2Korintus 5:14-21
Fel lehet lélegezni? Vége van a karanténba zártságunknak ideje? Legalább is most egy időre vége van – érzékeljük a helyzetet magunk körül. Valaki azt mondta, hogy van benne egy rossz érzés, még oly sok mindent szeretett volna ebben a bezártságban elrendezgetni a házában, a munkájában, a lelkében, amikre a rohanással teli alapesetben nincsen ideje. Ilyen is van? Hogy valamire nem volt elég ez a karantén időszak. Hogy sajnálni lehet azt, hogy visszatérnek a megszokott mindennapok. Hogy valami fontos dolog még nem lett elvégezve.
Utolért-e a megújulás?
Fel lehet lélegezni? Vége van a karanténba zártságunknak ideje? Legalább is most egy időre vége van – érzékeljük a helyzetet magunk körül. Valaki azt mondta, hogy van benne egy rossz érzés, még oly sok mindent szeretett volna ebben a bezártságban elrendezgetni a házában, a munkájában, a lelkében, amikre a rohanással teli alapesetben nincsen ideje. Ilyen is van? Hogy valamire nem volt elég ez a karantén időszak. Hogy sajnálni lehet azt, hogy visszatérnek a megszokott mindennapok. Hogy valami fontos dolog még nem lett elvégezve.
Sokan úgy éltük meg a bezártság napjait, hogy aktívabb imádsággal, őszintébb felfelé figyeléssel, egymáshoz imádsággal lélekben kapcsolódva kerestük az Urat. Mire volt elég ez az időszak? Az otthonunkban töltött időszakban elengedtünk sok dolgot, történést, amely a mindennapi életünknek természetes része volt, a „testi” életünk tartozékai. Kívülről nézve meg is kérdőjelezhettük ezeket, ráébredhettünk arra is, mennyi fölösleges dolog, cselekvés töltötte eddig be az időnket, emésztette fel az energiáinkat és hitegetett bennünket arra nézve, hogy jól élünk, hogy teljes életet élünk. Találkozhattunk a belső ürességünkkel, lehetőség volt a tévedéseinkkel szembenézni és könnyebben tudtunk alázatra és bűnbánatra jutni Isten oltalmáért való könyörgésünk közepette. Elég volt e a karantén időszak a megújulásra? Az új ember megszületésére, megerősödésére? Elég volt e, hogy kívülről ránézhess a céltévesztettségeidre, ráláss arra, Krisztus helyett ki, vagy mi van az életed középpontjában? Adatott egy csendes tavaszi időszak, amelyben sok tennivaló hullhatott a nyakunkba, de sok zsizsegés mindenképpen háttérbe szorult. Isten az Ő szavával folyamatosan keresett bennünket, megújulásra és megbékélésre hívott. Megbékélni Istennel Krisztusban.
Ez a történés nem egy mozzanat, nem egyetlen imádság. Talán nem is két hónapos történet. A lelked kell hozzá, a szíved kell hozzá, az őszinte és bátor szembenézésed kell hozzá. Szembenézés mindazzal, ami képes arra is, hogy akár maga alá döntsön. Alázattal visszanézni önmagunkra Isten jelenlétében, fejet hajtva Őelőtte engedni, hogy összetörjön a test szerinti én-ünk. Engedni, hogy Ő maga emeljen fel a megváltásban, a Krisztusban oda, ahol talán eddig még nem is jártunk. Krisztusban már nincs elrontott élet, de Krisztusban már nincsen jól pozicionált karrier, bebiztosított értékesség érzet sem. Krisztusban csak a megbékélt embered van. A visszafogadott, a hálás, az örömteljes. Ide pedig az élet egyetlen és igazi, spirituális kudarcából vezet az út, amikor találkozol a benned élő, istenhiánnyal küzdő, ebben a harcban embertársait is felhasználó és kihasználó emberrel. A nagybetűs bűnössel.
Milyen jó dolog ezt a lényegi valódat elfogadni és átadni Krisztusnak. Megbékélni abban az Isteni szeretetben, melyben téged is mindez ideig megtartott, melyből a Golgotai kereszten megváltott, és amely által Lelkével neked kijelentette magát az Isten. Egészen más megbékélve szemlélni a világot, a világjárványt és mindent amiben részesülsz. És részesítsz. Mert az új ember ajándéka, hogy Isten béke követe lehet.
Nyílik a világ. Bárcsak máshogy mennénk vissza! A test szerinti én-ünk helyett a Krisztusban megbékélt én-ünkre vár ez a világ. Arra vár, hogy bizonyságot vigyünk Őróla a munkahelyre, a nagy családba, barátaink közé, a gyülekezetünkbe, hogy az Ő béke követei lehessünk.
Ez a történés nem egy mozzanat, nem egyetlen imádság. Talán nem is két hónapos történet. A lelked kell hozzá, a szíved kell hozzá, az őszinte és bátor szembenézésed kell hozzá. Szembenézés mindazzal, ami képes arra is, hogy akár maga alá döntsön. Alázattal visszanézni önmagunkra Isten jelenlétében, fejet hajtva Őelőtte engedni, hogy összetörjön a test szerinti én-ünk. Engedni, hogy Ő maga emeljen fel a megváltásban, a Krisztusban oda, ahol talán eddig még nem is jártunk. Krisztusban már nincs elrontott élet, de Krisztusban már nincsen jól pozicionált karrier, bebiztosított értékesség érzet sem. Krisztusban csak a megbékélt embered van. A visszafogadott, a hálás, az örömteljes. Ide pedig az élet egyetlen és igazi, spirituális kudarcából vezet az út, amikor találkozol a benned élő, istenhiánnyal küzdő, ebben a harcban embertársait is felhasználó és kihasználó emberrel. A nagybetűs bűnössel.
Milyen jó dolog ezt a lényegi valódat elfogadni és átadni Krisztusnak. Megbékélni abban az Isteni szeretetben, melyben téged is mindez ideig megtartott, melyből a Golgotai kereszten megváltott, és amely által Lelkével neked kijelentette magát az Isten. Egészen más megbékélve szemlélni a világot, a világjárványt és mindent amiben részesülsz. És részesítsz. Mert az új ember ajándéka, hogy Isten béke követe lehet.
Nyílik a világ. Bárcsak máshogy mennénk vissza! A test szerinti én-ünk helyett a Krisztusban megbékélt én-ünkre vár ez a világ. Arra vár, hogy bizonyságot vigyünk Őróla a munkahelyre, a nagy családba, barátaink közé, a gyülekezetünkbe, hogy az Ő béke követei lehessünk.
Szeretettel
Szőke Etelka
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés