A májusi cseresznyefa , mint  ráadás

Küldhet-e Isten jelként egy májusi cseresznyefát vagy csak konkrét bibliai Igék válhatnak azzá? Miért ne??? Kik vagyunk mi, porszemnyi emberek, hogy megszabjuk a hatalmas Istennek milyen, hogy épp milyen jelet küldjön? No és ott van pl. Gedeon a Bibliából, aki egy gyapjúszálat kért jelül, méghozzá kétszer is. 

Kertünkben ismét érik a finom májusi cseresznye. Ha valaki bejön ide, csak egy egyszerű fát lát, de nekem ez sokkal több annál. Nekem ez egy "jel fa".

7 éve, nagyjából épp ebben az időben jártunk életünkben másodszor Nagydorogon a gyülekezet váltás folyamatában. Több lehetőség is szóba került, de valahogy úgy értettem meg, hogy Nagydorog a mi helyünk. Erre felé terelgetett Isten, erre felé húzott a szívem, bár logikailag ez nem volt olyan egyértelmű egy 150.000 lelkes város után, ahol 17 évet éltünk…

Első benyomásra minden tetszett: szerény, lelkes emberek, kedvesség, közvetlenség, finom sütemények, csodás természet, magyar beszéd mindenhol (és ez azóta sem változott)... De azért, mint minden váltásnál, volt a szívemben némi aggodalom is: tényleg jól döntök? Tényleg ez az én helyem, ahol Isten is látni akar? Boldogok leszünk itt? És ők velem, az első női lelkipásztorral Nagydorog egyháztörténelmében? Mint tudjuk minden váltás kockázat és csak útközben derül ki, hogy valóban jól döntöttünk-e... Buzgón imádkoztam és kerestem Isten vezetését, mint utólag kiderült a nagydorogi gyülekezet is ugyanezt tette.
 

Ott akkor, akkor beléptünk a parókia kertjébe. Sok fa volt benne, de a májusi cseresznyefa ott állt a középen és roskadásig telve volt piros cseresznyékkel. Talán senki se látta, de én ámulva nevettem el magam. Hogy miért? Azért, mert szívem legmélyén, amiről senki nem tudott, mindig ott élt egy titkos vágy, hogy egyszer nekünk is legyen májusi cseresznyefánk. Erdélyi szülőfalum ugyanis híres cseresznyetermelő falu, gyermekkoromban nagyapám szalmakalapjában hozta nekünk haza a határból az első cseresznyéket... Sokszor fontunk cseresznyekoszorút is, de csak júniusban, mert a májusi cseresznye ott is ritkaságnak számított. 

Akkor beléptünk a nagydorogi parókia kertjébe és tessék: ott volt ez a hatalmas májusi cseresznyefa érett gyümölcsökkel a kert közepén. Úgy éreztem abban a pillanatban, mintha Isten mosolyogva lekacsintott volna az égből és azt súgta volna: "Jól döntesz Katalin és tessék, ráadásul még ezt is megadom neked: a májusi cseresznyefát. Szíved mély, gyermeki vágyát."
Hány, de hány ilyen ráadás van az életünkben, amikor Isten nem csak a minimumot adja, hanem megrakott, tele kosárral ad. Az én szívem mindig elönti a mély hála valahányszor újra érni kezdenek a májusi cseresznyék. 

Mosolygok, mert tudom, tapasztalom azóta is folyamatosan, hogy Istennek van hatalma sok nagy dolgot és sok fontos apró dolgot is megadni az életünkben... 

Szeretettel: Katinka

LEZÁRUL A KARANTÉN IDEJE

Lukács 16: 1-14.

A legfenségesebb barát zörget   

A hamis sáfár addigi biztonságos élete, mindennapjai meginogtak. Közel érkezett hozzá, egy nem kedvére való változás. Egy kényszer változás, amitől egyre világosabban látta, hogy nem menekülhet meg. Addig a számokkal sakkozott, valószínű az emberekben csak az adósokat látta és azt, hogy kinek a nyomorúságából hogyan lehet hasznot húzni. Ezt onnan gondolhatjuk, hogy az Ige szerint ez a sáfár bevádoltatott az uránál. Nem is próbálja tisztára mosni magát, az esetleges félreértést eloszlatni, mert valószínűleg nincsen félreértés. Történik hát egy fordulat. Ez az ember észre veszi az embereket maga körül. Azokat az embereket, akik addig csak számokat, pénzt és meg több pénzt jelentettek számára. Most emberré váltak, akikre úgy érezte, majd ha baj lesz számíthat. Ezért elkezdte ezeket a kapcsolatokat építeni. Lefaragta az adósságukat, jót tett velük, hogy majd ő is jót kaphasson, ha már ki lesz téve az utcára.

Megérkezett hozzánk is a világjárvány. Mindenki behúzódott a házába és érezte, hogy valami történt. Valami, ami nagyon direkten beleszólt az életünkbe, a mindennapjaink addigi történetébe.

És megérkezett egy zsibbasztó élmény is: ki tudja mi lesz ebből. Közeledik valami, amit úgy hívnak kiszolgáltatottság, még nem lehetett tudni mennyire fog ez a rém közel jönni.

Most pár hónap elteltével nem lehet tudni, mennyire ment távol ez a rém. Maradt a bizonytalanság valamennyiünkben. Most, hogy mégis visszarendeződni látszódik az élet, ez az áhítat még utolsó „vigasztaló szó”-ként szeretne meghívni bennünket egy visszatekintésre.

A hamis sáfárt megdicsérte az ura, mert eszesen cselekedett.

Dicséretre méltó benne, a helyzet felismerése és az, hogy elkezd változtatni lényeget érintő dolgokon.

Az ő történetén keresztül kérdez bennünket az Úr Isten, hogy mi mire eszméltünk rá az elmúlt időszak történéseiben, milyen elengedhetetlen változtatásokat ragadtunk meg? Ha a karanténból néztél vissza az életedre, kívülről látva azt, milyen sáfárnak láttad meg magadat? Az életeddel, amit kaptál, hogyan szolgáltad eddig a szeretet Istenét?

Ez a sáfár a megingott biztonságát, a bizonytalanná vált én-képét az anyagiasságról áthelyezte a hálával teli, jó emberi kapcsolatokra. Mert hogy azok biztosabb megtartó erőnek tűntek, mint az addigi lavírozás a számok között. Pontosabban így is fogalmazhatom: eddig lavírozott az adósságból eredő számok között önmagáért, majd mikor rájött milyen véges is az ő lehetőségének története, elkezdett lavírozni ugyanúgy a számok között, de immáron nem önmagáért, hanem a többi emberért. A mammonnal, a pénzzel, mint egy eszközzel elkezdett barátságokat alakítani. Ezt dicsérte meg benne az ura.

Mindazt ami a rohanó, nagy zsizsegéssel teli életedben oly magabiztossá tett, oly sebezhetetlenné, amilyen – kiderült - még sem vagy, mindazt mire cserélted le? Mi az, ami más megvilágításba tudott kerülni az életedben? Amire most már azt mondja a lelked, így nem éri meg tovább menni. Mert ez így törékeny és ha összetörik mi marad helyette? Hol van a valódi érték, a maradandó érték, hol vannak a szeretet kapcsolatok?

Rájöttél e Te is arra, hogy a szeretet kapcsolatoknak van lényegi értéke. Előtérbe került e számodra a családod, a barátaid, a szeretteid? Azt mondja Jézus:: aki a kevésen hű, az a sokon is az lesz. Aki észre veszi a mellette élő szerettét, az kipróbáltatott lesz arra, hogy egy felettébb való értékből is részesülhessen. Hogy valami még értékesebb szeretet kapcsolat is rá bízattasson. 

Előtérbe került e ez a legfontosabb kapcsolatod, amely egy örökkévaló barátság is? Jézus Krisztus is a barátod akar lenni. Akit észre vehetsz, aki nem csak a jóléted biztosítására van melletted, hanem mint Megváltód, aki valami sokkal többet szeretne neked adni. Önmagával teljes kapcsolatot.

Kérdések: Visszanézve a kevesebb nyüzsgés idején, a kiszolgáltatottság rémeivel való találkozás idején hogyan változott, hogyan erősödött Ővele a kapcsolatod? Megláttad e Őt magad mellett, mint egy nagy lehetőséget egy magasabb rendű életre nézve? Megláttad e, mint egy nagy lehetőséget, akire a szíved önmagadról átfigyelhet?

Fohász: Minden igen válaszért áldott legyen az Úr fenséges neve! Ámen

PÜNKÖSDI ÁHITAT

P i p a c s o k   

,,…. hanem teljetek meg Lélekkel…,, Efézus 5 : 18

Pipacsok… Ismét nyílnak… 2015 Pünkösdje előtt ,,estem szerelembe,, velük, amikor egy lelkes, bátor teológus csapattal Kolozsvárról az akkori Jugoszláviába utaztunk különböző gyülekezetekbe szolgálni.
Már érezhető volt a balkáni háború előszele a Vajdaságban is, de a pipacsok, ezek a lángvörös, csodás, törékeny virágok fáradhatatlanul nyíltak,… mit sem tudva mindarról, ami abban az országban történik és ami még történni fog… Én életemben annyi pipacsot nem láttam, mint ott, azóta sem… Örökre szívembe zártam őket, mint Délvidéknek, a szenvedély jelképét.
És a Szentlélek tüzének jelképét, aki lelkesít, bátorít, erőt ad, inspirál, akinek az erejét folyamatosan megtapasztaltam délvidéki szolgálatom alatt és azóta is oly sokszor... Érdekes módon a leginkább talán épp akkor, amikor a legerőtelenebb, legtehetetlenebb voltam… Akkor tudott az Ő ereje igazán megmutatkozni, akkor éltem át úgy igazán…. Sokáig fontos vézérigém volt Délvidéken, ahol sajnos az erőszak sok formáját is megtapasztaltuk: ,,Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Llelkemmel! - azt mondja a Seregeknek Ura. Zakariás 4 : 6.
Mostanában pedig eképpen: „Az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Éreztem, érzem sokszor emberi gyengeségem, de Ő azt ígéri, hogy ne féljek, mert mégis célba fognak érni a dolgok… Nem mindig tudom pontosan hogyan, néha el sem tudom képzelni, de célba fognak érni, mert Ő ezt ígéri. És azt is, hogy amikor én gyenge vagyok, ő akkor is erős, sőt akkor igazán erős… Újra és újra meghatódom, amikor ennek az üzenetnek a mélységét felfogom, átélem… Hogy nekünk ilyen Istenünk van… Ilyen gyöngéd, együttérző, mégis erős, hatalmas.
Amikor eljöttem Szabadkáról és megkérdezték, hogy milyen emléket szeretnék, akkor egy pipacsos képet kértem. Kettőt is kaptam, két tehetséges művész keze munkája : Gyurkovics Hunor és Szedlár Rudolf. Azóta is itt vannak szobám falán.

 

Még nagyban búsultam a délvidéki pipacsok után, amikor egyik fiatal nagydorogi tűzoltó presbiter mondott egy egyszerű, kedves, vígasztaló mondatot, amit azóta is köszönök neki : ,,Itt Nagydorogon is nőnek ám pipacsok …," bizony így van… Ugyan más pipacsok, de ugyanolyan szépek, különlegesek.
Az idén is nyílnak, újra nyílnak… És a Lélek is kiárad. Hamarosan Pünkösd lesz. Tárjuk ki szívünket, mert lehet ugyan Lélek nélkül, Lelketlenül is élni, de minek? 

Szeretettel: Réti Katinka

HÉTKEZDŐ ÁHITAT

2Korintus 5:14-21

Utolért-e a megújulás?

Fel lehet lélegezni? Vége van a karanténba zártságunknak ideje? Legalább is most egy időre vége van – érzékeljük a helyzetet magunk körül. Valaki azt mondta, hogy van benne egy rossz érzés, még oly sok mindent szeretett volna ebben a bezártságban elrendezgetni a házában, a munkájában, a lelkében, amikre a rohanással teli alapesetben nincsen ideje. Ilyen is van? Hogy valamire nem volt elég ez a karantén időszak. Hogy sajnálni lehet azt, hogy visszatérnek a megszokott mindennapok. Hogy valami fontos dolog még nem lett elvégezve. 

Sokan úgy éltük meg a bezártság napjait, hogy aktívabb imádsággal, őszintébb felfelé figyeléssel, egymáshoz imádsággal lélekben kapcsolódva kerestük az Urat. Mire volt elég ez az időszak? Az otthonunkban töltött időszakban elengedtünk sok dolgot, történést, amely a mindennapi életünknek természetes része volt, a „testi” életünk tartozékai. Kívülről nézve meg is kérdőjelezhettük ezeket, ráébredhettünk arra is, mennyi fölösleges dolog, cselekvés töltötte eddig be az időnket, emésztette fel az energiáinkat és hitegetett bennünket arra nézve, hogy jól élünk, hogy teljes életet élünk. Találkozhattunk a belső ürességünkkel, lehetőség volt a tévedéseinkkel szembenézni és könnyebben tudtunk alázatra és bűnbánatra jutni Isten oltalmáért való könyörgésünk közepette. Elég volt e a karantén időszak a megújulásra? Az új ember megszületésére, megerősödésére? Elég volt e, hogy kívülről ránézhess a céltévesztettségeidre, ráláss arra, Krisztus helyett ki, vagy mi van az életed középpontjában? Adatott egy csendes tavaszi időszak, amelyben sok tennivaló hullhatott a nyakunkba, de sok zsizsegés mindenképpen háttérbe szorult. Isten az Ő szavával folyamatosan keresett bennünket, megújulásra és megbékélésre hívott. Megbékélni Istennel Krisztusban.

Ez a történés nem egy mozzanat, nem egyetlen imádság. Talán nem is két hónapos történet. A lelked kell hozzá, a szíved kell hozzá, az őszinte és bátor szembenézésed kell hozzá. Szembenézés mindazzal, ami képes arra is, hogy akár maga alá döntsön. Alázattal visszanézni önmagunkra Isten jelenlétében, fejet hajtva Őelőtte engedni, hogy összetörjön a test szerinti én-ünk. Engedni, hogy Ő maga emeljen fel a megváltásban, a Krisztusban oda, ahol talán eddig még nem is jártunk. Krisztusban már nincs elrontott élet, de Krisztusban már nincsen jól pozicionált karrier, bebiztosított értékesség érzet sem. Krisztusban csak a megbékélt embered van. A visszafogadott, a hálás, az örömteljes. Ide pedig az élet egyetlen és igazi, spirituális kudarcából vezet az út, amikor találkozol a benned élő, istenhiánnyal küzdő, ebben a harcban embertársait is felhasználó és kihasználó emberrel. A nagybetűs bűnössel.

Milyen jó dolog ezt a lényegi valódat elfogadni és átadni Krisztusnak. Megbékélni abban az Isteni szeretetben, melyben téged is mindez ideig megtartott, melyből a Golgotai kereszten megváltott, és amely által Lelkével neked kijelentette magát az Isten. Egészen más megbékélve szemlélni a világot, a világjárványt és mindent amiben részesülsz. És részesítsz. Mert az új ember ajándéka, hogy Isten béke követe lehet.

Nyílik a világ. Bárcsak máshogy mennénk vissza! A test szerinti én-ünk helyett a Krisztusban megbékélt én-ünkre vár ez a világ. Arra vár, hogy bizonyságot vigyünk Őróla a munkahelyre, a nagy családba, barátaink közé, a gyülekezetünkbe, hogy az Ő béke követei lehessünk.

 

Szeretettel

Szőke Etelka

HÉTKEZDŐ ÁHITAT

János 4:20-25.

Az Atya a valóságban keres téged

Jézus kifejtett szavai szerint lélekben és igazságban történik a helyes istentisztelet. Csak ekképpen valósulhat meg az Atya imádata. Őt elérni nem lehet máshol csak a valóságban. 

A görög szó aléthea fordítása az igazság. Nem valakinek az igazáról van itt szó, hanem a valóságról. A valóság, mint igazság az a lelki talaj, ahol Istenhez imádattal lehet kapcsolódni.
Kétféleképpen közelítsük most meg ezt a valóságot, egyrészt az emberi oldalról, másod sorban pedig az Úr Isten oldaláról.

Elgondolkodtató sorokat olvastam a mostani járvány kapcsán, tudniillik, hogy a karantén időszakban (kitudja még hányszor fog ismétlődni a jövendőben) a család lett/lesz az ember számára a kizárólagos szocializációs tér. Hiszen a gyerekek nem járnak iskolába, nem találkoznak aktívan kortársakkal, a szülők homoffice-ben vannak otthon, a nagyszülőkkel is beszűkül a kapcsolat. És sokak panasza most örömre fordulhatna, hogy végre lehet együtt lenni a családdal, nem csak a rohanás tölti ki az életet. A valóságban azonban sok családra nézve ez az állapot nagy terhet jelent. Azokra a családokra gondolok, ahol nem jól működnek a kapcsolatok, nincs bizalom, elfogadottság, a szeretet dinamikái nem érkeznek és nem indulnak egymás felé. Ebben az összezártságban nem tud ki-ki a saját iskolai, munkahelyi közösségében jelen lenni és ott begyűjteni a megértettség apróbb élményeit, a szeretethetőség hitető pillanatait, az értékességérzet oly áhított darabkáit. Ilyenkor a kényszerű együtt töltött idő inkább csak feszültté teszi az embert és keserűvé teszi az élesen is tapasztalt hiányokat. Ez a karantén helyzet, amikor otthon kell maradni a családok valósága. Olyan valósága, mellyel, ha zajlik az élet, nem szükségszerű szembenézni. Helyette lehet napestig is a munka, a barátok, a kollégák világában maradni. Azonban ez a kialakult járvány helyzet rákényszerítheti az embert a saját, elfedett családi valóságával való szembesülésre. Megoldásra csak akkor van lehetőség, ha szembenézés történik a megoldatlansággal. Egyetlen dolog állhat igazság szerint csak a megoldás útjában, a destruktív megoldás, az a kompenzálás, amellyel ilyenkor becsapjuk magunkat.

Ugyanígy csapja be magát az ember Istennel szemben is. A vele megromlott kapcsolatunkat, az Ő hiányát ott a sajgó lelkünkben igyekszünk sok minden mással pótolni. Mert ha bátran megragadjuk az Isten előtti valóságunkat, akkor látjuk, hogy űzöttségre vagyunk predestinálva, egy meddő küszködésre, hogy a létünknek értelmet adjunk, hogy a testi szükségeinket bebiztosítsuk... Az ember valósága a hiány állapot, a kicsiség, a törékenység, a végesség. Az ember végső soron a halállal küzd egész életében.

Isten valósága pedig az erre való válasz, maga a megváltás. A mennyek

országának a középpontjában Isten megváltó terve, véghezvitele, dicsősége van. Isten valósága az ember felé az a szeretet, amely által még az Egyszülöttjét is oda adta. Az Ő valósága a megbocsátás, a visszafogadás, az irgalmas felmagasztalása az embernek. Amikor az életünkben egy ponton találkozhat a mi valóságunk az Ő valóságával, akkor ott testet ölthet az imádat részünkről Őfelé. Akkor ott megérkezünk a teljességbe, a teljes valóságba. A magunk rémisztő valóságából, azon keresztül Isten megvigasztaló, felemelő valóságába. Ebben a valóságban lehet az Atyát imádni. Ebbe a valóságba hív most az Úr! Jöjj ki Testvérem a csalfa, ember szőtte megoldásaidból, hogy a valóságban megkaphasd az Isten készítette megváltást és Életet.

Ámen

 

Szeretettel

Szőke Etelka

HÉTKEZDŐ ÁHITAT

Jób 42:5 

SZEMTŐL SZEMBE NÉZÉS

Amikor Jób nevét halljuk a Bibliából óhatatlanul is mindig a szenvedés jut eszünkbe. 

Mégpedig a szenvedés, mint próbatétel. Azonban érdekes végig gondolni a történetet, mert a próbatétel szemszögéből nem lehet Jób győzedelmét egyértelműen levezetni. 
Tudjuk, hogy Jób egy gazdag, családszerető, Istent kereső ember volt, akitől mindene el lett véve, sőt még gyötrő betegséget is kapott. És a nagy nyomorúsága végén egyszer csak meggyógyul, kap új gyermekeket és újra gazdaggá teszi őt Isten. Mintha kiállta volna a próbát. De milyen próbát is? Jób hősies helytállásáról szól ez a történet? Olyan lenne, mint a népmesékben, amikor ki kell állni a hét próbát és az utolsó után, ha elég ügyes volt és boldogult a hős megkaphatja a méltó jutalmát?

Keressük meg, hogy hol van Jób történek a csúcspontja! 

„Eddig csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok...” 
Itt fordul meg minden, vagyis ezután fordul jóra a történet főszereplőjének a sorsa. Egy találkozás, mely után bűnbánat fakad fel, egy találkozás, mely után Jób mindent egészen máshogy kezd látni. Mindent és mindenkit. Önmagát és a barátait is. Imádkozik azokért a barátaiért, akik a szenvedései idején szembefordultak ővele. És mindez egy találkozás következménye, vagy mondhatjuk így is, hogy a szemtől szembe látásnak a gyümölcse. 
A betegség gyötrő napjai ott vesznek egy fordulatot, amikor Isten egy fiatal szolgáját küldi Jóbhoz, hogy beszélgessen vele.

Elihu ezekben a beszélgetésekben egyre inkább Jóbról áthelyezi a fókuszt a Mindenhatóra. Az Ő hatalmas voltát, igazságát, fenségét helyezi középpontba. És miután Jób figyelme is átirányult Istenre, átvette maga az Úr a szót és egyszer csak Elihu helyett már ő folytatta Jóbbal a beszélgetést. Még fenségesebb módon beszélt magáról és mutatkozott be. Jóbnak erre való válasza lett a történet fordulópontja.
Nem Jób volt tehát a hős, aki kiállta a próbát, hanem Isten volt az irgalmas, aki belelépett ebbe a történetbe. Aki bekopogott, belépett és megérkezett. Aki megmutatta Önmagát. Aki elhozta Jób számára is az igazságot, amely sokkal nagyobb és több volt, mint az ő önmagára való beszűkülése. Isten tág lelki térre hozta ki Jóbot a saját rabságából. Tágabb térre annál is, mint ami a betegsége előtt adatott számára. Tehát maga Isten hozott fordulatot Jób történetében A Vele való találkozás. Ebből pedig bűnbánat tört elő és megnemesedett lélek született meg, aki még a vele szemben állókért is tudott imádkozni.

A megoldás nem bennünk van. A megoldás, amikor egyre inkább át tudunk tekinteni magunkról, az emberiről az istenire, az Ő valóságára. A gyötrelmek megoldása nem az, ha egyszer csak vége lesz és újra minden könnyűvé válik, hanem az, ha túl tudsz nézni, Őrá. Mert Ő keres, kopog, szeretne megérkezni hozzád is, szeretne bemutatkozni számodra is! Szeretne Téged is egy gazdag, tág lelki térre felszabadítani, ahol minden ragyogóvá válhat. 
Isten találkozásra hív!

Szeretettel
Szőke Etelka

VESZTESSÉGEK NYERESÉGE

 Múlt év végén idézett valaki nekem egy keleti mondást, miszerint: ,,Most hogy leégett a pajta, látni lehet a holdat”. És meg is kérdezte ennek kapcsán, hogy mit gondolok, milyen nyereségei vannak a veszteségemnek, ami ért. Nem értettem igazán, mert nagyon nagynak és fájdalmasnak tűnt az a bizonyos veszteség… Aztán lassan–lassan kezdtem érteni, megérteni, megérezni… Rádöbbenni, hogy minden veszteségnek vannak nyereségei is. Az enyémnek is, legyen az bármennyire is nagy. Most már egyre gyakrabban látom a ,,holdat,, is a ,,leégett pajta,, mögül előtűnni… és gyönyörködök benne… értékelem… Ezzel a krízissel ugyanígy voltam. Kezdetben sokként ért. Hogy fogok egymagam boldogulni ezzel az új helyzettel, a 3 gyermekkel, a digitális hitoktatással, megváltozott lelkészi feladataimmal, a közösség hiányával? Mi lesz a gyermekekkel, ha megbetegednék, hisz legközelebbi szeretteink mindannyian másik országban élnek, akik nem jöhetnek át a határon… Kiszolgáltatottnak és törékenynek éreztem magam. Szomorúság, félelem, düh kavargott bennem - jó ideig. De aztán lassan belerázódtam, elfogadtam a helyzetet és kezdtem megérezni, hogy bizony ennek a helyzetnek is vannak nyereségei. Csokorba szedem őket, elsősorban saját magam miatt. De hátha ezzel más is így van… Hátha mégiscsak előtűnik a ,,hold,, is és nem csak a ,,kormot,,, a ,,leégett pajtát,, látjuk… 

 

   AZ ÉN NYERESÉGEIM

Minőségibb idő a gyermekeimmel 

Mióta karantén van sokkal több nyugodt időt töltünk együtt. Persze időnként nagy a stressz, egymás idegeire megyünk néha, de alapvetően sokkal többet sétálunk együtt, beszélgetünk, kutyát sétáltatunk, tollas labdázunk, többször ülünk le együtt étkezni, időnként együtt főzünk, néha együtt locsoljuk a virágokat. Többet nevetünk, viccelődünk, nem   stresszel a korán kelés.  
 
Javult a főzés tudományom 

Nincs mese, minden nap főzni kell. Eddig ott volt a menza, néha a hitoktatás miatt én is ott étkeztem, de most 3 szájból hangzik a kérdés: ,,Anya, mi lesz ma ebédre???,,. Soha nem tartottam magam különösen jó szakácsnak, de a karantén nagyon leleményessé és motiválttá tett (az sem mellékes, hogy idő is van bőven, nem kell annyit rohanni, ami ugyebár a nyugodt, jó főzés elengedhetetlen része). Egyszóval magam is meglepődtem, hogy mégiscsak tudok főzni, mégpedig elég változatosan, különféle fűszereket is kipróbálva… Volt, hogy olyan jól sikerült az ebédre szánt sonkás bableves vagy a csombordos lucskos káposzta leves (erdélyi specialitás), hogy már reggelire is azt ették a lurkók… Kell ennél nagyobb motiváció egy anyának ?   

 Kertészkedni jó! 

A természet közelsége engem mindig is feltöltött, lenyugtatott. Az utóbbi években egyre több mindennel kísérleteztem (fűszernövények, levendula, paradicsom, egyre több fajta virág...), a karantén ideje alatt bővült a repertoár. Pl. zöldhagyma ültetés virágcserepekbe, egy kis parcella kialakítása epernek, paprikának, fodros petúnia telepítése, a többi fűszer mellé zsálya és vad kakukkfű. Amint látom növekedésüket mosolyognom kell. Van benne valami szakrális. A nagy Teremtő munkatársának érzem magam, hisz kicsiben én is teremtek valamit. Nagy élmény.   

Fuss! 

A mozgás másik nagy erőforrásom volt, rendszeresen jártam úszni a szomszéd városkába. De most sajnos nem lehet… Mi lesz velem? – le voltam lombozódva. A futás soha nem vonzott annyira, nem gondoltam volna, hogy bírnám. De aztán csak beszereztem egy jó futócipőt és elkezdtem futni az egykori Széchényi Kastély gyönyörű kertjében. Én magam csodálkozom a legjobban, hogy mennyire feltölt ez a reggeli futás, miközben hallgatom a madarak csiripelé st, gyönyörködök az ébredező természetben és imádkozom a faluért. Van egy mozgalom, hogy: ,,Szeresd a várost, imádkozz érte!,, Hát én most ezt is művelem - futás közben. És annyira rákaptam az ízére hogy újabban néha–néha esténként is elmegyek kocogni… Hmmm… Mi mindent hoz elő belőlünk egy váratlan helyzet… rejtett képességeket is…  

Szombat-félév másképp 

Bizony többször is eszembe jutott az utóbbi években, hogy 24 év lelkészkedés után, nehéz terepeken, úgy hogy nem voltam GYES-en, de jó volna elmenni szombat félévre… kicsit leállni, megpihenni. De emberileg nézve nehéznek tűnt ezt kivitelezni… No most az Úr Isten ,,szombat félévre,, küldött mindannyiunkat. Egyik reggel az volt a napi Igém, hogy Jézus azt mondja tanítványainak: ,,Gyertek és pihenjetek meg egy kissé …,, , és elviszi őket egy lakatlan helyre, egy csendes helyre töltekezni. Megszűnt a sok egyházi és világi program, nem volt a húsvéti ünnepkörben 7 istentiszteletem 3 faluban… Én is az Ige hallgatója voltam a Duna TV előtt, mint sokan mások és nagyon jól esett. A hiányok ellenére nyugodt, szép ünneplésünk volt. Kevesebb kifelé fordulással, inkább befelé fordulva. Rám fért, jót tett. 

Több elmélkedés, ima

Azon veszem észre magam, hogy ebben a csendben sokkal többet elmélkedek, töprengek és imádkozok. Eddig sokat beszéltem a híveknek Jézusról, most sokkal többet beszélek Jézusnak a hívekről És magamról is. Nem elvesztegetett idő ez, nagy erőt érzek benne…Megvan az ideje a hallgatásnak is… ebben is lehet erő… nagyon is…Isten ereje, a Lélek ereje… 

Hiányzik a közösség … 

Figyelgetem magamban a hiányokat. Ki, mi hiányzik valójában, úgy igazán? A leginkább a testvéri közösség hiányzik - állapítom meg magamban. Igen, időnként nagyon elfáradok a lelkészi teendők közepette, de a testvéri közösség nagyon fel tud tölteni. Amikor megszorítjuk egymás kezét, amikor rámosolygunk egymásra, amikor mondunk egy–egy biztató mondatot, amikor együtt imádkozunk …Számomra a közösség most felértékelődött és gondolom másokban is. Ha véget ér ez a krízis, talán jobban tudjuk értékelni, hogy nem magányos Robinsonokként vagyunk keresztyének, hogy vagyunk egymásnak… 

  Kinek hiányzok én ? 

Hát bizony ez is kérdés volt számomra …Nincsenek a megszokott egyházi alkalmak… de vajon hiányzok én, a lelkipásztor így is valakinek, valakiknek a közösségből … és azon túl is? És jó volt megérezni, hogy : igen! No nem úgy, hogy ezt lépten–nyomon, nagy szavakkal hangoztat-ják, ennél az itt élők sokkal szemérmetesebbek, inkább a cselekvő szeretet a szeretetnyelvük… 

Igen, amikor valaki meglepett a kedvenc türkíz színemből varrt maszkkal (és a gyermekeimet is), amikor kézfertőtlenítőt juttattak, mert már mindenhonnan elfogyott, amikor mézet, házi szalonnát, kolbászt, szalámit, tojást, húsvéti kalácsot, bort hoztak vagy épp egy pianínót ajándékozott valaki zenekedvelő lányomnak, akkor melegség töltötte el a szívemet. És volt – van pár kedves érdeklődő, segítséget ajánló üzenet is, no meg pár visszajelzés, hogy igenis érdemes a bátorító áhítatokat elkészíteni a falu YouTube csatornáján, mert sokan merítenek belőle erőt.

Talán még lehetne sorolni, de egyenlőre ennyi. Meg vagyok azonban győződve, hogy újabbakat is felfedezek még az idő múlásával… Mert jó az Isten. Nemcsak a veszteségeket engedi meg az életünkben, hanem nyereségekkel is megajándékoz bennünket. Legyen látásunk észrevenni őket… 
 
S. Réti Katalin, nagydorogi lelkipásztor