A betolakodó harmadik
Már igencsak régen történt, mikor is előkerült egy válással végződő lelkészházasság szomorú története. Fiatal teológusok voltunk, azon tanakodtunk, hogyan lehetséges az, hogy nem tudott az elbukott fél ellenállni a megjelenő harmadik kísértésének. Hiszen ezek a keresztyén emberek hívő és erkölcsös emberek... hogyan történhet meg velük is ilyen?
Odafigyelésre, befogadásra, kedvességre, sőt gyöngédségre és meghitt belső érintődésekre, szeretetteljes érintésekre minden embernek szüksége van.
Ez nem olyan, mint...
az ebéd végen a desszert, hogy ha van az örömöt csal az asztalnál ülők arcara és izgalmat kelt, mert hiszen olyan finom... De ha elmarad, mert nem gondoskodott a ház asszonya desszertről, az azért bocsánatos bűn, hiszen a másik két fogással is jól lehet lakni. A szeretve lenni és a szeretetet adni, nem ilyen szükséglete lelkünknek, hanem olyan, mint akár csak az oxigén a testünk számára.
Ez nem olyan, mint...
az ebéd végen a desszert, hogy ha van az örömöt csal az asztalnál ülők arcara és izgalmat kelt, mert hiszen olyan finom... De ha elmarad, mert nem gondoskodott a ház asszonya desszertről, az azért bocsánatos bűn, hiszen a másik két fogással is jól lehet lakni. A szeretve lenni és a szeretetet adni, nem ilyen szükséglete lelkünknek, hanem olyan, mint akár csak az oxigén a testünk számára.
Ha egy házasságban ezek az egymásnak adott és egymástól kapott jó érzések fogytán vannak, megjelenik egy belső éhínség...
Egy olyan rejtegetett hiány, amely érzést csak átmenetileg lehet karban tartani, azután szükségszerűen teret keres, teret talál magának. Vannak kompenzatív, megalkuvással teli formák, melyek látványosan nem borítják meg az életet, a látszólagos kereteken belül működnek, azonban kielégülést nem adnak, csak morzsáról-morzsára harap a lélek és túlél...
Van olyan is, amikor ez a nagy erővel bíró szükséglet képes az életet is felrobbantani, adott helyzetben semmi áldozatot sem tartva drágának, még a család szétesését sem, a gyülekezet megsérülését sem. Előfordulhat, hogy az Istennel való kapcsolat is rossz érzésekkel telik meg. Az ilyen helyzetbe kerülő ember lelkére gondolok. Hallottam ilyet: „azóta nem tudok imádkozni”.
A lelkipásztor és felesége szerepüknél fogva is a figyelem középpontjában vannak és istenközelségük miatt projektív felületté válnak arra nézve, hogy bárki és akárki is rávetítse belső kielégületlen szükségletét, csalódásokban letapadt vágyait, vagy akár még gyerekkorban ki nem játszott játszmáit.
Mire is gondolok itt ez utóbbinál?
Óvodáskor nagy fejlődési szakasza a gyermekek lelkében az ödipális-konfliktus megküzdése. Ödipusz király legendájáról kapta ez a lélektani jelenség a nevét. A király a baljóslat szerint megölte saját apját és elvette feleségül saját anyját.
Az ovis 5 éves körüli kisgyermeknek már elég integrált a személyisége ahhoz, hogy egy nagyon erős kollektív vágyat fel merjen engedni magában: ez a kizárólagos szeretetkapcsolatra való vágyás. Már tudja ki is ő maga, így itt az égető szükség, hogy érte valaki lángoljon, igazi, valódi szeretettel csak őrá figyeljen. Teológiailag nézve Isten utáni sóvárgásunk ez. És a gyermek ezt a vágyat az ellenkező nemű szülőre vetíti rá, mert ilyenkor már kezdi nemiségét is érzékelni. Amennyiben jó a kapcsolata az azonos nemű szülőjével is, akkor frusztrálja, hogy őt útban érzi. Bántja a gyermeket, hogy szinte azt kívánja bárcsak az útjában lévő szülő megszűnne. Ez a nem is tudatos szférában játszódó konfliktus az ödipális konfliktus.
Úgy oldódik meg, hogy a gyermek elfojtja a szerelmét, kizárólagos szeretet vágyát úgy, hogy a fókuszt áthelyezi az azonos nemű szülőjére. Mintha ezt mondaná:
Ha olyan leszek mint anya/apa, akkor felnőtt koromra lesz egy pont olyan párom, mint a szerelmetes apa/anya. Eképpen zárja le ezt a konfliktust és oldja meg a fejlődésben ezt a lépcsőfokot és elindul belső útján az azonos nemű szülő lemodellezésében. Ezen az úton keresztül nemi identitása alapjait teszi le.
Azonban ahol nem volt jelen mindkét szülő, vagy az azonos nemű szülővel nem volt igazi szeretet kapcsolat, ami a konfliktust létre hozná, vagy az ellenkező nemű szülő nem alkalmas a rajongás megélésére érzelmi hűvössége, közönyössége, vagy gyakori távolléte miatt, akkor ez a le nem játszott történet még lappang a lélek mélyén, akár felnőtt korra is. A bizonytalan nemi identitású nők és férfiak egy részének is egészen idáig nyúlnak vissza önmagukról alkotott kétellyel teli énképük.
És egyszer csak ott egy szép, Isten által is hitelesített lelkész házaspár, egy igazi lehetőség, hogy egyiket legyőzze, másikhoz közel férkőzzön az ezzel a konfliktussal még meg nem küzdött ember. Úgy fantáziálja, hogy ha sikerül megszerzi ezt az isteninek vélt személyt, akkor bizonyára megoldódik az a kétely a lelkében, hogy ő valójában nem értékes férfi, vagy nő.
Nem egy ilyen történetet láttam, hallottam...
Az ilyen ödipális betolakodók először a lelkészpárral egyaránt kedvesek, majd idővel elkezdenek helyezkedni. Csak abban az esetben adják fel ez irányú törekvéseiket, ha megtapasztalják, hogy "anyucit" és "apucit" nem lehet kijátszani egymás ellen. Mert szeretik egymást. Mert egymásba szerelmesek. Ezek az élmények csalódással járnak számára és leveszi idővel a projekcióit a lelkészpárról.
Ha azonban ez az érzelmi összezárás nincs jelen, egyre kellemetlenebb helyzeteket tudnak az ilyen játszmaéhes emberek teremteni.
Mivel már nem 5 éves gyerekekről, hanem felnőttekről van szó, így ezeket a játszmákat erős szexuális jelleg is kíséri. A betolakodó megpróbál csábító lenni. Vagy gáláns lovag, aki maximális gyengéd figyelemmel látja el a lelkészfeleséget, vagy erőteljes szexualizált öltözködéssel, ingeráradatokkal, célzó megjegyzésekkel próbálja jelezni a lelkésznek, hogy ő itt valamit szeretne.
Az, hogy ilyen működésű emberekkel találkozunk e a gyülekezetben szinte másodlagos kérdés. Ha vannak, hát had legyenek!
A fő kérdés az, mit válaszol a lelkészfeleség és lelkipásztor zsigerileg, tudattalanul is erre a megszólításra?
Lelkészfeleségként: - A férjem figyelmes velem, sok szeretetet kapok tőle, így köszönöm, de nem kérek ebből - és illedelmesen, mosolyogva kihátrál.
Vagy más esetben: - Végre van valaki, aki észre vesz, velem is törődik, akinek én is számítok!
Lelkészférjként: - Ha ez egy csábítás akar lenni nincs rá szükségem, van egy jó kis feleségem, akivel be van telve a lelkem!
Vagy mindennek híján: Csak nem felfigyeltél rám, hogy férfi is vagyok? Bizony, hiányzik nekem ez, már lassan úgy élek, mint egy öregember. Igen, vágyom a szexualitásra is!
A folytatást illetően, nem mindegy melyik válasz pendül meg lelkünkben!
Kedves Lelkészfeleségek!
A legfontosabb, hogy a házasságotok érzelmi életére figyeljetek oda, hiszen ennek lesz függvénye a kielégítő párkapcsolat és a kielégítő, egymást boldogító szexualitás!
Ne legyetek megalkuvóak az érzelmi szükségletetekkel szemben és ne legyetek elzárkózóak férjetek valós szükségleteivel szemben!
Merjetek változtatni! Változásokra szükség van. Ha nem lépünk és nem változtatunk meg rossz működéseket, akkor egyszer a fejünkre nőnek és felborítják az egész életünket. Ezek már félelmetes változások. Előzzük meg!
Egy következő bejegyzéshez interneten találtam egy jó cikket, hamarosan (hétvégére tervezem) be fogom szerkeszteni nektek.
Már irodalma van ennek a fontos területnek, hogy hogyan tartsuk a határokat a nemiségünkben a gyülekezeten belül.
Ez a cikk arról fog szólni, hogy milyen típusú nők "pályáznak" a lelkészférjekre.
Érdemes végigolvasni, jövő hét szerdán fog megjelenni, ajánlom figyelmetekbe.
Szeretettel: Szőke Etelka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése