Lukács 16: 1-14.
A legfenségesebb barát zörget
A hamis sáfár addigi biztonságos élete, mindennapjai meginogtak.
Közel érkezett hozzá, egy nem kedvére való változás. Egy
kényszer változás, amitől egyre világosabban látta, hogy nem
menekülhet meg. Addig a számokkal sakkozott, valószínű az
emberekben csak az adósokat látta és azt, hogy kinek a
nyomorúságából hogyan lehet hasznot húzni. Ezt onnan
gondolhatjuk, hogy az Ige szerint ez a sáfár bevádoltatott az
uránál. Nem is próbálja tisztára mosni magát, az esetleges
félreértést eloszlatni, mert valószínűleg nincsen félreértés.
Történik hát egy fordulat. Ez az ember észre veszi az embereket
maga körül. Azokat az embereket, akik addig csak számokat, pénzt
és meg több pénzt jelentettek számára. Most emberré váltak,
akikre úgy érezte, majd ha baj lesz számíthat. Ezért elkezdte
ezeket a kapcsolatokat építeni. Lefaragta az adósságukat, jót
tett velük, hogy majd ő is jót kaphasson, ha már ki lesz téve az
utcára.
Megérkezett hozzánk is a világjárvány. Mindenki behúzódott a
házába és érezte, hogy valami történt. Valami, ami nagyon
direkten beleszólt az életünkbe, a mindennapjaink addigi
történetébe.
És megérkezett egy zsibbasztó élmény is: ki tudja mi lesz ebből.
Közeledik valami, amit úgy hívnak kiszolgáltatottság, még nem
lehetett tudni mennyire fog ez a rém közel jönni.
Most pár hónap elteltével nem lehet tudni, mennyire ment távol ez
a rém. Maradt a bizonytalanság valamennyiünkben. Most, hogy mégis
visszarendeződni látszódik az élet, ez az áhítat még utolsó
„vigasztaló szó”-ként szeretne meghívni bennünket egy
visszatekintésre.
A hamis sáfárt megdicsérte az ura, mert eszesen cselekedett.
Dicséretre méltó benne, a helyzet felismerése és az, hogy elkezd
változtatni lényeget érintő dolgokon.
Az ő történetén keresztül kérdez bennünket az Úr Isten, hogy
mi mire eszméltünk rá az elmúlt időszak történéseiben, milyen
elengedhetetlen változtatásokat ragadtunk meg? Ha a karanténból
néztél vissza az életedre, kívülről látva azt, milyen sáfárnak
láttad meg magadat? Az életeddel, amit kaptál, hogyan szolgáltad
eddig a szeretet Istenét?
Ez a sáfár a megingott biztonságát, a bizonytalanná vált
én-képét az anyagiasságról áthelyezte a hálával teli, jó
emberi kapcsolatokra. Mert hogy azok biztosabb megtartó erőnek
tűntek, mint az addigi lavírozás a számok között. Pontosabban
így is fogalmazhatom: eddig lavírozott az adósságból eredő
számok között önmagáért, majd mikor rájött milyen véges is
az ő lehetőségének története, elkezdett lavírozni ugyanúgy a
számok között, de immáron nem önmagáért, hanem a többi
emberért. A mammonnal, a pénzzel, mint egy eszközzel elkezdett
barátságokat alakítani. Ezt dicsérte meg benne az ura.
Mindazt ami a rohanó, nagy zsizsegéssel teli életedben oly
magabiztossá tett, oly sebezhetetlenné, amilyen – kiderült -
még sem vagy, mindazt mire cserélted le? Mi az, ami más
megvilágításba tudott kerülni az életedben? Amire most már azt
mondja a lelked, így nem éri meg tovább menni. Mert ez így
törékeny és ha összetörik mi marad helyette? Hol van a valódi
érték, a maradandó érték, hol vannak a szeretet kapcsolatok?
Rájöttél e Te is arra, hogy a szeretet kapcsolatoknak van lényegi
értéke. Előtérbe került e számodra a családod, a barátaid, a
szeretteid? Azt mondja Jézus:: aki a kevésen hű, az a sokon is az
lesz. Aki észre veszi a mellette élő szerettét, az kipróbáltatott
lesz arra, hogy egy felettébb való értékből is részesülhessen.
Hogy valami még értékesebb szeretet kapcsolat is rá bízattasson.
Előtérbe került e ez a legfontosabb kapcsolatod, amely egy
örökkévaló barátság is? Jézus Krisztus is a barátod akar
lenni. Akit észre vehetsz, aki nem csak a jóléted biztosítására
van melletted, hanem mint Megváltód, aki valami sokkal többet
szeretne neked adni. Önmagával teljes kapcsolatot.
Fohász:
Minden igen válaszért áldott legyen az Úr fenséges neve! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése