2017. október 30., hétfő

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Nagy szeretettel köszöntjük
mai blog írónkat 

dr. Mészárosné dr. Seres Leilát, aki szintén lelkipásztor feleségként is szolgál a mindennapjaiban. Leila oktató-kutató orvosként dolgozik, férjével egy budapesti  baptista gyülekezetben szolgálnak, 3 gyermek édesanyja.

C:\Users\ETA\Downloads\20170725_192250 (2).jpg

Nagyon szép, mély és igaz tartalmú bizonyságtételét olvassuk nyitott szívvel!

Hogyan lett egy gyülekezeti konfliktusból áldás?



Előfordul, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk lelkipásztor feleségként, mégis bíráló mondatokat kapunk. A szavak sebeket is okozhatnak, amelyek néha nehezen gyógyulnak. Ha van ilyen gyülekezeti nézeteltérés, érzéseink még a házasságunk nyugodt vizein is hullámokat okozhatnak. Hogyan lehet helyrehozni a testvéri kapcsolatokat, megbocsátani és elfelejteni a bántó szavakat?
Péter apostol írja: „Soha ne bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik! Se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg az ő áldását.” 1. Péter 3:9 
Nagyon jónak találom a lehetőséget, hogy ezen a blogon ilyen őszinte írásokat lehet olvasni a lelkész feleségek nehézségeiről. A férjem baptista lelkipásztor, kicsit kilógok a sorból, mivel nem vagyunk reformátusok, mégis szeretném megosztani veletek, én milyen megoldásra jutottam.
A nyár elején gyülekezetünkben egy konfliktus eléggé leterhelt. A fő problémát az okozta, hogy úgy éreztem, én mindent megtettem egy konkrét szolgálati terület szervezéséért, mégis sok kritikát kaptam érte, ami elég rosszul esett. Gondolom, nem vagyok egyedül, gyakori az, hogy lelkész feleségként elvárásoknak kellene megfelelnünk. Igyekeztem megbocsátani, mégsem ment könnyen. Újra és újra előjöttek a sérelmeim, nem tudtam elengedni.

Mi az igazság?


       Hányszor vagyunk biztosak abban, hogy az igazság nálunk van. Házasságunk elején a férjemmel vitázva, meg voltam győződve, hogy csak nekem lehet igazam, és nem értem, hogy miért  nem  látja  be  ő  is.  Aztán  amikor  egy  ilyen  vita  után gondolkodni  kezdtem,  arra jutottam, hogy nyilván a férjem éppen ugyanezeket gondolja, és ha jobban belegondolok neki is igaza van a saját szempontjából, de hát mégis…. Aztán ahogy telt az idő, abban kellett megerősödnöm, hogy nem is olyan nagy ügy az, amiért annyira küzdöttem, ami miatt fal kezdett közöttünk épülni.  
Képtalálat a következőre: „embereket elválasztó falak”   Azután látva mások kapcsolatát, abban erősödtem meg, hogy a nagy igazságaink falakat emelnek, válaszfalakat házasságban, testvéri kapcsolatokban, szülő-gyerek kapcsolatban, barátságban. Néha banális dolgokon nem képesek emberek továbblépni. 
A mai igében Jézus az igazságról beszél Pilátusnak. "Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról... Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?" (Ján. 18, 37,38)
      Milyen érdekes, hogy Pilátus kérdezi meg Jézustól, hogy mi az igazság, amikor neki kellene az igazságot képviselnie.  Milyen szomorú, hogy a tömeg Jézus és Barabbás közül, Barabbás igaza mellett áll ki, vagyis, hogy méltóbb a szabadon bocsátásra a rabló, mint Jézus. Annyira a mi igazságainkról szól ez is. Barabbást választjuk Jézus helyett ....

2017. október 25., szerda

BÓRA KATALIN

Képtalálat a következőre: „bora katalin”



Bóra Katalin 1499-ben elszegényedett nemes leányaként született. 1504-től a bencés kolostoriskolában Brehnában tanul és lakik. 1508-tõl lakik a nimbscheni kolostorban, ahol 1515-ben fogadalmat tesz.
Luther Márton regényes módon szerzett magának társat. Az eredetileg apácának készülő Katharina von Borát szabályosan kilopta a nimbscheni kolostorból. Amikor Luther 1517. október 31-én tételeit kiszögezte a wittenbergi templom kapujára, Katharina apácaként nevelkedett a nimbscheni kolostorban. Luther Ágoston-rendi szerzetes volt, és talán eszébe sem jutott, hogy neki egyszer felesége lesz. Októberben Luther még úgy vélte, hogy a reformációt a római katolikus egyház keretein belül, a Szentszék jóváhagyásával kell megoldani, ám hamar rájött, hogy Róma mozdíthatatlan. Ez azonban nem rendítette meg cölibátussal járó papi fogadalmában. Szerzetesként akarta végigélni az életét, s hogy felismerje a házasság Istentől való szentségét, egy olyan határozott és erős asszonnyal kellett találkoznia, aki nemcsak hitében és elszántságában, hanem műveltségében és szervezőkészségében is társa tudott lenni.
Katharina von Bora a nimbscheni kolostorban hallhatott először a reformáció tanairól. Rendtársa, Magdalena von Staupitz ugyanis annak a Johann von Staupitznek volt a rokona, aki egyetemi tanárként és az Ágoston-rendi szerzetesek főnökeként Luther lelki és szellemi atyja volt. Gyóntatópapjaként, mintegy vigasztalásul hívta fel a bűnei miatt önmagát ostorozó ifjú szerzetes ...

2017. október 20., péntek

A szakadék szélén vágyva ...

                                             Mennyi érzést lehet kapcsolni
                                       szolgálatainkhoz, keresztyénségünkhöz!
                                             Könnyek, fáradtság, kérdések,
                                              erő,  gyengeség,  harc,  áldás,
                                             öröm, remény... Ki tudja még
                                             mi mindent lehetne a lelkészi
                                             szolgálathoz   kötni!   Azután
                                             ha  az  egyik  megfakul,  felnő
   a másik, kitölti a napokat, az estéket, az éjszakát, az imádságot, az igeolvasást,
   a  beszélgetéseket.  Most  is   vannak  bennem  érzések,  és  kérdések.  Olyan
   egyszerűnek tűnik 500 év távlatából a reformáció. Luther felkel kifüggeszti a......

2017. október 17., kedd

Reformáció - megújulás a házaspár-kapcsolatban

Vissza az eredeti forráshoz!

ÁDÁ é ÉVA  a PARADICSOMBAN

Mit tanulhatunk a Reformációtól a házaspár kapcsolatainkra nézve?

A reformátorok olyan megújulásra hívták az embereket, hogy vegyék el a tekintetüket a sok hamis játszmáról, ami a valódi Istennel való találkozás helyett volt és igencsak félre is vezette őket.  Olyan megújulásra hívtak, hogy a népi vallásosság helyett a hívek valódi módon kapcsolódjanak Istenhez, hogy ne csak a megszokott közelséget ápolják üres liturgiákkal, hanem valódi önkiszolgáltatás és önmegosztás jöhessen létre. Valódi bűnbánat találkozhasson a valódi kegyelemmel! Hogy a lényeg kerüljön fókuszba: azaz ....

2017. október 15., vasárnap

Melyik úton jársz?


A tékozló fiú
Lukács 15.11-32


Egyik ember az ösztöneinek él, vágyait, kívánságait hajtja. Minden ennek van alárendelve, hogy ő boldog legyen. Mindig van egy látása, hogy mire van szűkségel még a boldogsághoz, mi kell még a beteljesüléshez. Ahhoz, hogy reggelente amikor felébred és a lelkén egy ablakot nyit, akkor ott...

2017. október 12., csütörtök

HIT, REMÉNY, SZERETET…

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,1-13)



 
Múlt vasárnap a reformáció 500. jubileuma alkalmából szervezett programsorozat keretén belül meghívtuk prof. dr. Bagdy Emőkét Csömörre, aki a Hit, remény, szeretet pszichológiája címmel közel másfél órás előadást tartott nekünk. Betekintést láttunk abba a rendszerbe, amibe a pszichológia tudománya a legújabb kutatásai alapján dolgozik. A professzor asszony kifejtette a hittel és a hit nélkül élők közötti különbséget. Mindkét helyzetre rávilágított azzal, hogy az ember egy különleges teremtménye a világnak. Nem élhet

2017. október 11., szerda

Hogy jutottam idáig? Hogyan tovább?


     Csend van. A külső csend nem is olyan fájó, mint amikor benned van a csend. Nem az elcsendesedésre gondolok, hanem arra az űrre, amiben kérdések vannak, de válaszok nélkül, amiben esetleg harag van, vagy kétely, esetleg csalódás önmagadban, küldetésedben, igeértésedben…. vagy épp az Istenben.

Képtalálat a következőre: „kétségbeesett nő”Ismerősek ezek az érzések? Vannak időszakok, élethelyzetek, amelyek hozzák a hallgatás csendjét. Ilyen lehet egy haláleset a családban, egy életközépi válság, egy félreértés, egy házassági válság, az istenkép átalakulásának ideje. Sok minden okozza, hogy......

2017. október 5., csütörtök

REFORMÁCIÓ- IMA A MEGELŐZŐ SZERETETÉRT



Felséges Édesatyánk!

A reformációra való emlékezés akkor történik méltóképpen, ha a jelenben a megújulás dinamizálódhat és újfent megtörténhet a mi életünkben is.
A latin vallás szavunk is azt jelenti, hogy kötődés.
Ha a hitünkben szeretnénk megujulni, akkor azért kiáltunk most hozzád, hogy a  kapcsolatainkban, kötődéseinkben tisztogass meg bennünket!
Vágyunk arra, hogy visszatérhessünk eredeti elképzelésedhez, vagyis a sok idő alatt felhalmozódott sallangoktól, torzulásoktól, destruktív viselkedésekből való szabadításért könyörgünk. Odafordulva jó és tökéletes elképzelésed felé, szeretnénk...

2017. október 3., kedd

Idelette de Bure Kálvin János felesége

"Kész volt velem a halálba is menni..."

      
      Milyen őszinte szeretetről tanúskodik az idézett mondat, és talán nem is találnánk ki, hogy Kálvin Jánostól származik, aki ezt feleségéről mondta, annak halála után. Kálvinistaként, reformátusként őrzünk egy képet Kálvin Jánosról (1509-1564), egy szigorú, hosszú szakállú férfit ábrázoló kép van előttünk, amelyről a Genfet megreformáló, erkölcsét szigorú szabályokkal rendbe tevő prédikátor vonásai rajzolódnak ki.
     De ki volt a felesége, és mi mai lelkészfeleségek 500 év távlatából tanulhatunk-e ebből a kapcsolatból valamit? 
Reformáció hónapjában kíváncsi voltam, hogy mit lehet tudni Idelette de Bure-ról (1507-1549), aki 9 évig volt Kálvin Jánosnak, a rendkívüli bölcsességgel, éleslátással megajándékozott lelkésznek felesége, szolgatársa, legjobb "társasága".
        Számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen mély érzések, milyen őszinte szeretet, szerelem kötötte össze őket.

Képtalálat a következőre: „idelette de bure stordeur”       Már Kálvin János feleségválasztása sem volt mindennapi. Strassbourgi évei alatt Martin Bucer családjánál többször vendégeskedve jó példát látott arra nézve,

2017. október 2., hétfő


Kivel vagy?


"Meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled..." 
                                                              1. Mózes 26,28


     Emlékek jutnak eszembe számomra fontos emberekről. Egy lelkészemről, akihez bármikor mehettem, bármivel, az ajtaja mindig nyitva állt előttem. Ha vívódtam, ha örültem, ha szorongtam, vagy éppen rosszul döntöttem, mehettem hozzá. Valahogy mindig az az érzés volt bennem, hogy az Úr van vele, és sokszor tapasztaltam, hogy az Úr szól általa.
Ha hozzá mentem mindig olyan volt, mintha ......