2013. október 24., csütörtök

FELESÉG IS VAGY? VAGY CSAK LELKIPÁSZTOR FELESÉG?

Van férjed is, vagy csak lelkészférjed?
Azon kívül, hogy jelen vagy a gyülekezeti életben, hogy ott számíthat rád a férjed, hogy a női, gyermekmunka területén és egyéb helyeken bevonható vagy, hogy meghallgatod esténként, mi minden van benne, történt vele, hogy megértő vagy és alkalmazkodó sok mindenben, hogy megvan általában a hétvégétek menete is...
Vársz-e valamit a férjedtől?



Ha a női lélekre gondolok, meg kell fogalmaznom, hogy a nő tele van vágyakkal a férfi felé, ami azt jelenti, hogy  sok mindent értékel és igényel a  férfi részéről, és kíván adni számára. Nem adja alább és 
nem éri be ígérgetésekkel, szavakkal, vagy csupán morzsákkal. A női lélekben van büszkeség és vágy a kizárólagosság érzésre. Vágy arra, hogy különleges legyen a férfijének. Annak az egynek mindenképpen. Várja, hogy az újra meg újra észrevegye, bókoljon neki, cicázzon vele és kívánja meg.
Örömmel veszi a meglepetéseket, ha például elviszi valahova a vágyott férfi.
Amikor megérzi, hogy számítanak az igényei és a férfi ezekhez szükséges feltételeket elementáris erővel biztosítani kívánja – boldog lesz.
Ha megteremti a férfi, (legalább a maga részéről) hogy legyenek alkalmak, ahol csak ketten vannak és méltóképpen tud rá figyelni –  a nő megérzi és átéli, hogy szeretve van.
És akkor lelkesen belefog és mindent meg akar osztani vele, a saját fontos és kevésbé fontos dolgait is, mert úgy érzi, „neki akarom adni magam”. És jön az öröm, amiből telik a figyelem a hétköznapi apró dolgokra,  férfi szívet melengető kedvességekre.
És jön a vágy, hogy hagyja magát meghódítani, vagy amikor úgy alakul éppen ő legyen a sok terhet hordozó férfi elcsábító Múzsája....

Vársz-e valamit a férjedtől, vagy elég neki a gyülekezet terhe és öröme és ebben próbálsz mellette lenni?

Szőke Etelka

15 megjegyzés:

  1. Kedves lelkipásztor, lelkészfeleség vagy más érdeklődő, kérünk, szólj hozzá és írd le véleményedet és meglátásodat a bejegyzésről, hogy folytathassuk a beszélgetést az adott témában!

    A megjegyzésed megírását követően ki kell választanod az alábbi legördülő sávból, "Megjegyzés írása mint:", hogy névtelenül szeretnél írni vagy email címed vagy más profilod alkalmazásával. A névtelen opciónál kérjük, hogy egy választott becenevet hagyj meg, hogy meg tudjunk szólítani és későbbi írásaidat is beazonosítani, köszönjük!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szerzők! "A hivatás vagy szivatás?" alcím méltatlan az oldal témájához, és a lelkészfeleségek méltóságához. Amennyiben ezt megváltoztatják, szívesen ajánlom másoknak is, többek között saját feleségemnek. Üdvözlettel: egy lelkészfeleség férje

    VálaszTörlés
  3. ..de sajnos időnként bizony szivatás, csak megtanultuk az évek során, hogy egy jó papné nem mondhat ilyet.. de még azt se, hogy nehéz papnénak lenni....

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Köszönjük a hozzászólásokat! Kérjük válasszatok becenevet, ha névtelenül írtok! Köszönjük!

    Üdv:

    Szerkesztőség

    ui.: egyenlőre a cím marad

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! Ismét...:)

    Megváltoztattuk végül a címet, mástól is érkezett visszajelzés ezzel kapcsolatban és így láttuk helyesnek.
    Aki lemaradt volna, régi fejlécünk ez volt: Lelkészfeleségnek lenni: hivatás vagy szivatás?

    VálaszTörlés
  6. pontosan ez a nehéz sokszor: nem szabad kimondani, hogy nehéz.. sőt, hogy néha bizony szivatós.. ahogy egyik oldalukon le van írva.. a papné papné, a jelekből tanulnak. És ha azt mondjuk, hogy szivatás, akkor cinikusak és alkalmatlanok vagyunk. Pedig nem. Csak érző emberek.. Nem szégyen bevallani, ha nehéz időnként és miért lenne az, ha azt mondanánk, hogy vannak bizony szivatós időszakok..? sajnálom.

    VálaszTörlés
  7. Csatlakoznék az előttem szólóhoz annyiban, hogy ez a lépés tökéletesen letükrözi a papné életét. Minden tiszteletem a lelkész úré, aki egyben férj is.. de ez az oldal nem neki jött létre. És engedje meg, hogy legyen egy kis hely, ahol kicsit -messze nem méltatlan módon és megengedhetetlen stílusban- de kiadhatjuk érzéseinket, gondjainkat, feszültségeinket.. hiszen lelkészfeleségként olyan sokszor kell helyt állnunk, valahol mi is szeretnénk kiereszteni a gőzt.. és ha a szívünkben-lelkünkben néha összejön minden, elfáradunk, engedjék meg kimondani, hogy "húha, azért szivatós tud lenni ez a papnéság!" Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük, nem vállaljuk.. de néha ott van a terhe, hogy igenis a mi életünk MÁS. Annak minden áldásával és nehézségével.. Akik a címet kitalálták nem hiszem, hogy provokatív céllal tették, hanem azért, mert ők is kerültek olyan helyzetbe, hogy bizony ezt érezték.. De papnék élete sokszor ilyen: ilyet mi nem mondhatunk.. ezért jó papné módjára levesszük inkább a címet, mert egyébként nem felelünk meg.. pedig olyan jó lenne egy hely -még ha virtuális is-, ahol mi is leengedhetünk.. üdv, Jázmin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jázmin! Sok szeretettel köszöntünk a blogon! Köszi az őszinte sorokat, valóban ilyen célokat fogalmaztunk meg mi is. A címre visszatérve úgy láttuk azonban a visszajelzések alapján, hogy egy bizonyos réteget (korosztályt vagy stílust) kizárnánk ezzel a kifejezéssel, akik ezt soha sem használnák - bár valószínű ők is érzik azt, amit ezzel kifejeztünk, máshogy írnák le, számukra ez tényleg méltatlan. Reméljük így nem lesz itt ez az akadály.

      Szeretettel bátorítunk és kérünk, mint lelkészfeleséget, hogy töltsd ki a kérdőívünket, ha időd engedi! Köszönjük!

      Törlés
    2. Így van, pontosan erre gondoltam, mint a kedves Szerző! Nem a gondolattal, meg a gőz kieresztésével van gond, hanem a stílussal. Az én feleségem soha nem használná ezt a szót arra, hogy a feleségem kell hogy legyen, és közben tiszteletes asszony is. Viszont ő is tudja, hogy fárasztó, nyűgös, nehéz, teherrel járó, kínos, őrjítő, megerőltető, bajos és problémás tud lenni ez a hivatás. De nem szívatás. Köszönöm a módosítást, még ha nem is nekem íródott ez az oldal. Ígérem, többet nem írok! "Egy lelkész"

      Törlés
    3. Kedves Egy lelkész! Örülünk, hogy így látod és bátorítunk, hogy ne halkulj el teljesen, mindenkinek a véleményét szívesen olvassuk! A kedves feleségedet is szívesen látjuk és bátorítjuk a kérdőív kitöltésére, ha lehetősége nyílik rá. Köszönjük!

      Törlés
  8. Nem lehetne ez a blog valahogy zárt? ne teljesen nyilvános? Kék

    VálaszTörlés
  9. Érdeklődve és kíváncsian olvasgatom a hozzászólásokat. Lelkész feleségként élem a mindennapokat, az Istentől rendelt társam mellett, és helyemen. Azon a napon, amikor a férjem megkérte a kezem (minden előzmény nélkül), azt az igét kaptam a reggeli csendességemben, "az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű...", és én akkor arra gondoltam, hívő emberként sok szolgálatom volt, hogy igen van felelősség, munka, fáradság, de Isten elviselhetővé, örömteljessé teszi az életemet.
    És jött a lánykérés este---és rögtön tudtam, hogy a reggeli ige és ígéret arra vonatkozik, amire meghívott a református férjem.
    4 éve szolgáljuk együtt az Úr Jézust. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy engem erre a hivatásra választott ki Isten. Vannak könnyebb és kevésbé könnyű napok, nem beszélve a nyári táborok "pihentető" heteiről.De soha nem gondoltam arra, hogy de jó lenne ha a férjem nem lelkész lenne.
    Kedves "sorstársaim"! Kérjetek bölcsességet, hitet, Szentlélektől való vezetést a mindennapokra, mert elég minden napnak a maga baja. Sokszor mi magunk vagyunk az okozói, hogy nincs elég idő pihenésre, az Úr előtt való csendességre.
    Kitöltöttem a kérdőívet-és írtam is most ide, de a virtuális világ még semmit nem javított senki életén.
    Végre egyenes tiszta tanításra , lelki gondozásra= Istentől való életvezetésre kellene!
    Úgy a lelkészeinknek, feleségeiknek, a női lelkészeket meg sem említem, mert az ő helyzetük és állapotuk (tisztelet a kivételnek, és azoknak is akik nem kivételek) katasztrofális. (Személy szerint sokat imádkozom értük.) Legyen áldás ennek a blognak olvasóin, hozzászólóin. Ilona

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ilona! Köszöntünk a blogon és köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk és hogy a kérdőívet is kitöltötted! Várjuk hozzászólásaidat a többi témához is, ha időd engedi!

      Törlés
  10. Nekem az a tapasztalatom, hogy a közösségben lévő többi feleségnek sincsen könnyebb helyzete, lett légyen a férjük akár orvos, ügyvéd, kamionos, színész, katona, vagy több műszakban dolgozó gyári munkás, akik a hivatásuk mellett sokszor gyülekezeti szolgálatra is vállalkoznak. Én nem a lelkészi hivatásból adódó túlterheltségben látom a "nem szánok elég időt az intim együttlétekre jelenség" kulcsát, hanem abban, hogy a férfiak nem (sem) kaptak mintát otthon arra, hogy szabad elengednünk magunkat, és a feleségünknek is szüksége van a törődésre. Szerintem a munkára való hivatkozás egy idő után menekülési útvonallá is válik, amikor a férj nem tud mit kezdeni a felesége (és saját) lelkében felgyülemlett feszültséggel. Ezt elfelejtettem beleírni a kérdőívbe, de szerintem az is sokat jelentene, ha a (kevésbé lelkizős) férjek kapnának segítséget ahhoz, hogy megfogalmazhassák maguknak, mi áll a túlvállalás és a nemet nem mondás hátterében, illetve feketén-fehéren szembesítenék őket azzal, hova vezet ez az út!

    VálaszTörlés
  11. Elnézést szeretnék kérni (a Lelkész Úrtól), ha nyers volt a válaszom. Éppen egy "szivatós" időszakban voltam, amikor reakcióm megszületett, de valóban érthető, hogy ma ez a szó több jelentéssel bír.. Nem mindegy, hogy hol és hogyan használjuk... És az sem, hogy ki mondja. És más ért ez alatt egy huszonéves, meg egy ötvenes éveiben járó ember. Nyilván, szabad őszintének lenni, de nem kell megbotránkozást okozni. Nem ez volt a szándékom. Csak sokszor magam azt élem meg, hogy nem lehetek önmagam, mert mindig tartani kell magam mindenki előtt, ami aztán azt eredményezheti, hogy a végén a felgyülemlett feszültség kezelhetetlenül akar kirobbani (és azt már az ember sokszor bizony szivatásnak éli meg..) Hiszen szeretnénk kordában tartani érzéseinket.
    Nem akartam megbántani senkit szavaimmal.

    VálaszTörlés