2013. október 24., csütörtök

Sor-rendben?

Hogy is vannak ezek? Melyik van az első helyen?
Szolgálni a gyülekezetbe – családot tűzoltó jelleggel ellátni?
Szolgálni a gyülekezetben – a családban is mindent rendjén, idejében megtenni, elvégezni, a kettőt összehangolni?
Vagy; szeretni a családomat, - és szolgálni a gyülekezetemet.

Ha szereted a tiéidet, úgy hogy odafigyeltél rájuk,  máris szolgáltad a gyülekezetet is, mert ők is kaphatnak  majd tőled érdemi odafigyelést. Szeretni pedig nem lehet gyorsan, letudva.

13 megjegyzés:

  1. Kedves lelkipásztor, lelkészfeleség vagy más érdeklődő, kérünk, szólj hozzá és írd le véleményedet és meglátásodat a bejegyzésről, hogy folytathassuk a beszélgetést az adott témában!

    A megjegyzésed megírását követően ki kell választanod az alábbi legördülő sávból, "Megjegyzés írása mint:", hogy névtelenül szeretnél írni vagy email címed vagy más profilod alkalmazásával. A névtelen opciónál kérjük, hogy egy választott becenevet hagyj meg, hogy meg tudjunk szólítani és későbbi írásaidat is beazonosítani, köszönjük!

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy csak kérdéseket írnak. Jó lenne olyan cikkeket, bejegyzéseket olvasni, amelyek tanácsot adnak hasonló cipőben járóknak, vagy körbejárnák a témát részletesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Egyenlőre a kérdések feltevésének időszakában vagyunk. Sőt, még talán a megfelelő kérdések megfogalmazása is tart. Válaszokat, hozzászólásokat, információkat gyűjtve (itt és a kérdőíven) szeretnénk leülni és téma-specifikus tréning alkalmakat szervezni. Ezt követően biztos vagyok benne, hogy lesznek tanácsadós jellegű bejegyzések is. Szóval idővel...

      Ui.: kérünk írj becenevet, köszönjük!

      Törlés
  3. Biztató a válasz, mindenkinek sok története van, vidámak, szomorúak. Talán zárt körben az ember jobban megosztaná. Szupervizios csapat :-)))
    Volt, hogy kemény határt húztam, de nem bántam meg, pedig idősebb, bölcsebb mást mondott. Kb. két héttel a szulés után még nem álltam készen egy alapcsalád látogatására. Nem bántam meg. Lehet, hogy megbántódtak, de felénk a hat hét az hat hét. Ja, kis mastitisszel megfuszerezve, soha nem felejtem el. Na, ezek a történetek jöhetnének elő. Kék

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hat héttel mi is így voltunk. Mivel a szüleimet is megkértem, hogy első hetekben ne jöjjenek, ha egy mód van rá, a gyülekezeti tagoktól is azt kértük, hogy lehetőleg csak a hat hét után. A szülés után egy nő annyira nincs formában egy ideig (változó, hogy kinél meddig tart), hogy nem szívesen ugrálja körbe a vendégeket. A babával kapcsolatos kéretlen tanácsokról inkább nem beszélek... Mindenki, aki bejön, okosabbnál okosabb dolgokat mond, Te ezeket is szépen, türelmesen hallgasd végig, miközben mindenki megfogdossa a gyereket, és megcsókolgatják a kezét, utána a gyerek rögtön betömi a kezét a szájába... Te meg, aki (friss, aggódó anyukaként) mindig megmosod a kezed szappannal, mielőtt a babához nyúlnál, csak állsz, és nem mondasz semmit. A saját rokonságodat/anyádat/anyósodat előtte már kiosztottad, hogy ne csókolgassák és fogdossák a gyerek kezét, de a presbiterasszonynak nem mersz ugyanezért semmit szólni, nehogy megbántódjon, és többet ne jöjjön a templomba...

      Törlés
  4. lemaradt.
    Egy életre a legnagyobb és legszebb tanulságom. Az a néni, aki felé eleinte bizalmatlan voltam, évekig anyám helyett anyám lett. Azóta is visszasírom, hogy már nincs velünk. Hálás vagyok, hogy bizalmat szavaztam neki, pedig az első benyomás nem ezt súgta. Nagy lecke. Meg a sok "angyal", a tepsi sutivel, a mindenfélékkel, ami mindig jókor jön. Szóval, van jó oldala is a témának. Kék

    VálaszTörlés
  5. Én arra lennék kíváncsi, hogy van-e ennek a lelkészfeleség dolognak valami törvényi háttere? Pl. mit várnak el tőle, mik a kötelességei, stb. Ha egy lelkészfelségnek kisgyerekei vannak, akkor miért "várják el", hogy buzgón szolgáljon bizonyos dolgokban a gyüliben? Miért egyértelmű, hogy ha valaki hozzámegy egy lelkészhez, akkor attól kezdve tud bibliaórát vezetni, szeretetvendégséget összerakni, és mindezt hatalmas örömmel és lelkesedéssel? Ez egy kicsit erőszakos szolgálatnak tűnik, amin nem lehet áldás... Szerintem mindenki más egyéniség, és nem biztos, hogy mindenkitől ugyanazt lehet elvárni, és ha nem teszi, akkor szégyellje magát. Egyszer egy lelkész azt mondta egy lelkészfeleségnek, aki nem tudott ilyen jó szolgálattévő lenni, hogy váljon el, mert tönkreteszi a gyülekezet életét. Hát ezt nagyon felháborítónak tartom. Kik vagyunk mi, hogy ítélgessük mások szolgálatát? Örüljön az a gyülekezet, akinek "tűzről pattant" lelkészfeleség adódott, és örüljön az is, aki nem szolgál látható módon, de példát mutat gyereknevelésben, és a férje mellett áll.
    Picike

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manapság ez azért szerintem nem mindenhol van így. Főleg, hogy a lelkészfeleségek nagy része is valamit tanult, ha nem lelkész maga is, van más jellegű diplomája, tevékenysége, munkahelye esetleg. Fontos szerintem, hogy a pár is a házasságkötés előtt tisztázza ezeket a dolgokat. Nálunk pl. egyáltalán nem volt automatikus, hogy én tartsak bibliaórát, vallásórát stb. Nem is értek az ilyesmihez. Ezt tisztáztuk is a férjemmel, aki azt mondta, hogy ő nem egy "tipikus" papnét akar, hanem velem szeretné leélni az életét. És mást nem kér, csak azt, hogy ha vasárnap itthon vagyok, és nem esik nehezemre, menjek el a templomba. Ezzel nincs is gond, mert nagyon szeretek istentiszteleten lenni. De nekem is van munkahelyem, nem az egyháznál. A vallásórákat, bibliaórákat, gyerekfoglalkozást alapból a férjem tartja. Ha néha besegítek neki valamiben, önszántamból, nem kötelességtudatból, akkor nagyon hálás. De nem várja el.

      Törlés
  6. Sajnos a legtöbb gyülekezet elvárja a papnétól, hogy mindenben jelen legyen, és sajnos a lelkészfeleségek nem veszik észre, hogy ennek nem kell mindenáron eleget tenni. Ugyanis, ha otthon bömbölnek a gyerekek, akkor nem áldott a bibliaóra vagy más alkalom, amin ők szolgálnak. Csak sajnos ezt az íratlan törvényt, ezt az elvárást Szentírásnak veszik, és nem mernek otthon maradni a gyerekeikkel, mert akkor mit fognak szólni? És a köztudatban az van, hogy az a jó papné, akinek a gyerekei házról házra járnak a gyüliben (milyen szociálisak), míg a papné szolgál (milyen odaadó). Szerintem ezt Isten nem helyesli! Szóval a lelkészfeleségek (akiket én ismerek) egy része attól szenved, hogy nem lehet a gyerekeivel, mert a gyüliben olyan nagy a nyomás, a másik fele pedig attól, hogy lenézik vagy nem tartják igazán jó papnének, mert "csak" otthon van a gyerekekkel, és a családjával törődik.
    Picike

    VálaszTörlés
  7. Kedves papnék!
    Senki ne az elvárásoknak akarjon megfelelni! Az elvárásoknak ugyanis se vége, se hossza! Ha egynek megfelelek, 10 másiknak ugyanakkor nem! Nem lehet eleget tenni emberi elvárásoknak, de Istenéinek igen!
    A papné Isten iránt legyen jó lelkiismerettel! Szolgáljon, ha szíve arra indítja, és ne, ha nincs indíttatása rá. A lelkészférj eleget kényszerül családját háttérbe szorítani a szolgálat miatt, a papné ezt sose tegye!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó gondolatok! Örülünk, hogy írtok!

    VálaszTörlés