2017. augusztus 1., kedd

Kedves Lelkészfeleségek, kedves Olvasóink!
Szeretettel köszöntjük blogunkon Fodorné Ablonczy Margitot, egyházunkban ismert nevén Mitkát, aki egy sok gyermekes lelkészcsaládban nőtt fel és maga is lelkész lett. Hivatásában, szolgálatában kiemelt szerepet kap a családok szeretete és segítése.
Fogadjátok nyitott szívvel gondolatait a HATÁRAINK GYÜLEKEZETÜNK ÉS CSALÁDUNK KÖZÖTT témakörünkben!
Érdeklődve várjuk meglátásaitokat, hozzászólásaitokat!


C:\Users\ETA\Downloads\fotó petőfi népe (3).jpgLelkipásztorként végeztem 1984-ben Budapesten, majd több kisebb-nagyobb gyülekezetben való szolgálat után Kecskemétre kerültem ifjúsági lelkésznek. Ezzel párhuzamosan kezdtem tanítani a Kecskeméti Református Gimnáziumban, mint vallástanár. Pedagógus diplomám megszerzése kapcsán (1994) egyre inkább azt láttam, hogy a diákjaim nevelése igényli a családoknak való segítségnyújtást is. Így a harmadik diploma már a családterápiáról szólt (2004). Szolgálatomban így összekapcsolódott a gyülekezet-iskola- család hármas szövetsége.  Jelenleg doktori képzésben veszek részt, témám a CSALÁDGONDOZÁS A GYÜLEKEZETBEN.
A PARÓKIA HATÁRAI
Világéletemben parókián éltem.
S erre csak akkor döbbentem rá, amikor már nem.
Nem vagyok lelkészfeleség, csak édesanyámat láttam ebben a helyzetben. Lelkészgyerekként éltem meg ezt a HATÁRHELYZETET. Majd önálló lelkészként, lelkésznőként.
Gyerekként a parókia volt nekem a védett hely, ahová, ha hazaérek, megszűnik minden veszély.

2017. július 28., péntek

GYERMEK TERHEK

GYERMEK TERHEK


Lelkészcsaládokban felnőtt gyerekek sokféle élménnyel gondolnak vissza a családjukra. Kinek teher, kinek áldás volt a gyermekkor. Mindenki, aki családban nőtt fel, annak az áldásait, és terheit hordozza magában. Mennyiben másabb mindez egy lelkészcsaládban? Van különbség? Vannak-e más kérdések a lelkészcsaládokban, mint általában egy átlagos családra nézve?
Amikor ezeket a gondolatokat megfogalmaztam, megkérdeztem gyermekeimet, hogy vajon számukra a lelkészcsalád előny-e vagy hátrány, lehetőség vagy korlát, illetve nekik milyen lelkészgyerekként felnőni. Nehéz volt számukra a kérdés, mintha nem értették volna.
A gyermekeink, amikor kicsik voltak olyanok voltak, mint a gyülekezet gyermekei. Szeretgették őket, kialakultak a barátaik, azok a nénik, akikkel szívesen voltak. Egyik –másik gyermekünknek meg is maradt ez a barátsága. Számon tartották, és számon tartják őket. Hol vannak, mi van velük… Ezek jól tudnak esni a gyermekeknek, de nekünk szülőknek is. Aztán ahogy nőttek, ezek a barátságok az idősebb nénikkel átalakultak, megfakultak, vagy mások lettek…

2017. július 18., kedd


Számít a lelkész 
magánélete a gyülekezetben? 
A lelkésznek számít? 
A lelkészfeleségnek számít?
A válási statisztikák tükrében nem túlzás kimondani, hogy manapság nem könnyű házasságban élni. És amit ezek a statisztikák már nem tartalmaznak: hány házasság nem végződik válással, ugyanakkor nincs benne fejlődés, növekedés, biztonság és öröm. Inkább mindennek az ellenkezője...
  
De mi a helyzet a mi házunk táján?

Lelkészpároknak könnyebb, vagy inkább még nehezebb jó házastársnak maradni egymás számára? 
Bizonyára az érmének két oldala van, vannak benne ígéretes lehetőségek, de vannak igencsak nehezítő tényezők is.

2017. július 11., kedd


Amikor kislány voltam arról álmodoztam, hogy milyen jó

annak, akinek sok barátja van

Akit körül vesznek a játszópajtások, akiknek titkokat lehet sugdosni és akiknek megőrizhetjük a titkait. Együtt lehet kuncogni egy-egy csínytevésen, vagy együtt sírni vele és vigasztalni a nehéz pecekben, órákban. Hála Istennek, én olyan kegyelemben részesültem, hogy a mai napig vannak olyan barátaim, akikkel gyermekkorom óta szoros a kapcsolatom. Van olyan, aki már nem él Magyarországon, de mégis rendszeresen ellátogat hozzánk, és ott tudjuk folytatni a beszélgetést, egymás lelki gondozását, ahol abbahagytuk. A házassággal, a házastársunkkal, a gyerekekkel és a gyülekezeti élettel egy olyan életformát választottunk, vagy kaptunk, ahol a napi vagy heti gyülekezeti alkalmat és a vasárnapi istentiszteletet azokkal az emberekkel töltjük, akik a mi gyülekezeti tagjaink, akikkel rendszeres és személyes a kapcsolatunk.

2017. július 4., kedd

Képtalálat a következőre: „börtön”
Átjáróház, vagy börtön?Képtalálat a következőre: „félkész házak”
Lehet, hogy van harmadik választási lehetőség is?
Egy átlagos lelkészcsaládnak a fő feladata: példamutatóan szolgálni, minden pillanatban bizonyságot tenni! 
Avagy egy lelkészcsaládnak is lehetnek határai a határtalan szolgálat tűzében?
Nagyon sok olyan területe van az életünknek, szolgálatunknak, ahol akár megfogalmazzuk, akár nem, meghúzunk határokat, vagy megnyitunk határokat és átjárhatóvá teszünk mind fizikai, mind lelki tereket is. Sőt akár szélsőséges módon itt-ott még átjáróházat is csinálhatunk. Vagy, ha a másik szélsőséget nézzük, akkor lezárt börtönöket, ahol ha kell még rácsokkal is védjük magunkat…

2017. június 28., szerda


A lelkész gyermeke nem megy a nyári gyülekezeti hittantáborba

A(z) jesus-and-children.jpg megjelenítéseSzomorúság tölt el, amikor szülőkkel beszélgetek és elmondják, hogy a gyermeküknek a nyári időszakban milyen sok jó programot szerveztek, hogy örülnek annak, hogy a gyermek igazán feltöltekezhet majd és ők ezt számára biztosítani tudják. 
Mikor rákérdezek, hogy jelentkeztek e  a hittantáborunkba is, kiderül, hogy az időpontja ütközött valami másik programmal – egy kézműves táborral, egy lovastáborral, sporttáborral és most emiatt a gyermek nem fog tudni eljönni velünk...
Azért érzek ilyenkor csüggedést, mert olyan benyomásom van, mintha nem éreznék a szülők a fontossági sorrendet.

Az számít értéknek, hogy a gyermek jól tudjon úszni, hogy egyre jobban lovagoljon és kézbe tartsa az ösztönös állatot és sok minden más …

2017. június 21., szerda

Családi elemózsia

 Reggeli készülődés, rohanás.
- Gyere reggelizni! Beágyaztál, Mosakodtál? Siessél már, ne húzd az időt!
-Eltetted a tízórait? Megfésülködtél?
-Be van pakolva minden? Tesi cucc?
Talán, akinek iskolás gyermekei vannak ezek a mondatok ismerősek indulás előtt. Rohanás, utolsó instrukciók a gyerekeknek.