„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (...) Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának." (Préd 3,1.5)

A-K-Á-C-I-Ó! Holnap pedig felkerül a táblára az utolsó betű is V-A-K-Á-C-I-Ó, és ezzel elkezdődik a két és fél hónapig tartó iskolai szünet. Hány gyermek várja ezt a szót és vele együtt a felszabadult nyári érzéseket. Végre nem kell tanulni és készülni, korán kelni és az iskola rendszerének megfelelni. Mi felnőttek, ha visszagondolunk saját gyermekkorunkra, mi is nagyon vártuk a leghosszabb szünet elérkezését. Sok szülő a gyülekezetben már tavasszal elkezdi szervezni a gyermekének a táborokat. A piac és a lehetőségek tárháza végtelen: a sporttól kezdve a nyelvi táborokig széles a paletta, csak a pénztárca, illetve idő szabhat határt. Mint gyakorló édesanya azt vallom, hogy sok kötött program helyett inkább engedjük át ezt az időszakot a gyermeki lét önfeledt megélésének. Hagyjuk, hogy megélje a játék mélységét és élményét, hagyjuk őt szaladgálni, pancsolni, fára mászni, biciklizni. Engedjük, hogy koszos lehessen, hogy folyjon az arcán a dinnyelé vagy a baracklé, amibe beleharapott. Vagy akár engedjük a semmittevést, heverészést. Engedjük az Ő korlátait is a magunkéval együtt ilyen időszakokban kicsit kijjebb. Hiszen ezek a szabadabb napok és hetek mélyen belevésődnek a lelkükbe, és feltöltik a kis mentális és érzelmi tartályaikat. Ezekkel a teli tartályokkal könnyebben veszik majd a elkövetkezendő akadályokat. Ezek a kötetlenebb idők talán gyermekeinket is nyitottabbá teszik arra, hogy lelki gondjaikat és gondolatikat jobban megosszák velünk.

Az évközbeni hajtásban nem biztos, hogy kellő figyelmet tudunk rájuk szentelni, pedig ép olyan fontos családtagjaink lelki békéje, mint bármelyik gyülekezeti tagé. Beszélgessünk, vagy csak hallgassuk őket, és imádkozzunk együtt. A közös gyülekezeti családi táborok is jó alkalmat adnak arra, hogy kicsit oldottabban, de lélekben talán jobban elmélyülve, éljük meg közösen a hitünket.

Kívánom, hogy a nyári alkalmak, táborok és családi nyaralások igazi, megélt, önfeledt pillanatok és közös nevetések mókázások lélekben gazdagítsanak minket. Merjünk beleharapni gyermekeinkkel együtt egy érett dinnyébe, és hagyjuk, hogy a mi kezünkön is végigfolyjon a dinnyelé. Kacsintsunk össze egymással és emlékezzünk vissza gyermeki énünkre. Szaladjunk be kézen fogva a Balatonba. Merüljünk a víz alá, labdázzunk és vízibiciklizzünk, bolondozzunk a gumimatracon és mindezekért a pillanatokért adjuk hálát Istennek, milyen jó, hogy családunk van és megélhetjük együtt ezeket a hétköznapi csodákat! 

Pintér Brigitta