2017. szeptember 5., kedd

Harcolj a férjedért Isten seregében!
„Harcold meg a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örök életet, melyre elhívattál…” 1Tim.6:12.

Mit jelent a hit nemes harcát vívni feleségként?   
És milyen küzdelmet jelenthet ez a lelkészfeleségek számára?

Amikor hitharcról hallunk sokszor egyetlen lelki terület jut eszünkbe, ahogyan kiáll a hithű ember istenhite mellett, hűséges marad hitéhez nehéz élet-helyzetekben is. Ha éppen nincsen ilyen megpróbál-tatásunk, akkor hajlamosak vagyunk hálásan úgy gondolni, hogy most számunkra nyugalom időszaka van.
A hitharcnak különböző harcterei vannak lelkünk mezsgyéjén.  A hitünkben való hűséges kiállás mellett a bizalom is néha harcba hív, mert hiszen nehéz bízni, amikor éppen a legnagyobb szükség volna rá, kiderül nem megy könnyen. Ilyen a szeretet dimenziója is. Olyan könnyű a szeretetben is megfáradni, lemondóvá válni, a megalkuvással kibékülni.
Nagy titok ez, de ahogy éljük a szeretetet házastársunk felé, az mind hatással van arra is, ahogyan Isten felé közeledünk, nyílunk, vagy éppen zárunk. És ahogy Isten felé nyitunk...
Vele átimádkozunk dolgokat, megéljük Őt magát, hogy számára kik vagyunk és számunkra Ő kit jelent, úgy az megint elementáris erővel visszahat arra, ahogyan a párunk felé mozdulunk a szeretet dinamikáival. Szoros kölcsönhatásban élünk ebben a két kiemelten fontos kötődési térben.
Elsőre azt gondolhatjuk, hogy férjünkre oly sok minden hat a gyülekezeti életen, szolgálaton keresztül. Vannak emberek, akik nagyon fontosak számra, akikkel együtt tervezi, szervezi a mindennapokat. Vannak örömei, szomorúságai, kételyei a szolgálatában. És mindemellett a fontos és szent dolgok mellett, mi feleségek csak elenyésző hatással vagyunk rájuk. Vagy vannak próbálkozásaink, melyekből szintén ugyanezt a következtetést sikerül összegeznünk.
Nem tudunk róla, pedig a sok fontos dolga ellenére is, néha még a látszat ellenére is, mi vagyunk férjünkre a legnagyobb hatással!  Van amikor erről ő sem akar tudni. ☺ Lehet  egy ideje kialakított már egyfajta védekezést, önvédést.
A legnagyobb hatást Te gyakorlod rá, ha törődsz ezzel, ha nem!
Például azzal is,  ahogyan este haza várod őt. Hogy amikor nyílik az ajtó, elé szaladsz e, hogy kifejezd e, hogy örülsz neki, fontos számodra jelenléte.  Ha csak egy ölelésre is, de megvárod őt és nem alszol el nélküle…
Ha nem ekképpen, akkor máshogy: az elmulasztott szeretettel is hatunk, üzenünk nekik.
Ha most lehetne kérdezni, szinte hallom a belőletek érkező kérdést: nem Isten szeretete van az emberre a legnagyobb hatással? Lehet a társat ez elé helyezni?
Nem szeretem kijátszani egymással ezeket az elsődleges kötődéseinket. Lényegi szinten ezek egymással harmóniában vannak. Igen, a legnagyobb hatással Isten megtapasztalt szeretete van az emberre. Lelkünk mélyén élő ősi kételyre, kollektív kérdésre, hogy „jó vagyok, szerethető vagyok?” Istenünk válaszára van szükségünk.  Azonban az ember inkább kérdezi ezt mástól, lehetőleg tőle távolabbi emberektől, sikerektől, eredményektől, hogy ki is ő valójában. És ezek másodlagos terek, ahonnan mégis kétségbeesve keressük a válaszainkat és bármit is találunk, megnyugodva kiérkezni egy harmonikus tisztásra nem fogunk. Sikereink tovább űznek, hogy még jobban hajszoljuk őket kielégületlen lelkünket becsapva velük.
Az elsődleges tér pedig a kötődés tere, a kapcsolódáson keresztül. Hiszen erre a lélektől lélekig kapcsolódásra teremtette Isten az embert Önmagának. Majd azt mondta: „nem jó” (az embernek egyedül, önmagában lenni a vertikális kapcsolati térben), ezért adam-ot, az embert kétneművé teremtette. Hogy legyen az embernek is olyan társ-kapcsolati, kötődési tere, ahol Isten szeretete elsődlegesen realizálódhat, megjelenhet, testet ölthet. És ez a házasság.
Ez a Te házasságod is kedves Lelkészfeleség Testvérem!
Elsődleges válasz a férjed lelke legmélyén lévő kérdésére, kételyére és vágyára: Te magad vagy. Ha szeretettel adod magadat neki. Elsődlegesen, mindennél és mindenkinél erősebb hatással Terajtad keresztül kaphat választ, érkezhet Isten válasza hozzá. A megoldást hozó válasz, a békét és megérkezettség érzést hordozó válasz.
Persze tudom, könnyen megalkuvásba tudunk bújni. Mi modern feleségek nem esünk kétségbe, ha a férjünk már nem udvarol nekünk, nem gavallér mellettünk, nem ajándékoz meg kiemelt figyelmével, érdeklődésével. Tudomásul vesszük, hogy a dolgaiban van benne, mi lelkészfeleségek, hogy a szolgálatban van benne. Így mi is arra kárhoztatjuk magunkat, hogy majd nélküle, másodlagos tereken, szakmában, hobbiban, vagy esetleg a gyermekinkre ráterhelve magunkat keressük a lelkünk mélyén lappangó bizonytalanságra a pozitív választ. És keressük, keressük, keressük. Pedig igazán, lényegi és megelégítő módon az elsődleges  szeretetkapcsolatunkon keresztül van elkészítve számunkra. Mert Isten így látta jónak.
Amikor egyik délelőtt egy kávéval átkopogtattam férjemhez az irodába, mondtam neki, hogy tudom sok dolga van, de én akkor is most vele szeretném a délelőtti kávémat elfogyasztani, mert így számomra  más íze van. Aztán történt sok minden, és napok múlva egy intimebb beszélgetésben azt mondta, az elmúlt napokban ez okozta neki a legnagyobb örömet.
Van úgy, hogy a férjek ezt nem fejezik ki rögtön, mert maguk sem tudják, nem is merik felengedni ezt a jó érzést, hogy igazán fontos vagyok a feleségem számára. Sokszor azt látják, ők nem számítanak. Hogy erősek vagyunk, önállóak és olyan jól megvagyunk nélkülük. De még ha mutatjuk, kifejezzük feléjük igényeinket, sem biztos hogy meg merik élni, fel merik engedni örömüket, mert hát bizalmatlanok. Arra nézve bizalmatlanok, hogy tényleg lehet őket közelről is szeretni? Hogy nem csak azt számít, mennyire hasznosak, ügyesek, okosak?
Többszöri kitartó próbálkozás után az ilyen bizalmatlanság köveiből épült fal is megreped és idővel elkezd leomlani. És számunkra ez a kitartó próbálkozás is lehet a hitnek ama nemes harca.
Az apró figyelmesség, jelenlét, amikor oda telepszel mellé és nem a magad fontosnak vélt dolgát választod, egy-egy ölelés napközben… vagy ezek hiánya – mind üzen számára valamit. Ami ha nem kedvező, annál inkább kétségbeesve fogja másodlagos terekben keresni, vágyni a lényegi választ. „Jó vagy. Szerethető vagy. Számomra különleges érték vagy.”
És van ennél mélyebb rétege is ennek a hitharcnak!
Amikor a szeretet és igazság  elkezdik csókolgatni egymást!
Amikor ez a két dinamika együtt tud megjelenni:  képviseled meglátásaidat, amikor képviseled a testi-lelki szükségeidet, a gyermekeitek szükségeit őfelé. Amikor mersz és tudsz vele konfrontálódni is. De mindezek mellett a szeretet győz. Elmondod neki, hogy mennyire hiányzik számodra, hogy időnként kiemelten csak rád figyeljen, hogy gyöngéden közeledjen feléd, hogy újra egy erős férfi mellett érezhesd megad akár gyenge és vonzó nőnek.
És utána lehet nem lesz tőle hirtelen nagy változás, továbbra is úgy érzed, sok helyen neked kell a frontot tartani, és többet adni magadból mint amennyi akár éppen van benned, ráadásul, ha a férjeddel találkozol a fáradság és tompaság mindig harmadikként ott van veletek…
Mégis a szeretet helytáll, ugyanakkor idővel az igazság újra hangot kér és megint panaszkodik, addig és annyiszor, amíg végül célt ér. Amíg végül meghallgattatik, megérkezik a másik lelkébe…
És ezzel a „hitharccal” formáljuk a férjünket.
Persze tudom, sokkal könnyebb a két szélsőség: vagy nem veszünk tudomást róla, hogy csak úgy telnek a napok, hogy mi nem kapcsolódunk egymáshoz lényegileg – hozzáidomulunk, vagy pedig ha szóvá tesszük, akkor az számonkérés, veszekedés, vagy egyéb destruktív formában történik. Na, ezekkel biztosan nem fogunk célt érni, ezek a mi elkeseredett harcaink feleségként és nem Isten kiválasztott nemes hitharcosaiként!
A szenvedésnek, akár mint a szenvedélynek nagyon nagy ereje, dinamikája van, ezért is félünk sokszor és menekülünk ezektől a sodró érzésektől. Azonban a szenvedésed amilyen nehéz és erős, annyira nagy erővel képes formálni is. Formálni a párodat.
Ezért is csodálatos kapcsolat a házasság, mert egészen közelről láthatod Isten tisztogató, növekedést adó szeretetteljes munkáját egy másik ember életében. Ráadásul rajtad keresztül. A szenvedéseiden keresztül, a megharcolt megbocsátásaidon és elengedéseiden keresztül,  az elsírt könnyeiden keresztül melyekből felállva ölelő karokat nyitottál újra meg újra.  Mindezzel Isten tisztogató munkatársa voltál és lehetsz férjed életében. Nem napról napra, inkább évről évre visszanézve lehet ezt meglátni. 10 év múlva visszanézve  igazán ráláthatunk erre a csodára és gyönyörködhetünk Isten szeretetteljes munkájában! Gyönyörködhetünk Őbenne!
Igen Testvérem, a te szeretetedből, szenvedéseidből élet lehet. Ez már krisztusi vonás. Megrendítő ez a gondolat. És megrendítő egy ilyen történet is! Mert miközben szeretettel a társadra és Istenre figyelsz, hirtelen és váratlanul észre veszed: célba érkeztél.

Elérkezhetsz a leglényegibb hivatásod betöltéséhez: krisztus-arcúvá leszel.
„Harcold meg a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örök életet melyre elhívattál!”
Szeretettel
Szőke Etelka

4 megjegyzés:

  1. Érdekes és értékes gondolatok vannak benne , köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük a hozzászólást! Örömmelolvasnánk, hogy mit találtál érdekesnek!
    Nagyon jò lenne minél több olvasói gondolattal találkozni!
    Üdvözöllek
    Etelka

    VálaszTörlés
  3. Én kapcsolattartó Dr. Agbazara, amikor még volt rá még gyorsabb, mint álom. Köszönjük, hogy időt, hogy figyeljen rám, majd válaszolt az e-maileket, Dr. Agbazara. Úgy érzem, érzelmi újra erős. A bizalom vissza látom a jövőt, most már tisztán. Örökké hálás leszek a segítségét újra egyesíti a szerető, aki elvált, elhagyott évvel ezelőtt egy másik nő miatt. látni fogja, maga mit mond, amikor kapcsolatba, ez a nagy varázsló nevű Dr. Agbazara a segítséget: ( a g b a z a r a @ g m a i l . c o m ) VAGY ( hívás, vagy adjunk hozzá a WHATSAPP: +234 810 410 2662 ), valamint a problémákat megoldani.

    VálaszTörlés