Köszönjük az eddigi beküldött kérdőíveket! Nagyon hálásak vagyunk, hogy szakítottatok erre időt és hogy valóban őszinte válaszok érkeznek! Rendkívül érdekes dolgok jönnek fel már 10 alatti kitöltésnél is, melyekre a következő bejegyzésekben is fog visszhang érkezni.
Aki még eddig nem tette, bátorítjuk és kérjük, hogy küldje be válaszait, köszönjük! Illetve ismerősöknek körbeküldeni is lehet, akár ezt a közvetlen linket bemásolva, így rögtön elérik:
https://docs.google.com/forms/d/1xBhns_l-6Zw3FLBN9bJkWahdu_6K-Qzk7jYwx6rQHxs/viewform
Hangsúlyozzuk itt is, ez a fajta kérdőívezés 100%-os anonimitást biztosít!
Köszönjük!
Kedves Lelkészfeleségként-szerzők és szerkesztők,
VálaszTörléskíváncsian vettem szemügyre a blogot (amit egyébként a férjem ajánlott figyelmembe), mert nagyon klassz kezdeményezésnek tartom és érintettként is érdekel a téma, de. Szeretnék veletek néhány gondolatot megosztani, elsősorban a kérdőívvel kapcsolatban, amelyet több szempontból is problémásnak tartok. Remélem, nem bánjátok, hogy őszintén megírom a véleményem, mivel talán segít a tréningek, előadások vagy az elkövetkező bejegyzések témáinak átgondolásában is.
Egyrészt: ha valakinek nincs gyermeke, a hosszú gyerekes résznél mit válaszoljon? (igen? nem? általában?) Legalább egy "nincs gyermekem" válaszlehetőséget hagyni lehetett volna. Másrészt: tényleg kizárjátok annak a lehetőségét, hogy az ember lánya lelkészfeleségként nem ezt a minőséget tartja élete középpontjának, hanem mondjuk a saját hivatását, amiért rengeteget tanult és dolgozott (és nem mellesleg, ami miatt a férje is izgalmasnak tartja őt)? És az miért kizárt, hogy egyáltalán nem szolgál a gyülekezetben? Miért lenne kötelező neki szolgálnia? Ez a férje hivatása, nem az övé. Arról nem is beszélve, hogy pl. a saját hivatásán keresztül egészen más körökhöz és emberekhez is el tudja juttatni a béke, a szeretet üzenetét, nemde? Vagy - a presbitériumos kérdés kapcsán - szerintetek felmerülhetne egy olyan kérdés, ha például az én munkahelyemet vesszük, hogy milyen a férjem kapcsolata a cég vezetőivel? (Ugye, hogy abszurd?) Másrészt ezerint annak a lehetőségét is kizárjátok, hogy az ember lánya egyszerűen szerelmes lett, történetesen egy olyan emberbe, aki lelkész, és kész? Mert én speciel nem a munkájába lettem szerelmes, hanem a férjembe. És rettentő vonzó, ha jól csinálja és sikerélményei vannak benne és az is szuper, ha tudok neki segíteni, de ez nem egy kényszer vagy egy elvárás (sem az ő részéről, sem a gyülekezet részéről). A gyülekezet elvárhatja, de a gyülekezet is nevelhető. Ha pedig az ember őszinte, kedves és önazonos, nincs az a zsémbes néni, akit ne tudna kenyérre kenni, viszont nincs az a magunkra erőltetett „jópapné jelmez”, ami miatt az emberek kedvelnék a lelkész feleségét, ha ez csak egy maszk, ami mögött elveszett és szorong.
Még egyszer sok sikert és minden jót kívánok a bloghoz és elnézést, hogyha bárkit megbántottam volna.
Ps. a novemberi ELLE magazinban van egy riport a lelkészfeleségekről, azt láttátok már? :)
Szia! Köszönjük, hogy megosztottad az észrevételeidet! Kérjük, írj becenevet, hogy megszólíthassunk, máshol is beazonosíthassunk, köszönjük!
TörlésAzoknál a gyereknevelésre vonatkozó kérdéseknél, ahol eddig nem lehetett a gyermektelenséget jelölni, pótoltuk, köszönjük az észrevételt, jogos!
A többi felvetésedre kicsit várunk, vajon a többiek hogy látják!?
:-) Hogy én mennyire ugyanebben a helyzetben vagyok. Az egészet írhattam volna szórol szóra szinte így. Köszönöm egyelőre "Névtelen". Próbálom feldolgozni az olvasottakat és köszönöm hogy értesültem erről a blogról, nem mellesleg a gyülekezet egyik lelkésze hívta fel rá a figyelmemet. Azért örülök a fenti posztnak, mert úgy érzem ez a ritkább hozzáállás véleményformálás ebben a témában helyzetben.
TörlésÉn sokszor nehezen élem meg a jelenlétet, tekintve hogy eleve messze van a lakhelyünktől a szolgálati hely per pillanat és a munkahelyemről nem is beszélve. Tehát sokszor fizikai képtelenség eljutnom egy-egy alkalomra, előkészületre ezáltal szerves részévé válni az alkalmaknak. Ebből komoly lelki tusáim is vannak Önmagammal , Istennel.
Istennek hála ugyanakkor hogy férjem részéről nincs nyomásgyakorlás Bennem van a kettősség hogy lelkészfeleségként elválaszthatatlan szerepkörök vannak ahogy alább Ábel írta és van a "világi" életem mhellyel, elvárásokkal, programokkal amik a az elválaszthatatlannak tűnő lelkészfeleségi szerepkörökbe is "belepiszkolhatnak" egy-egy rosszul ütemezett időponttal. És akkor jön a belső feszültség, mit tegyek, hol legyek...stb.. Szeretettel: Virág.
Egyetértek a véleménnyel. fantom-elvárások ez jutott eszembe. De azért vannak.
VálaszTörlésJelen lenni? én magamnak újra fogalmazom sokszor, mint egy szimpla gyulekezeti tag, aki magam vagyok, aki vagyok, voltam, úgy ulok a templomban, hátul, vagy éppenahol, és teszem, amit teszek, x.y. Isten gyermekeként. ennyi. A tobbi jon, és arra úgy reagálok, mint én, nem mint a papné, aki. ezt fogalmazom újra.
Nekem is eszembe jutott, egy orvos feleség is lehet leterhelt, egy polgármester feleség is hasonló szitu. Nem mi nagyítjuk fel? nem tudom. perszer, 30-50 éve más volt. én még fiatalabb vagyok, de 40 felé. elvárásoktól távol tartom magam. De olyan vagyok, mint 20 éve, amikor megtértem, onmagam.kék
kék
Szia Kék!
TörlésAz én meglátásom szerint elválaszthatatlan a lelkészfeleség "szerepkör" a lelkész feleségének a személyétől, bár ugyanolyan gyülekezeti tag, állandóan lelkészfeleségként fog részt venni. Ennek a tudatossága és a közösség visszajelzései is lehet különböző mértékű (pl. egy mély lelki alkalmon mindenki teljesen egyenlőnek érzi magát, egy sima megbeszélésen pedig élesen előjön, hogy ki-kicsoda), de ebből nem lehet kilépni. Maga lelkész is lehet, hogy szeretne csak gyülekezeti tagként jelen lenni, de ezt nem teheti meg, akkor is lelkész marad, ha egy színes ingbe, nyakkendő nélkül ül be és már 2 hete nem szolgált és következő héten is nyaralni megy. Akkor is ő ott a lelkipásztor. Szintúgy a lelkészfeleségnél vagy a polgármester vagy háziorvos feleségénél, stb.
Ebből kilépni nem lehet, sajnos nem megszokott (még) nálunk, de egészséges lenne "szünetet tartani", 10-15 évente 1-2 évet kilépni ebből a szerepkörből. E híján is lehet azért jól, hitben is, mentálisan is egészségesen megélni ezt, hiszem.
Áldás:
Ábel
Egyetértek ezekkel a gondolatokkal is. Mégsem tud kilépni, de tekinthet magára úgy, hogy nem elvárásoknak kell megfelelni, nem pózolni,stb. Nyilván vállalt ezzel valamit, hogy a lelkész felesége. Pl. eszembe jutott, nem teheti meg, hogy ne menjen alkalmakra, templomba. Engem nem fenyeget ez a veszély, mert életem része gyerekkorom óta, megyek. De amikor utkozik, hogy pl. tanul a gyerekkel, vagy részt vesz a programokon? ide menni, oda menni, megjelenni. nekem nem gond, de másnak lehet. kék
VálaszTörlés