2017. június 1., csütörtök

Szerkesztői bemutatkozás



Kedves Lelkészfeleségek és kedves Lelkésznők
és kedves Érdeklődőink!



   2017. június hónaptól – sokak örömére és saját nagy örömünkre – újra indítjuk a lelkészfeleség blogot, melynek egy hosszabb szünet előtt, több mint egy éves múltja volt már. 
Újfent szeretnénk ezt a már bejáratott fórumot biztosítani a lelkészfelségek számára, (másodsorban akár lelkésznőknek is…) ahol anonim módon őszinték lehetnek, sok nehézségükkel, kihívásaikkal párbeszédbe léphetnek, támogatást és közösséget kaphatnak. 
Célunk mindig a hittel való élet erősítése, a bizalom támogatása, a felmerülő problémák, dilemmák Isten útmutatása szerinti megoldása, annak keresése…
Mindezt szemünk előtt tartva fogunk párbeszédbe lépni ünnepeinkkel, egyházi, de akár világi aktualitásokkal, társadalmi kérdésekkel, művészi alkotásokkal is.

    Reméljük sok hasznos dolog jelenhet meg a blogon témákban, felvetésekben, hozzászólásokban és párbeszédekben…

                            Isten áldja meg közös együttműködésünket!

Fogadjátok nagy szeretettel új szerkesztőbizottságunk bemutatkozóját!


Szőke Etelka vagyok, 15 éve élek gyülekezetben lelkészfeleségként. Férjem Dunakeszin lelkipásztor, így itt élünk immár 7. éve. Johanna nagylányunk lassan 16 éves gimnazista és Szilárd fiúnk 9 esztendős. 15 éve szolgálok aktívan házaspárok és családok lelkigondozásában. Ezalatt az idő alatt csak még jobban beleszerettem ebbe a nagyon szükséges és szívmelengetően szép szolgálatba.
  Sok lelkészcsalád mellett állhattam nehézségeikben. Mégis az a számomra igen csak szomorú tapasztalat, hogy talán még többen vannak azok a lelkészcsaládok, akik nehézségekkel küzdenek és mégsem jutnak el segítséghez, vagy nem mernek, nem akarnak élni vele. Azt is tapasztalom, hogy sokszor a legutolsó, vagy csak a legutolsó utáni pillanatban jönnek és beszélnek arról hova is jutottak, hogy már milyen rég óta nem teljesülnek be érzelmi-, kötődési szükségleteik és mennyi szenvedésen és lelki sérülésen mennek át.
   Nagy reménységem, hogy több lelkészcsaládhoz áldás érkezhet blogunkon keresztül is. Kívánom ezt és imádságaimban hordozom...Fontosnak látom, a lelkészfeleség blogot, mert preventív, megelőző funkciója is van. Folyamatában lehessen a feleségekben párbeszéd egymással, önreflexió önmagukról, szolgálataikról, szükségleteikről, párkapcsolatukról, szülőségükről, családi életükről…


                                                                          Szőke Etelka
                                                               református lelkész, házaspár- és családterapeuta



Gergelyné Molnár Lívia vagyok. Amikor gyermek voltam egy szentendrei-szigeti faluban, Szigetmonostoron, arról ábrándoztam, hogy milyen jó lehet lelkész gyerekének lenni. Nekem ez nem adatott meg, mást kellett szüleimtől megtanulnom. A hálát azért, amink van, a segítés örömét, a munkabírást stb. Megtérésem után elhívást kaptam a lelkészi szolgálatra, de Isten egy tapasztalatszerző útra engedett. Tanítónak tanultam, tanítottam, hitoktattam, mire újra felerősödött az elhívásom, és elvégeztem a református teológiát. Ott ismerkedtem meg férjemmel, akivel együtt szolgálunk. Lelkészcsalád lettünk, és neveljük 5 gyermekünket, akiket Istentől kaptuk. Tanuljuk, hogy hogyan tudjuk úgy végezni szolgálatainkat, hogy abban a gyermekeink ne sérüljenek, hanem erőt meríthessenek, hogy ne eltakarjuk Krisztust, hanem megélhessük Krisztushoz tartozásunkat. 
  
                                                              Gergelyné Molnár Lívia






Pintér Brigitta vagyok, 40 éves 2 gyermek (7 és 12 éves) anyukája. Férjem a csömöri és a nagytarcsai református missziós gyülekezetek lelkésze 2010 óta. Ezalatt az idő alatt hosszú és építő munka áll mögöttünk. Kezdetben 25-30 fős gyülekezeti létszámból mára 260-fős gyülekezetet sikerült kiépíteni.

  Rendszeres hétközi alkalmak mellett minden évben van konfirmációs tábor, apa-fia kenutúra és elmaradhatatlan a családi tábor is. Közös családi napok és kézműves délutánok teszik még szorosabbá a kapcsolatot a gyülekezeti tagokkal. Önálló otthona még nincs a gyülekezetnek, a vasárnapi Istentiszteletet az evangélikus templomban tartjuk, de Istennek hála tavaly ősz óta elkezdődött a gyülekezeti ház és a parókia építése is, ami hatalmas előrelépést jelent a gyülekezet számára. Pozitív jövőképpel és természetesen az Isteni gondviseléssel nézünk előre és teszünk meg mindent, hogy önálló anyagyülekezetté válhassunk.
  Munkámat illetően világi foglalkozásom van. Végzettségem szerint művelődésszervező és klinikai fogászati higiénikus vagyok. Jelenleg fogászaton dolgozom egy nagyon aranyos doktor úrral akivel a családi kapcsolatunk is szoros, olyannyira, hogy Ő és kedves felesége lettek a kislányunk keresztszülei. A gyülekezeti és családi élet mellett fontosnak tartom, hogy a hobbijaimnak is élhessek, így a maradék szabadidőmben rendszeresen tornázom, kettő színjátszókörbe járok, és havonta elmegyek egy főzőtanfolyamra, ahol profi séfektől „leshetek el” konyhai fortélyokat. Ezek az alkalmak nekem és rólam szólnak, amit azért tartok fontosnak, mert ezekkel együtt őrizhetem meg a lelki egyensúlyomat és lehetek lelkészfeleség, családanya és nő egyszerre. :-)

Kedves Olvasók!

Amikor Etelka megkeresett azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem részt venni a lelkészfeleség blog írásában nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal igent mondtam. Az újrakezdés óta égészen novemberig lelkesen készültem az írásaimmal, most azonban az élet úgy alakította, hogy nem tudok ebben a feladatban tovább részt vállalni. Idős nagymamám, akinek a héten ünnepeltük 89. születésnapját, betegsége miatt hozzánk költözött. A mindennapos ápolása, a munka,
a család és a gyülekezeti élet miatt sajnos a blogírásban heti rendszerességgel aktívan nem tudok már részt vállalni.
Köszönöm a szerkesztőtársaimnak a lehetőséget, és az olvasóknak a megtisztelő érdeklődést bejegyzéseim iránt. Hiszek abban, hogy a szeretet erejével és a Jóisten segítségével a nagymama újra megerősödik, és még sokáig közöttünk marad.

   
                                                             Esztergály-Pintér Brigitta



Kis Ábel Lukács és Kissné Péter Hanna, Debrecenből

Ők indították el 2013-ban a blogot, majd idővel csatlakozott hozzájuk Szőke Etelka.

Jelenleg már más szolgálatban tevékenykednek, de mindig is megmaradnak szerkesztőbizottságunk tiszteletbeli tagjai. :)

Hálával gondolunk arra, hogy rajtuk keresztül elindult ez a lehetőség Isten kezében, hogy megszólítson a blog üzenetien keresztül neki szolgáló embereket, házaspárokat, hogy így is munkálhassa jó kedve szerint az Életet. SDG!


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése