Mindig kihívás őszintén szembe nézni önmagunkkal, mert nem vagyunk tökéletesek, lehetnénk sok területen sokkal szebbek, jobbak, ügyesebbek. Kicsit megnyugtat, hogy mindenki így van ezzel. A kérdés az, hogy mennyire tudom elfogadni a határaimmal együtt önmagamat, kicsiségemet, gyengeségemet, sebezhetőségemet. Mennyire engedem, hogy látszódjanak a gyenge pontjaim?
Ez az ereje a sebezhetőségnek: elfogadom, hogy Isten ennyit adott és tökéletlen vagyok. Így lehet visszavágni akár az önmarcangolásnak, akár a "kedves" testvérek nem annyira építő hangvételű kritikájával szemben vagy a Sátán kárhoztatásának: igen, pont ilyen vagyok, de Isten mégis elfogadott. Ha Ő ezt megtette, akkor ezt önmagammal szemben szintén meg kell, hogy tegyem. EZ a békesség, megelégedettség a törékenységemmel képes két vállra fekteti mind a külső, mind a belső kritikát.
Törékeny nő vagy. Merd megmutatni gyengeséged és Isten akkor meg tudja mutatni az Ő hatalmát rajtad keresztül!
"erőtlenség által ér célhoz." 2 Kor. 12:9
"erőtlenség által ér célhoz." 2 Kor. 12:9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése