
Hamarosan konfirmáció lesz a gyülekezetünkben, éppúgy mint máshol is. Készülnek a gyerekek egy ideje, beszélgetések, kérdések, számolgatjuk az időt, amikor néhány heti konfirmáció előkészítő után nekem is leesett, hogy tulajdonképpen szülőként is érintettek vagyunk. A rokonságot (testvéreinket) nem is értesítettük erről az eseményről. Majd amikor megtörtént mindez azon gondolkodtam, hogy vajon mit kellene még tenni. Hogyan kellene méltóképp lelkileg, testileg, külsőleg, belsőleg készülni.
Azután az elmúlt hetekben több temetés is volt. Fiatalabbak voltak az elhunytak, és volt némi tétovaság a hozzátartozók részéről, hogy tulajdonképpen mit kellene tenni, hogyan kellene felkészülni a temetésre, a gyászra.
Az utcán elhaladnak fiatalok inkább nem köszönnek, mert fogalmuk sincs mit mondjanak, áldás békességgel köszönjenek, jó napottal, vagy sziával üdvözöljenek?
A dilemmákat folytathatnám......