A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyaként. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyaként. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 24., csütörtök

Sor-rendben?

Hogy is vannak ezek? Melyik van az első helyen?
Szolgálni a gyülekezetbe – családot tűzoltó jelleggel ellátni?
Szolgálni a gyülekezetben – a családban is mindent rendjén, idejében megtenni, elvégezni, a kettőt összehangolni?
Vagy; szeretni a családomat, - és szolgálni a gyülekezetemet.

Ha szereted a tiéidet, úgy hogy odafigyeltél rájuk,  máris szolgáltad a gyülekezetet is, mert ők is kaphatnak  majd tőled érdemi odafigyelést. Szeretni pedig nem lehet gyorsan, letudva.

Egy felnőtt nő...



Egy felnőtt nő, aki sokgyermekes lelkészcsaládban nőtt fel krízisbe lévén visszagondolva saját családi élményeire emígyen fogalmazott:

"Apámról azt tudom elmondani, hogy ő volt a tiszteletes úr. Nekem nem volt apukám.
Anyám pedig lényegében a lelkészfeleség volt. Ránk mindent megcsinált, példamutatóan vitte a házi dolgokat is, és a gyülekezeti szolgálatokat. De azt nem kérdezte meg egyetlen alkalommal sem amikor fontos lett volna: Kicsim, ma olyan szomorkás vagy, mi a baj?"

Kép: parókia.hu

ISMERŐS-E SZÁMODRA EZ A TÖRTÉNET? MOND E NEKED VALAMIT?

Egy feszített tempójú hét után következő hétvégén gyülekezeti programok vannak. Szombat templomtakarítás, ahol apa és anya mindenkivel beszélget, mindenre figyel. Gyermekek játszanak a gyerekekkel. Együtt ebédelnek a gyülekezettel. Vasárnap istentisztelet után presbiteri délután. Elpakolással együtt, mire elmegy az utolsó ember is, már fürdés idő következik.

A 3 éves kisleány elkezd nyöszörögni, egyre jobban ellenkezni, majd fájdalmas sírásban kitörni, hogy nem szeretne még fürdeni, játszani akar. A szülők is fáradtak. Nem értik, hát tegnap is ma is eleget játszhatott. Fürdés ideje van – hangzik apa végső válasza a jelenetre.
És a kislány hüppögve, nagyon nehezen megvigasztalódva fürdik le anya segítségével.

Ha ez a kisleány felnőtt lett volna, meg tudta volna fogalmazni;
„nem szeretném, hogy máris le kelljen feküdni és a hétvégének vége legyen, amikor velem nem is törődtetek semmit! Játszatok még velem, bárcsak én is számítanék nektek!”


De gyermekként csak sírt és a meg nem értettség sötét érzéseivel küszködve hüppögött...