A májusi cseresznyefa , mint  ráadás

Küldhet-e Isten jelként egy májusi cseresznyefát vagy csak konkrét bibliai Igék válhatnak azzá? Miért ne??? Kik vagyunk mi, porszemnyi emberek, hogy megszabjuk a hatalmas Istennek milyen, hogy épp milyen jelet küldjön? No és ott van pl. Gedeon a Bibliából, aki egy gyapjúszálat kért jelül, méghozzá kétszer is. 

Kertünkben ismét érik a finom májusi cseresznye. Ha valaki bejön ide, csak egy egyszerű fát lát, de nekem ez sokkal több annál. Nekem ez egy "jel fa".

7 éve, nagyjából épp ebben az időben jártunk életünkben másodszor Nagydorogon a gyülekezet váltás folyamatában. Több lehetőség is szóba került, de valahogy úgy értettem meg, hogy Nagydorog a mi helyünk. Erre felé terelgetett Isten, erre felé húzott a szívem, bár logikailag ez nem volt olyan egyértelmű egy 150.000 lelkes város után, ahol 17 évet éltünk…

Első benyomásra minden tetszett: szerény, lelkes emberek, kedvesség, közvetlenség, finom sütemények, csodás természet, magyar beszéd mindenhol (és ez azóta sem változott)... De azért, mint minden váltásnál, volt a szívemben némi aggodalom is: tényleg jól döntök? Tényleg ez az én helyem, ahol Isten is látni akar? Boldogok leszünk itt? És ők velem, az első női lelkipásztorral Nagydorog egyháztörténelmében? Mint tudjuk minden váltás kockázat és csak útközben derül ki, hogy valóban jól döntöttünk-e... Buzgón imádkoztam és kerestem Isten vezetését, mint utólag kiderült a nagydorogi gyülekezet is ugyanezt tette.
 

Ott akkor, akkor beléptünk a parókia kertjébe. Sok fa volt benne, de a májusi cseresznyefa ott állt a középen és roskadásig telve volt piros cseresznyékkel. Talán senki se látta, de én ámulva nevettem el magam. Hogy miért? Azért, mert szívem legmélyén, amiről senki nem tudott, mindig ott élt egy titkos vágy, hogy egyszer nekünk is legyen májusi cseresznyefánk. Erdélyi szülőfalum ugyanis híres cseresznyetermelő falu, gyermekkoromban nagyapám szalmakalapjában hozta nekünk haza a határból az első cseresznyéket... Sokszor fontunk cseresznyekoszorút is, de csak júniusban, mert a májusi cseresznye ott is ritkaságnak számított. 

Akkor beléptünk a nagydorogi parókia kertjébe és tessék: ott volt ez a hatalmas májusi cseresznyefa érett gyümölcsökkel a kert közepén. Úgy éreztem abban a pillanatban, mintha Isten mosolyogva lekacsintott volna az égből és azt súgta volna: "Jól döntesz Katalin és tessék, ráadásul még ezt is megadom neked: a májusi cseresznyefát. Szíved mély, gyermeki vágyát."
Hány, de hány ilyen ráadás van az életünkben, amikor Isten nem csak a minimumot adja, hanem megrakott, tele kosárral ad. Az én szívem mindig elönti a mély hála valahányszor újra érni kezdenek a májusi cseresznyék. 

Mosolygok, mert tudom, tapasztalom azóta is folyamatosan, hogy Istennek van hatalma sok nagy dolgot és sok fontos apró dolgot is megadni az életünkben... 

Szeretettel: Katinka