Ha láthatatlanná lettél...

Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle,

 mert nagyon féltek. ( 1 Sámuel 17, 24)

Góliát magas, harcedzett férfi volt, páncélzattal, és komoly fegyverekkel felfegyverezve. Esélytelennek tűnt a harc ellene. Saul serege rettegve hallgatta, amikor kiállt és becsmérelte őket és Istenüket. Feladták a harcot már az elején. Nem hitték el, hogy lehet bárki, aki le tudja győzni Góliátot. Egymásban erősítették félelmeiket. Nem látták Góliáttól, a félelemtől, a rájuk leselkedő veszedelemtől azt az Istent, akivel nem egy embert, hanem népeket győztek le atyáik. Nem látták azt az Istent, aki kezében tartja az általa teremtett világot. 

   Góliát nem Gátban lakik ma, hanem körülöttük, és abban erősít meg ma is bennünket, hogy el ne higgyük, hogy a mi Urunk győztes Úr, akit nem győz le a gonosz, és nem is győzhet le. Ott áll felettünk, hogy el ne higgyük, hogy szolgálatinknak, az igehirdetésnek, bizonyságtételnek van értelme. Ott áll, hogy el ne higgyük, hogy ma is időszerű Isten igéje, és igazsága. Ott áll előttünk, rettegést keltve, hogy elfeledjük, Aki bennünket motivál, szolgálatra késztet mérföldekkel nagyobb, erősebb, hatalmasabb, de csendesebb. Isten az, aki értünk még áldozatra is kész volt...

Pedig emlékszem arra a gyászoló asszonyra, aki férje temetésekor hallotta meg a remény evangéliumát. Pedig tudom, hogy  fiataljaink tisztaságának megmaradásában Ő ad erőt, pedig családok újulnak meg, mert megszabadította pl. az apát szenvedélyétől, az alkoholtól. Nem volt emberi esély, de Krisztus ereje nagyobbnak bizonyult a bódulat vágyánál. .... Folytathatnánk, hiszen mindez valóság. Ezzel a bizonyossággal álljunk az eheti szolgálatainkba.  Isten áldjon Benneteket a küzdelmeitekben, és adjon Nektek igazi győzelmeket Vele! 

                                                                                                 Gergelyné Molnár Lívia