS-E SZÁMODRA EZ A TÖRTÉNET? MOND E NEKED VALAMIT?

Egy feszített tempójú hét után következő hétvégén gyülekezeti programok vannak. Szombat templomtakarítás, ahol apa és anya mindenkivel beszélget, mindenre figyel. Gyermekek játszanak a gyerekekkel. Együtt ebédelnek a gyülekezettel. Vasárnap istentisztelet után presbiteri délután. Elpakolással együtt, mire elmegy az utolsó ember is, már fürdés idő következik.

A 3 éves kisleány elkezd nyöszörögni, egyre jobban ellenkezni, majd fájdalmas sírásban kitörni, hogy nem szeretne még fürdeni, játszani akar. A szülők is fáradtak. Nem értik, hát tegnap is ma is eleget játszhatott. Fürdés ideje van – hangzik apa végső válasza a jelenetre.
És a kislány hüppögve, nagyon nehezen megvigasztalódva fürdik le anya segítségével.

Ha ez a kisleány felnőtt lett volna, meg tudta volna fogalmazni;
„nem szeretném, hogy máris le kelljen feküdni és a hétvégének vége legyen, amikor velem nem is törődtetek semmit! Játszatok még velem, bárcsak én is számítanék nektek!”


De gyermekként csak sírt és a meg nem értettség sötét érzéseivel küszködve hüppögött...


2013. október 20., vasárnap

Szintén az őszinteség szintjéről, őszintén

Mi a lelkész, ha megszűnik a lelkipásztori foglalkozása? Ha többé nem lenne hivatása a gyülekezetének lelkipásztora lenni? Ha többet nem kellene szószékre állnia, prédikálnia, imádkoznia, temetnie, keresztelnie, esketnie…csak egyszerűen gyülekezetbe járni. Mi maradna hitéből a megszokott rutin, környezet, szerepkörök, elvárások nélkül?


Néha jó ebbe is belegondolni és kicsit elgondolkodni azon, hogy vajon a sorrendiség tekintetében: szolgálunk, mert Isten megváltott bennünket vagy azért szolgálunk, mert ez a feladatunk és úgy gondoljuk, valamennyire bele fog számítani megváltásunkba is ez a munka?
Melyik sorrend jellemez minket?


A lelkipásztor feleségének nagy szerepe lehet abban, hogy otthon segítsen megteremteni azt a légkört, ahol lehet őszintének lenni, és nem kell egy bizonyos elvárt viselkedést produkálni. Anániás és Szafira holtan estek össze, mikor kiderült, hogy többet mutattak, mint amik ők valójában voltak. Ilyen komolyan veszi Isten, hogy mennyire vagyunk őszinték hitünkben, szolgálatunkban és mennyire engedjük a környezetünket is – család, gyülekezet – őszintén megélni hitüket és milyen nyomást tapasztalunk (vagy mi generálunk?) a tartalom nélküli külsőségek megvalósítására. 

2013. október 15., kedd

Hiszem és vallom

Hitéletünk eléggé bensőséges terület, bár Jézus kéri, hogy ne legyen magánügy, mivel a keresztyén hit, természeténél fogva "megosztani való."

Lelkészfeleségként annyi a különbség, hogy állandóan figyelik hitünket. És mivel a szívekig nem látnak el - tisztelet a lelkek megítélésének ajándékával bíróknak, melyekből sokkal kevesebb van, mint amennyien gondolják magukról - így a "jelek" alapján vonják le a következtetéseiket.

"Most nincs jól lelkileg."
"Most gyenge a hitében."
"Ma nincs jó napja."
"Biztos nem olvasott még ma igét."

Előfordulhat persze, hogy "jó" megítélést kapunk. Mindkét esetben fennállhat azonban, hogy pont nem úgy vagyunk, ahogy a "jelek" mutatják. Mit teszünk ilyenkor? Hagyjuk, hogy mindenki gondoljon, amit akar? Vagy megerősítjük az álláspontjukat? Vagy gondosan elmagyarázzuk, hogy is vagyunk valójában?

Hogyan kezeljük az "állandó vizsgálódás tárgya" jelenséget a hitéletünk tekintetében?
Mennyire lehetünk őszinték?

Pár, társ, partner

Jó volt hallani a minap, ahogy egy lelkipásztor barátom beszámol arról, hogy egy lelkész-csendes napon az első téma/kérdés az volt: Hogy van a feleséged?

Kicsit talán megdöbbentve érte a résztvevőket a kérdés a 67 éves idős, tapasztalt és hiteles lelkipásztor szájából, aki azzal folytatta, hogy "ne feledjétek, a feleségetek az első számú harcostársatok a fronton." Aztán jött a beszélgetés a napi elcsendesedésről és a lelki harmónia fontosságáról egy ilyen szolgálatban. A lelkipásztor hite, hogy éppen hogy van Istennel, sok mindenre hatással van, talán legjobban a házasságára és a feleségével való kapcsolatára. Egy lelkész egészen őszintén be is vallotta, hogy a felesége konkrétan megosztotta vele: sokkal jobb testileg is együtt lenniük, mikor a hitében minden rendben.

2013. október 5., szombat

Bevezető

   
     Vasárnap reggel van. A gyülekezeti tagok már ünneplőbe öltözve vegyes érzésekkel úton vannak a templom felé. A fogadó bizottság, a perselyes nénik és az elcsendesedésre vágyók már megérkeztek. A lelkipásztor egyedül ül a szobájában és a kávéját kortyolgatva a prédikációja jegyzeteit futja át.

     És ott van ő is. A gyülekezet, a gyerekszoba és a férje között áll és egyszerre lesi, hogy megérkezett-e már a keresztelős család, hogy jó helyre üljenek a gyászolók, hogy olyan állapotba legyen a konyha, hogy egy órára ott tudja hagyni, hogy a gyerekeknél legyen zsebkendő és énekeskönyv és a férje magával vigye szemüvegét. Ő lenne a lelkész felesége. De mégis, kicsoda ő? Milyen egy lelkészfeleség?

 

Nagy fába vágtuk a fejszénket...
Ebből a leírásból is vannak, akik teljesen magukra ismernek, vannak, akik részben és vannak, akiknek egészen máshogy néz ki egy vasárnap reggel. Ezért sincs könnyű dolgunk, hiszen mindenki más, mindenkinek más a férje, gyülekezet, lakóhelye, stb. Mégis rengeteg dolog van, ami összeköt és azért is vagyunk itt, hogy erről a szép, de kihívásokkal teli szerepkörről beszélgessünk és őszintén megosszuk mindazt, amit lelkészfeleségként megélünk, legyenek azok győzelmek, harcok, kudarcok vagy éppen kérdések:

- Hol a helye a lelkészfeleségnek?
- A férje mellett, alatt, felett?
- Az első sorban, a hátsó sorban?
- A templomban?
- A konyhában?
- A hittanórán?
- Az orgona mögött?
- A presbiterek között?
- Mik a kötelességei? Ki határozza ezt meg?
- Milyen elvárások veszik körül?