Mennyi érzést lehet kapcsolni
szolgálatainkhoz, keresztyénségünkhöz!
Könnyek, fáradtság, kérdések,
erő, gyengeség, harc, áldás,
öröm, remény... Ki tudja még
mi mindent lehetne a lelkészi
szolgálathoz kötni! Azután
ha az egyik megfakul, felnő
a másik, kitölti a napokat, az estéket, az éjszakát, az imádságot, az igeolvasást,
a beszélgetéseket. Most is vannak bennem érzések, és kérdések. Olyan
egyszerűnek tűnik 500 év távlatából a reformáció. Luther felkel kifüggeszti a......
tételeket, mindenki megvilágosodik. Megvan a diagnózis, megvan az orvosság,
vissza az Igéhez, a forráshoz. A korabeli hitvallók élete Krisztusra mutat, és hat.
500 év múlva az emberi szív sokat nem változott. A hitünk, elköteleződésünk
hasonló helyzetben van. Ahogy akkor sem történt egy reggel meg mindaz, ami
a reformációt vonta maga után, így van ez ma is. Szenvedünk férjeink mellett,
vagy velük együtt az egyházunkért, a keresztyénségért. Tudjuk a diagnózist.
Baj van. Nem hiteles keresztyén-
ként az életünk, olvassuk az igét,
de nem mérjük ahhoz, gondola-
tainkat, mindennapjainkat, hiszen
megtűrünk minden mást az
életünkben, mint amit Krisztus
kér tőlünk. Hogyan tovább??...
Kezünket nyújtjuk a rászorulók
felé, de mintha nem jutna más hozzájuk,
mint szánalom, a szeretet, az evangélium
helyett. Szánkat nyitjuk bizonyságtételre,
de mintha szavaink nem adnák azt
a csodát vissza, amit megélünk Jézussal.
Mintha erőtlenné válnának, vagy másként
születnének ujjá szavaink. Imádkozunk,
mert tele van épp hálával a szívünk,
és mintha csak kérés jönne ki belőlünk.
Imádkozunk, mert kétségbeesettek vagyunk,
és mintha csak mondanánk, de nem tudnánk
hallani a mi Urunk szavát. Élünk szeretett
családtagjaink között, de mintha időnként
inkább mellettük lennénk. Szeretnénk szeretni,
de fájdalmat okozunk. Mi van Veled ma
keresztyénség? Mi van velem? Mi van velünk?
Ó bár megkönyörülne rajtunk az Úr!.....
Gergelyné Molnár Lívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése