
Ma hozták haza a félévit a gimnazista gyermekeink. Az elmúlt
hetekben intenzíven ment a különféle dolgozatokra, felelésekre való készülődés.
Ma megtudhattuk, hogy mennyi a tudása gyermekeinknek. Amióta a hittant is
osztályozni kell, ugyanúgy belekerültünk ebbe a rendszerbe, hogy értékeljük
hittanosainkat. Hát ez nagy szenvedés számomra. Igaz, hogy írásbeli értékelésre
is van lehetőség félévkor első és második osztályban, illetve év végén elsőben,
de mivel a mondatbankot használjuk, és aláhúzogatással jelezzük az
értékelésben, így tulajdonképpen akarva, akaratlanul osztályzatnak minősül az
írásbeli értékelés. Valahogy akaratunk ellenére skatulyába kerülnek
gyermekeink. A stréber, a jó tanuló, a közepes és a gyenge kategóriába. Nem
tudom, hogy hogyan alakul ki, de valahogy azt látom, ha valakinek néhány
tárgyból kettese van, automatikusan nem lesz még rajzból vagy testnevelésből
sem ötöse. De vajon miért? Mire jó ez az értékelés? Mennyit érnek a gyermekeink?
Hogyan látják az iskolában, óvodában, családunkban, és mi magunk mit gondolunk
róluk?
Mik a gyermekeink értékei? A matek ötös, vagy a magyar? A
versenygyőzelmek? Könnyen elvisz a mai teljesítési kényszer ide, hogy ezeknek
tudjunk örülni. De mi a valódi értéke az embernek? Azt hiszem, ami miatt valakit embernek
tekintünk, hát az jegyekkel nem függ össze. Néhány pontban összeszedtem, hogy
milyen értékei lehetnek a gyermekeknek, amit érdemes bennük erősíteni, hogy
valóban emberré váljanak.
Az emberség. Mit értek ezalatt? Amikor egy gyermek empatikus
tud lenni, és segítőkész, együtt-érző. A vak zongoratanárt kinevető gyerekeket
nem tudom emberségesnek tekinteni. Hogyan lehet emberségessé nevelni
gyermekeinket? Mi is most gyakorlatozunk ebben, hiszen a legnagyobb gyermekünk
sem felnőtt még… De egy biztos, ha nem csupán a jegyek, dolgozatok érdekelnek,
hanem az iskolai élményeik, akkor van lehetőség a közösségben levő időnként
embertelen magatartást, emberségessé tenni. Hogyan viszonyuljanak ahhoz a
gyerekhez, aki köztudomásúlag lopott? Hogy tudunk adni neki egy második esélyt,
ahogy egy keresztyén ének megfogalmazza? Hogy segíthetünk ilyen esetben
osztálytársként, hogy ne feketebáránnyá váljon, hanem szembe nézzen tettével,
és tudjon újat kezdeni. De csodálatos lenne, ha ebben mindenki partner lenne!
Becsületesség. Hát ez sem értékelhető jegyekkel. Felismerni
a gyermekeknek saját hibáikat, nem olyan egyszerű, mert mindig a másik gyerek,
a körülmények, a rossz időzítés az okozója a balul elsült eseményeknek. Amikor
mindezek megtörténnek sokat számít, ...