PÜNKÖSDI ÁHITAT

P i p a c s o k   

,,…. hanem teljetek meg Lélekkel…,, Efézus 5 : 18

Pipacsok… Ismét nyílnak… 2015 Pünkösdje előtt ,,estem szerelembe,, velük, amikor egy lelkes, bátor teológus csapattal Kolozsvárról az akkori Jugoszláviába utaztunk különböző gyülekezetekbe szolgálni.
Már érezhető volt a balkáni háború előszele a Vajdaságban is, de a pipacsok, ezek a lángvörös, csodás, törékeny virágok fáradhatatlanul nyíltak,… mit sem tudva mindarról, ami abban az országban történik és ami még történni fog… Én életemben annyi pipacsot nem láttam, mint ott, azóta sem… Örökre szívembe zártam őket, mint Délvidéknek, a szenvedély jelképét.
És a Szentlélek tüzének jelképét, aki lelkesít, bátorít, erőt ad, inspirál, akinek az erejét folyamatosan megtapasztaltam délvidéki szolgálatom alatt és azóta is oly sokszor... Érdekes módon a leginkább talán épp akkor, amikor a legerőtelenebb, legtehetetlenebb voltam… Akkor tudott az Ő ereje igazán megmutatkozni, akkor éltem át úgy igazán…. Sokáig fontos vézérigém volt Délvidéken, ahol sajnos az erőszak sok formáját is megtapasztaltuk: ,,Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Llelkemmel! - azt mondja a Seregeknek Ura. Zakariás 4 : 6.
Mostanában pedig eképpen: „Az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Éreztem, érzem sokszor emberi gyengeségem, de Ő azt ígéri, hogy ne féljek, mert mégis célba fognak érni a dolgok… Nem mindig tudom pontosan hogyan, néha el sem tudom képzelni, de célba fognak érni, mert Ő ezt ígéri. És azt is, hogy amikor én gyenge vagyok, ő akkor is erős, sőt akkor igazán erős… Újra és újra meghatódom, amikor ennek az üzenetnek a mélységét felfogom, átélem… Hogy nekünk ilyen Istenünk van… Ilyen gyöngéd, együttérző, mégis erős, hatalmas.
Amikor eljöttem Szabadkáról és megkérdezték, hogy milyen emléket szeretnék, akkor egy pipacsos képet kértem. Kettőt is kaptam, két tehetséges művész keze munkája : Gyurkovics Hunor és Szedlár Rudolf. Azóta is itt vannak szobám falán.

 

Még nagyban búsultam a délvidéki pipacsok után, amikor egyik fiatal nagydorogi tűzoltó presbiter mondott egy egyszerű, kedves, vígasztaló mondatot, amit azóta is köszönök neki : ,,Itt Nagydorogon is nőnek ám pipacsok …," bizony így van… Ugyan más pipacsok, de ugyanolyan szépek, különlegesek.
Az idén is nyílnak, újra nyílnak… És a Lélek is kiárad. Hamarosan Pünkösd lesz. Tárjuk ki szívünket, mert lehet ugyan Lélek nélkül, Lelketlenül is élni, de minek? 

Szeretettel: Réti Katinka