2018. május 10., csütörtök

VÁLASSZ DILEMMA-CSOKROT!



Elég jók vagyunk a gyülekezetnek?
Gyerekeim jó magaviseletű minta gyerekek?
Nem várják, hogy több szolgálatot vállaljak?
Hol a helyem a gyülekezetben?
Rend és tisztaság van a parókián?
Lesz e elég sütemény a szeretet vendégségen?
Elég hívő vagyok?
Jó példát mutatok a többieknek?
Nem kéne nekem is minden nap olvasnom az Igét?
Minden alkalmon ott kellene lennem a közösségben?
Nem kellene ifi órára palacsintát sütnöm?
Lesznek e elegen a templom takarításon?
Miért veszik el a férjem minden erejét és idejét?.......
Rendjén menjen le a gyerek-munka és a nyári táborok.
Ha csörög a telefon sietek, hogy odaérjek idejében, hogy fel tudjam venni.
Vajon most éppen ki foglalkozik a magánéletünkkel?
 
  
Milyen emberek lesznek a gyerekeinkből?
Vajon szívesen fognak gyülekezetbe tartozni?
Hogy érzik most magukat a családunkban, a gyülekezetünkben?

Van velük bizalmi kapcsolatunk szülőként?
Fognak tudni őszintén és nyitottan Istenhez kapcsolódni?
Szeretnék értük imádkozni és azért, hogy Isten készítsen nekik igazi társat. 
Hordozni az ő jövőjüket.
Tudom szeretni ezt a gyülekezetet?
Vajon tényleg Krisztusé ez a közösség?
Kik vannak rám bízva, hogy szeressem őket kiemelten?
Mikor osonhatok át a templomba hála imát mondani Isten munkájáért, amit látok a gyülekezetben?
Hogyan kerülhetnék Istenhez közelebb?
Mi a gátja életemben a kegyelem áradásának?
Mi az ahol nem tudom átadni Istennek a kontrollt a saját kezemből?
Hogy lát minket Isten ha ránk tekint, mint házastársakat? Mint szülőket? Mint az ő szolgáit?
Hogy vagyok a férjemmel?
A szolgálaton és gyülekezeten kívül is tudunk közös örömet találni? 
Több leszek mellette, az ő szeretete gyógyít engem?
És ő? Jobb ember lett mellettem? Tudom őt termékeny módon szeretni?
Vannak még egymás utáni vágyaink?  Hol a szerelem szikrája?
 
SS: mi van a kötődéseimmel a családban, a gyülekezetben és Isten felé, hogyan kapcsolódom?

 Az első dilemma-csokor feszültséget és újból induló, akár véget nem érő rossz köröket generál az érzéseinkben. Feszültek leszünk és lassan felemésztetnek a jó érzéseink. Mert  a lelkünk fókusza kifelé figyel, más szemével nézzük magunkat és míg megpróbálunk eleget tenni, a sok feladat miatt a szeretteinket és testvéreinket észre sem vesszük. De még sokszor Istent sem.

A második dilemma-csokor termékeny felvetéseket tartalmaz. 
Olyan dolgok, melyekkel ha törődsz, abból életet lehet majd aratni. 
És aratni pedig kell. Az ember 10 évente nagyjából learatja, amit addig vetett.

 Kedves Lelkész Feleség Testvérem! 
Aratni kell, szükségszerű. Ezért hagyd az élettelen virágok csokrát, vesd el magadtól messzire, mert abból csak jajkiáltást fogsz aratni és keserűséget. 
Arass Életet kegyelemből, melyet hittel, őszinte szembenézésekkel, ha kell fájdalmak felvállalásával és a jó Lélek beengedésével készíthetsz elő!

Szeretettel
Sz.E.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése