Nyílt levél férjemnek

                                                                     

                                                               

                                                                Kedvesem!

                Sok jó döntést hoztam meg az életemben. Az egyik volt, hogy keresztyénné lettem, a másik, hogy igent mondtam, amikor megkértél, a harmadik, hogy minden gyermekünk születésére gondolkodás nélkül mondtunk együtt igent. Ezek az igenek hitből születtek, és nem tudhattuk, hogy mi lesz ezeknek a következménye. A keresztyénségünk feladattal, időnként áldozattal (de mondjuk mi nem jár azzal), és rengeteg áldással járt. A házasságunkra, és a gyermekeinkre is, ezt tudom mondani.

                Mi az, ami tanulság mégis a kettőnk kapcsolatára nézve? Mi az, ami más, amiben formálódtunk az elmúlt 15 év alatt?

               Már azt tudjuk, hogy kb. a másik mire gondol, hogyan reagál, helyzetekre, mit vár el, minek örül. Bár tudjuk, de így is nehéz ennek megfelelni. Azt hiszem, hogy erre igyekszünk mindketten odafigyelni, annak ellenére is, hogy talán néha kicsinyesnek gondoljuk....
ezeket a FONTOS kérdéseket. Hogy a mikró ajtaja nyitva, vagy zárva legyen használaton kívül, hogy a cipők hová kerüljenek napközben stb. Talán már humorral is túl tudunk jutni, ha valami elfelejtődik.

                 Ami még nehéz volt, de megtanultuk, hogy nem mindegy mit, mikor és hogyan mondunk. Milyen hangsúllyal, milyen összefüggésben stb. Ezt még mindig tanuljuk. Talán ennek megértése a legnehezebb, hogy úgy halljuk egymás mondatait, ahogy a másik szándékozza mondani, és ne úgy, amit a mondatok mögött hallani vélünk. Azt hiszem ez megy a legnehezebben. De örülök a törekvéseknek, ami Benned is megvan, és tudom, hogy ebben nekem is sokat kell fejlődnöm.

                 A családjainkkal való viszonyainkért hálás vagyok, azt hiszem aránylag jól kezeljük, egységesek tudunk lenni, és ezt már alaposan ki is beszéltük. A határokat, ahol szükséges volt, meghúztuk, a kapukat, ahol kellett megnyitottuk.

                  A hitbeli kérdésekről tudunk őszintén beszélni. Nekem ez segítség, amikor nem tudok nehézségekkel, kérdésekkel megküzdeni. Köszönöm, hogy ebben te mindig igyekszel segítségemre lenni. Örülök, hogy elmondhatom Neked azt, hogy vannak küzdelmeim. Pedig, amikor benne vagyunk, néha fáj, ahogy ezt kívülről látva, olyan mintha érzéketlen lennél, de valahogy a Te látószöged, nekem segítség… Tudom azt, hogy mindig imádkozol értem. Köszönöm. Hálás vagyok Istennek, hogy amikor Neked van küzdelmed, én kapok Tőle erőt, hogy segítségedre lehessek. 
          A gyereknevelésben azt hiszem kialakult a közös látásunk. Közös döntéseket igyekszünk hozni, nem nevelünk egymás ellenében, igyekszünk a közösen kialakított szabályokhoz igazodni, ha attól el akarunk térni, azt megbeszéljük, és Te is törekszel arra, hogy kivedd a részed mindabból a házimunkából, amire az időd, lehetőséged enged…..

   Tanulás folyamatában vagyunk. Örülök, hogy idáig eljutottunk, hogy próbáltunk a nehézségekből tanulni, és javítani azon, ami nehézkesen működött. 

Hálás vagyok  Istennek, hogy barátomnak, férjemnek, lelki társamnak tudhatlak.

            

                                   

                           Isten áldjon!

                              Szeretettel:  Feleséged

                                            Gergelyné Molnár Lívia