2018. március 21., szerda

Konfliktus kezelés helyett kötődés kezelés


„Ha nem vagyok jó neked, akkor elzárkózom!”
„Hogy lehetsz ilyen rossz velem, hogy magamra hagysz?”
Ismétlődő mélyrepüléseink - ki a hibás?
Képtalálat a következőre: „egymásnak háttal kép”Mit tegyünk?


Sok házaspárral folytatott beszélgetésben azt tapasztaljuk, hogy nem is tudják könnyen megfogalmazni, hogy mi a fő baja a kapcsolatuknak, de valahogyan érzik, hogy nem jó.
Ilyenkor hangzik el az, hogy kellene segítség a konfliktuskezelésben is, de talán nem is csak arról van szó.  Valahogy, ha nincsen éppen feszültség közöttük, akkor sem olyan igazi, olyan érzelem gazdag a kapcsolatuk. Aztán előkerül a kérdés, hogy volt-e e esetleg valami olyan múltbeli kettőjük között játszódó történés, amit hordoznak magukban, ahol a másik megsebezte őket és nem felejtették még el, nem tudtak túllépni rajta.
A válasz igen szokott lenni. Meg-megtudnak fogalmazni régóta cipelt sérelmeket, kapott sebeket.  
Lassan szépen valamelyikük  elmondja, hogy elég gyakori az az érzése, hogy ....

2018. március 15., csütörtök

Nem engedünk a 48-ból?



                Kedves Kossuth Zsuzsa!   


Talán tiszteletlennek véled ezt a megszólítást és a tegezést, de hadd legyek közvetlen, ahogy nálunk szokás. Ahogy így 170 év múlva, március 15-ére készülve olvasgattam azokról a nőkről, akik a szabadságharcban részt vettek, így rólad is, baráttá lettél számomra.        Mennyi minden történt azóta, hogy 1849-ben  életeteket áldoztátok a szabadságért, vagy épp küzdelmeitek miatt emigrációba kellett mennetek, mert eljött a forradalom megtorlása!... Milyen más lett a világ!

    Szeretném megköszönni, hogy nektek fontos volt a mi életünk ismeretlenül is. Mi már beszélhetünk bármikor, bárhol magyarul, hivatalokban, utcán, de átalakult a világ, mert gyermekeink sokszor angol üzeneteket osztanak meg egymással, szavak helyett jeleket írnak, már nekünk sem minden érthető mindezekből. Most nincs cenzúra....

2018. március 7., szerda

Fájdalmaim hordozod tudom....


Képtalálat a következőre: „képek a fájdalomról”
       A napokban eltört a kezem. Először folyamatos fájdalmat éreztem, aztán megtaláltam azt a helyzetet, amelyben elviselhető volt, és csak ha mozdítottam rajta egyet, akkor éreztem nagyon hasító fájdalmat.  Most, hogy gipsz van rajta sokkal kellemesebb az érzés, a fájdalom gyakorlatilag megszűnt.

       Emlékszem arra, amikor lelki dolgok gyötörtek. Nem esett jól semmi, csak a gondolataim pörögtek, kedvetlen, erőtlen voltam. Mindkét állapot rettenetes tud lenni, de mégis azt tapasztalom, azt látom másokon, hogy olyan, mintha az ember képes lenne a fájdalmat megszokni, vagy legalábbis együtt élni vele, megtalálni azt a stratégiát, amiben még elviselhető az egész lelki fájdalom....
         A családi kapcsolatainkba is be tudja fészkelni magát a fájdalom. Az elvesztett családtag hiánya, az örökös gyötrések fájdalma, az értetlenség tehetetlensége és fájdalma, a függőség okozta lelki, fizikai, anyagi terhek.... Annyi család életében látjuk, hogy a fájdalom családtaggá válik....