Sor-rendben?

Hogy is vannak ezek? Melyik van az első helyen?

Szolgálni a gyülekezetbe – családot tűzoltó jelleggel ellátni?

Szolgálni a gyülekezetben – a családban is mindent rendjén, idejében megtenni, elvégezni, a kettőt összehangolni?

Vagy; szeretni a családomat, - és szolgálni a gyülekezetemet.

Ha szereted a tiéidet, úgy hogy odafigyeltél rájuk,  máris szolgáltad a gyülekezetet is, mert ők is kaphatnak  majd tőled érdemi odafigyelést. Szeretni pedig nem lehet gyorsan, letudva.

Lelkészcsaládban felnőtt férfi...

Lelkészcsaládban felnőtt férfi fogalmazta meg:

Anyám sosem ért rá, hogy igazán figyeljen ránk gyerekekre is. Mindig volt valami tennivalója a gyülekezetben, mindig jött hozzá valaki, aki elementárisan fontos volt. Ahogy látom a feleségemet a gyermekeinkkel bánni, azt gondolom anyám nagyon rosszul csinálta.

A gyülekezeti ügyeket, időnként át tudta volna más is venni, azt szinte bárki megtehette volna, nekem viszont senki más, csak ő lehetett volna az anyukám!

Egy felnőtt lelkésznő emígyen

Egy felnőtt lelkésznő emígyen:

„Most várom a második babámat, de nem tudom igazán átadni magam az anyai örömnek. Sőt!

Ahogy a másfél éves gyermekemre nézek és visszagondolok, hogy 6 hetes kora után milyen sokat voltak vele a nagymamák és a gyülekezeti nénik míg én szolgáltam – megjelenik bennem a kérdés:

     kinek szülöm én ezt a második gyereket: a gyülekezeti néniknek?”

Egy felnőtt nő...

Egy felnőtt nő, aki sokgyermekes lelkészcsaládban nőtt fel krízisbe lévén visszagondolva saját családi élményeire emígyen fogalmazott:

"Apámról azt tudom elmondani, hogy ő volt a tiszteletes úr. Nekem nem volt apukám.

Anyám pedig lényegében a lelkészfeleség volt. Ránk mindent megcsinált, példamutatóan vitte a házi dolgokat is, és a gyülekezeti szolgálatokat. De azt nem kérdezte meg egyetlen alkalommal sem amikor fontos lett volna: Kicsim, ma olyan szomorkás vagy, mi a baj?"

Kép: parókia.hu

Szintén az őszinteség szintjéről, őszintén

Mi a lelkész, ha megszűnik a lelkipásztori foglalkozása? Ha többé nem lenne hivatása a gyülekezetének lelkipásztora lenni? Ha többet nem kellene szószékre állnia, prédikálnia, imádkoznia, temetnie, keresztelnie, esketnie…csak egyszerűen gyülekezetbe járni. Mi maradna hitéből a megszokott rutin, környezet, szerepkörök, elvárások nélkül?

Néha jó ebbe is belegondolni és kicsit elgondolkodni azon, hogy vajon a sorrendiség tekintetében: szolgálunk, mert Isten megváltott bennünket vagy azért szolgálunk, mert ez a feladatunk és úgy gondoljuk, valamennyire bele fog számítani megváltásunkba is ez a munka?

Melyik sorrend jellemez minket?

A lelkipásztor feleségének nagy szerepe lehet abban, hogy otthon segítsen megteremteni azt a légkört, ahol lehet őszintének lenni, és nem kell egy bizonyos elvárt viselkedést produkálni. Anániás és Szafira holtan estek össze, mikor kiderült, hogy többet mutattak, mint amik ők valójában voltak. Ilyen komolyan veszi Isten, hogy mennyire vagyunk őszinték hitünkben, szolgálatunkban és mennyire engedjük a környezetünket is – család, gyülekezet – őszintén megélni hitüket és milyen nyomást tapasztalunk (vagy mi generálunk?) a tartalom nélküli külsőségek megvalósítására. 

Pár, társ, partner

Jó volt hallani a minap, ahogy egy lelkipásztor barátom beszámol arról, hogy egy lelkész-csendes napon az első téma/kérdés az volt: Hogy van a feleséged?

Kicsit talán megdöbbentve érte a résztvevőket a kérdés a 67 éves idős, tapasztalt és hiteles lelkipásztor szájából, aki azzal folytatta, hogy "ne feledjétek, a feleségetek az első számú harcostársatok a fronton." Aztán jött a beszélgetés a napi elcsendesedésről és a lelki harmónia fontosságáról egy ilyen szolgálatban. A lelkipásztor hite, hogy éppen hogy van Istennel, sok mindenre hatással van, talán legjobban a házasságára és a feleségével való kapcsolatára. Egy lelkész egészen őszintén be is vallotta, hogy a felesége konkrétan megosztotta vele: sokkal jobb testileg is együtt lenniük, mikor a hitében minden rendben.