ISKOLAI KÉSZÜLŐDÉS

    Szeptember árnyékában, nyári napsütésben indultunk neki az útnak, hogy a listán szereplő eszközök gyermekeink iskolatáskáiba kerülhessenek, és már az első napokban vihessék magukkal. Tele vagyunk emlékképekkel, élményekkel, lelki megtapasztalásokkal, amit a nyár adott. A kocsiban beszélgettünk, felidéztük a kedves, humoros pillanatokat a nyárból, de feszült várakozással néztünk, és nézünk az új tanév elé. Valami új készül. Lecsendesednek napjaink, nyugalom költözött a kertünkbe, a lelkünk is vágyik egy kicsit az állandóra, a hétfőtől péntekig tartó kiszámítható hétköznapokra, és az ugyancsak előre látható hétvégékre. Kezdődik az iskola nekünk szülőknek, ahogy a gyermekeinknek is. Izgalommal várjuk azt a mást, ami a nyarat követi, és azt a mást, amit ebben az időben Isten készít nekünk.

    Iskola. Olyan sokszor szitokszóvá vált, ahonnan semmi jó sem fakad, ahonnan csak a csalódások, megaláztatások jönnek, amin jó túl lenni, és amit ciki várni így augusztus végén. Én várom már. Öröm látni, ahogy a gyermekeink készülődnek, keresik elő a tavaly használt rajzeszközöket, dobozokat, mappákat. Csomagoljuk a könyveket, kíváncsian nyitogatják a kisebbek az új tankönyveket, rakják össze az iskolai csomagokat. Minden nap egy kicsit előrébb vagyunk a készülődésben. Vajon lehet-e erre a kevésbé az élményeket nyújtó időszakra készülni? Vajon kell-e készíteni a lelkünket a munkás hétköznapokra? Vagy majd lesz valahogy.

    Amikor keresztyénné lettem, nagyon fontos volt számomra

A csodaborgár lelkészgyerek    

Egy kamasz leány tapasztalatai arról, hogy milyen lelkészgyermekként élni.

Kedves Lelkészfeleségek, kedves Olvasóink!

Szeretettel köszöntjük blogunkon Szőke Johannát, aki 15 éves, egy református gimnázium tanulója, Dunakeszin lelkészek, lelkigondozók a szülei. Testvére Szilárd, 9 éves.

Johanna vállalta, hogy saját élményeiből, áldásos és küzdelmes tapasztalataiból, hogy az ő oldaláról milyen lelkész gyermekként felnőni, megoszt blogunkkal egy pár gondolatot.

Fogadjuk nyitott szívvel!

Egy 15 éves lelkészcsaládban élő leány vagyok és szeretném egy pár gondolatban szemléltetni, hogy tapasztalataim szerint, milyen lelkész gyermekként felnőni, gyülekezeti közösség középpontjában lenni.

Először is, azt tapasztalom, hogy a lelkészgyerekekről kialakultak különféle sztereotípiák mind az egyházban, mind az egyházon kívül élő  kortársaim körében.

A korosztályom úgy vélekedik, hogy...

LÓCI ÓRIÁS LETT!

„ Nem bírtam vele tönkrenyúzott,

de azért tetszett a kicsi,

S végül, hogy megrakni ne kelljen,

leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s a óriásból

negyedórára törpe lett.

(mi lenne gondoltam ha mindig

lent volnál ahol a gyerek?) „

A gyermek Isten ajándéka, ehhez nem fér kétség, ahhoz viszont már igen, hogy mi mit kezdünk ezzel az ajándékkal. Egy kisbaba érkezése igencsak nagy feladat egy házaspár életébe. Emlékszem, mikor az első gyermekünk megszületett és hazavittük, mindig meglepődtem, amikor a kis bölcsőjére pillantottam, és ott láttam őt, egy kis embert akit ajándékba kaptunk, akit ránk bízott a jó Isten. A csecsemős, síros, fárasztó hetek lassan teltek. Azt gondoltam, talán sose érnek majd véget. Sokat sírtam a fáradtságtól és talán attól a tudattól is, hogy sok mindent rosszul csinálok. Lelkiismeret furdalás, fáradtság, depresszió és hasonló életérzések gyötörtek.

Azt gondolom, ezt az időszakot nem felejtem el soha, mint ahogy azt sem, hogy a pár hónapos kisfiúnkkal mentünk a templomba. Megálltunk a hátsó soroknál, hogy a kicsi ne „zavarja” az Istentiszteletet, és összekulcsolva a kezem imádkoztam: „Uram! Kérlek segíts, hogy jól csináljam!”

Igen, a lelkészgyermek már mózeskosártól kezdve része az Istentiszteletnek és része a gyülekezeti életnek.

Női betolakodók a gyülekezetből

 Lelkészek! 7 nő, akivel legyetek nagyon óvatosak!

"Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye" (Péld 5:3).

James Taylor folk énekes volt, mielőtt homiletika tanár lett. A prédikátorok eme veterán tanára éveken keresztül tanított a New Orleans-i Baptista teológiai főiskolán. Az egyik napon egy fiú osztályt figyelmeztetett azokra a kísértésekre, amelyekkel találkozni fogunk majd.

"Eljön majd az a nap, amikor az irodádban ott fog ülni egy nő és felajánlja magát neked. Szexuálisan elérhetővé teszi magát számodra. Ha nincs rendben a házasságod, vagy ha az Istennel való kapcsolatod nem naprakész, nagyon gyorsan, nagyon nagy bajba kerülhetsz."

Jelentkeztem és ezt mondtam: "Dr. Taylor, valóban azt hiszi, hogy mindannyian, akik itt ülünk ebben a teremben találkozni fogunk ezzel a helyzettel?" Az agyam képtelen volt elképzelni egy olyan helyzetet, amelyben egy nő - bármelyik nő - ott ülne egy lelkész irodájában és próbálná elcsábítani őt.

"Igen, azt hiszem" - mondta ő, "még te is McKeever."

Erre kitört a nevetés az osztályban.

Megéltem ezt a napot...

A betolakodó harmadik

Már igencsak régen történt, mikor is  előkerült egy válással végződő lelkészházasság szomorú története. Fiatal teológusok voltunk, azon tanakodtunk, hogyan lehetséges az, hogy nem tudott az elbukott fél ellenállni a megjelenő harmadik kísértésének. Hiszen ezek a keresztyén emberek hívő és erkölcsös emberek... hogyan történhet meg velük is ilyen?

"A betolakodó harmadik féltől egy házasságot csak annak érzelmi minősége védheti meg" - hallottam nem is csak akkor egyetlen alkalommal  bölcs és szeretett professzorom szájából!

Odafigyelésre, befogadásra, kedvességre, sőt  gyöngédségre és meghitt belső érintődésekre, szeretetteljes érintésekre minden embernek szüksége van.
Ez nem olyan, mint...

Kedves Lelkészfeleségek, kedves Olvasóink!

Szeretettel köszöntjük blogunkon Fodorné Ablonczy Margitot, egyházunkban ismert nevén Mitkát, aki egy sok gyermekes lelkészcsaládban nőtt fel és maga is lelkész lett. Hivatásában, szolgálatában kiemelt szerepet kap a családok szeretete és segítése.

Fogadjátok nyitott szívvel gondolatait a HATÁRAINK GYÜLEKEZETÜNK ÉS CSALÁDUNK KÖZÖTT témakörünkben!

Érdeklődve várjuk meglátásaitokat, hozzászólásaitokat!

Lelkipásztorként végeztem 1984-ben Budapesten, majd több kisebb-nagyobb gyülekezetben való szolgálat után Kecskemétre kerültem ifjúsági lelkésznek. Ezzel párhuzamosan kezdtem tanítani a Kecskeméti Református Gimnáziumban, mint vallástanár. Pedagógus diplomám megszerzése kapcsán (1994) egyre inkább azt láttam, hogy a diákjaim nevelése igényli a családoknak való segítségnyújtást is. Így a harmadik diploma már a családterápiáról szólt (2004). Szolgálatomban így összekapcsolódott a gyülekezet-iskola- család hármas szövetsége.  Jelenleg doktori képzésben veszek részt, témám a CSALÁDGONDOZÁS A GYÜLEKEZETBEN.

A PARÓKIA HATÁRAI

Világéletemben parókián éltem.

S erre csak akkor döbbentem rá, amikor már nem.

Nem vagyok lelkészfeleség, csak édesanyámat láttam ebben a helyzetben. Lelkészgyerekként éltem meg ezt a HATÁRHELYZETET. Majd önálló lelkészként, lelkésznőként.

Gyerekként a parókia volt nekem a védett hely, ahová, ha hazaérek, megszűnik minden veszély.