2017. december 4., hétfő

A Békesség jöjjön hozzánk vendégségbe



Az egyik legnehezebb időszak az advent és a karácsony azt hiszem a szolgálatot vállaló családok életében. Mert ilyenkor szeretnénk mindenhol helyt állni, ahol csak lehet. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mitől függ, hogy milyenekké válnak megálmodott ünnepeink és ünnepi készülődésünk.
    Elég rég szolgálok gyülekezetben és sokat vívódtam ifisként is az adventi, karácsonyi készülődések és a szolgálatok miatt. Nehéz volt harmóniában lenni mindennel, elvárással, szolgálattal, feladattal. Valami mindig áldozata lett a túlvállalásnak. 
Képtalálat a következőre: „gyönyörű karácsonyi asztal szomorú emberekkel”    Emlékszem, hogy lelkészváltás volt nálunk, és a karácsonyi műsort két településen is kellett menedzselnem. 
Voltak hittanóráim, akkor épp tanító voltam, és az osztályommal is igen sok feladat adódott, úgyhogy az otthoni készülődés maradt a legvégére. Amikor lement a szentesti műsor a templomban, hazamentünk, és akkor álltunk neki karácsonyfát díszíteni, de még porszívózni is. Nagyon rossz érzésem volt aznap este. Egyébként nem sikerült rosszul az a szenteste, de fájt, hogyakik a legközelebb állnak hozzám, azokra maradt a legkevesebb időm. A fejemben megfogalmazódott. Ezt másképpen kellene. Aztán volt, amikor jobban ment, volt, amikor nem. Valahogy nekünk keresztyéneknek az ünnepek nagyon fontosak, várjuk a lelki impulzusokat is, de benne élünk a társadalmi szokásokban, elvárásokban, amelyek nyomásként nehezednek ránk.
De érdemes elgondolkodni azon,
hogy mikor, mivé lesznek ünnepeink.
    Nézzük meg ez Jézus tanítványának, Péternek, hogyan sikerült!
 Nagycsütörtökön utolsó estét tölti Jézus tanítványaival a kereszthalála előtt. Közös vacsorán vesznek részt, amit szépen előkészítettek. Jézus fontos szavai hangoznak ott el az aznapi eseményekről, majd zsoltárénekléssel felmennek az Olajfák hegyére. Minden csodálatos, emelkedett a hangulat, igazi lelki élményben van részük. Jézus szomorú szavakat mond. Még "ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." -mondja Péternek. Hihetetlennek tűnő szavak ebben az emelkedett hangulatban. Nagy ígéretek, nagy bukások estéje ez. Nem megy a Gecsemáné-kertben az imádság a lelki tusát vívó Jézussal, majd Péter kardot ragad Jézusért, és jön a tagadás. A mindent érted Uram érzése, és a nem ismerem ezt az embert érzése között hullámoznak az események. 
      Alakulnak így is az ünnepeink. Csodálatos díszlettel, időnként mély lelki élménnyel, de mégis szomorú csalódásokkal, mert valahogy a cél, hogy most krisztusi lesz az ünnepünk annyira fontossá lesz, hogyha valami nem így alakul, azt CSAK kudarcként tudjuk megélni. Pedig tekinthetnénk  kísértésnek, esetleg megbirkózásra váró feladatnak azt, ami nehezíti az ünnepre készülődést. A tökéletesség akarása, a hibákat nagyon felnagyítja, elveszi a lényegről a figyelmet, és szomorúsággá teszi, ami öröm is lehetne. Ha nem lenne bennünk ez a "jónak kell lennie" erős törekvése, azt hiszem teljesebbé lehetne az ünnepünk. 
   Ha nem tökéletes a cukormáz, még lehet finom a süti, és ha valaki azért jön el az ünnepen, hogy a konyhai tudományunkon élezze a nyelvét, annak nem lehet tökéleteset alkotni, mert ember tökéletesre nem képes. Ha nincs 5 fogás, attól lehet jó a vacsora, ebéd stb, és marad idő a gyerekekre is. Mert minden igyekezetünk ellenére a vacsora, ebéd ízére nem fognak emlékezni egy év múlva, de arra, hogy volt időnk rájuk, hogy jót játszottunk együtt... arra évek múlva is. Hányszor éltem át, hogy annyi mindent megtettem, rengeteg készülés, a gyermekek örömét látva, még az ige is megszólító volt, de valaki mondott egy mondatot, és vége lett az ünnep örömének..., mert a tökéletesség volt a fontos, meg az, hogy mások mit gondolnak......
Képtalálat a következőre: „karácsonyi képek”
   Lássuk, hogy az ünneplés Dávidnak, hogy sikerült! 
A 2 Sámuel 6. részében, amikor a szövetség ládáját felviszi  Jeruzsálembe Dávid, szent táncot táncol örömében az Úr előtt. Ez az az állapot, amikor valóságosan az Istennek, illetve ajándékának örülünk. Ez lenne az igazi azt hiszem. Ebből az örömből még felesége, Míkál megjegyzése sem tudja kizökkenteni, amikor azt mondja, hogy "milyen dicső volt ma Izráel Királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak.., ahogy csak féleszű ember szokta magát mutogatni!" Bár tudnának ilyen örömtelivé lenni ünnepeink, hogy a lényegre koncentrálunk, és örülünk annak, ami miatt van az ünnep. 


Örülünk Isten ajándékának, annak ami, és aki miatt ünnepelhetünk. Tudva azt, hogy a külsőségek segítik ünneppé tenni az ünnepet, de nem ezek miatt lesz igazivá. Hogy a körülmények egy lelkészcsaládban különösen nem kiszámíthatóak. Mikor mi fog történni, mikor hová kell elmenni stb. De, ha el tudjuk fogadni,  hogy a lehetőségek ennyit engedtek meg, és ennek tudunk örülni, teljesebbé válnak karácsonyaink, és egyéb ünnepeink. 
    Hadd osszak meg kedves olvasóimmal egy számomra nagyon kedves élményemet. Most, hogy ilyen izgalmas lesz szenteste, hogy délelőtt még advent 4. vasárnapját ünnepeljük, majd este a gyermekek műsorával készülünk, hát kiderült, hogy a 2 gyülekezetünk miatt 4 istentisztelet lesz 24-én. Amivel semmi baj nincsen, hiszen mi is voltunk olyan gyülekezetben, ahol egy normál vasárnap van ennyi szolgálat, de nyilván mivel nem ezt szoktuk meg, nem lesz egyszerű. Ahogy a gyermek szolgálatban résztvevőkkel egyeztettük a decemberi programokat, kiderült, hogy sűrű lesz a szenteste. Néhány nap múlva kaptunk egy felajánlást, hogy szívesen főznek nekünk 24-ére, hogy ne kelljen azzal is foglalkozni. Nagyon jól esett. Nyilván mi sem éheznénk, ha nem lett volna ez a felajánlás. De az a gondolat, hogy valakik, akik szintén hordják a gyülekezet terheit, ezt fontosnak érzik, hogy ezzel is segítsék szolgálatunkat, nagyon meghatott. Nem érzem gy annyira azt, hogy hogy oldom meg, hogy nekünk is legyen szenteste ünnep, és ne csak feladat. Egyébként évek óta egyik presbiterünk szentestére főzött vacsorát számunkra. Soha nem szólt előre, ezért én nem számítottam rá, így különösen is átéltük ezen a gesztuson keresztül Isten gondviselését és szeretetét. Karácsony első napján még a legátus is falatozhatott belőle. Karácsony ünnepén valahol mindig megtapasztaltuk, hogy Jézus is vendég volt asztalunknál
  Az ünnepeink mindig izgalommal járnak, talán feszültség is van a készülődésben, de olyan sok áldást ad Isten ezeken a tapasztalatokon keresztül, ha elhisszük, hogy az ünnep értünk van, azért hogy a lényegre figyeljünk..
"Most tehát az embereket akarom meggyőzni, vagy az Istent? Vagy az embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni nem volnék Krisztus szolgája." Gal 1,10

                                                                                              Gergelyné Molnár Lívia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése