Vasárnap reggel van. A gyülekezeti tagok már ünneplőbe öltözve vegyes érzésekkel úton vannak a templom felé. A fogadó bizottság, a perselyes nénik és az elcsendesedésre vágyók már megérkeztek. A lelkipásztor egyedül ül a szobájában és a kávéját kortyolgatva a prédikációja jegyzeteit futja át.

Nagy fába vágtuk a fejszénket...
Ebből a leírásból is vannak, akik teljesen magukra ismernek, vannak, akik részben és vannak, akiknek egészen máshogy néz ki egy vasárnap reggel. Ezért sincs könnyű dolgunk, hiszen mindenki más, mindenkinek más a férje, gyülekezet, lakóhelye, stb. Mégis rengeteg dolog van, ami összeköt és azért is vagyunk itt, hogy erről a szép, de kihívásokkal teli szerepkörről beszélgessünk és őszintén megosszuk mindazt, amit lelkészfeleségként megélünk, legyenek azok győzelmek, harcok, kudarcok vagy éppen kérdések:
- Hol a helye a lelkészfeleségnek?
- A férje mellett, alatt, felett?
- Az első sorban, a hátsó sorban?
- A templomban?
- A konyhában?
- A hittanórán?
- Az orgona mögött?
- A presbiterek között?
- Mik a kötelességei? Ki határozza ezt meg?
- Milyen elvárások veszik körül?
jó lenne, ha fel lehetne iratkozni a blogra rss-ben :) !! köszönöm előre is...:)
VálaszTörlésJó ötlet, most már lehetséges, szívesen! :)
TörlésLelkészfeleség....gyülekezeti tag, mint bárki más. Férje segítőtársa. Nem alkalmazott, nem szolga. Krisztus szolgája a gyülekezetben, a rá bízott feladatokban, szolgálatokban. GYermekei édesanyja, férjének társa. Nem a mindenes. Ez jutott eszembe. Kék
VálaszTörlés