HÉTKEZDŐ ÁHITAT

János 4:20-25.

Az Atya a valóságban keres téged

Jézus kifejtett szavai szerint lélekben és igazságban történik a helyes istentisztelet. Csak ekképpen valósulhat meg az Atya imádata. Őt elérni nem lehet máshol csak a valóságban. 

A görög szó aléthea fordítása az igazság. Nem valakinek az igazáról van itt szó, hanem a valóságról. A valóság, mint igazság az a lelki talaj, ahol Istenhez imádattal lehet kapcsolódni.
Kétféleképpen közelítsük most meg ezt a valóságot, egyrészt az emberi oldalról, másod sorban pedig az Úr Isten oldaláról.

Elgondolkodtató sorokat olvastam a mostani járvány kapcsán, tudniillik, hogy a karantén időszakban (kitudja még hányszor fog ismétlődni a jövendőben) a család lett/lesz az ember számára a kizárólagos szocializációs tér. Hiszen a gyerekek nem járnak iskolába, nem találkoznak aktívan kortársakkal, a szülők homoffice-ben vannak otthon, a nagyszülőkkel is beszűkül a kapcsolat. És sokak panasza most örömre fordulhatna, hogy végre lehet együtt lenni a családdal, nem csak a rohanás tölti ki az életet. A valóságban azonban sok családra nézve ez az állapot nagy terhet jelent. Azokra a családokra gondolok, ahol nem jól működnek a kapcsolatok, nincs bizalom, elfogadottság, a szeretet dinamikái nem érkeznek és nem indulnak egymás felé. Ebben az összezártságban nem tud ki-ki a saját iskolai, munkahelyi közösségében jelen lenni és ott begyűjteni a megértettség apróbb élményeit, a szeretethetőség hitető pillanatait, az értékességérzet oly áhított darabkáit. Ilyenkor a kényszerű együtt töltött idő inkább csak feszültté teszi az embert és keserűvé teszi az élesen is tapasztalt hiányokat. Ez a karantén helyzet, amikor otthon kell maradni a családok valósága. Olyan valósága, mellyel, ha zajlik az élet, nem szükségszerű szembenézni. Helyette lehet napestig is a munka, a barátok, a kollégák világában maradni. Azonban ez a kialakult járvány helyzet rákényszerítheti az embert a saját, elfedett családi valóságával való szembesülésre. Megoldásra csak akkor van lehetőség, ha szembenézés történik a megoldatlansággal. Egyetlen dolog állhat igazság szerint csak a megoldás útjában, a destruktív megoldás, az a kompenzálás, amellyel ilyenkor becsapjuk magunkat.

Ugyanígy csapja be magát az ember Istennel szemben is. A vele megromlott kapcsolatunkat, az Ő hiányát ott a sajgó lelkünkben igyekszünk sok minden mással pótolni. Mert ha bátran megragadjuk az Isten előtti valóságunkat, akkor látjuk, hogy űzöttségre vagyunk predestinálva, egy meddő küszködésre, hogy a létünknek értelmet adjunk, hogy a testi szükségeinket bebiztosítsuk... Az ember valósága a hiány állapot, a kicsiség, a törékenység, a végesség. Az ember végső soron a halállal küzd egész életében.

Isten valósága pedig az erre való válasz, maga a megváltás. A mennyek

országának a középpontjában Isten megváltó terve, véghezvitele, dicsősége van. Isten valósága az ember felé az a szeretet, amely által még az Egyszülöttjét is oda adta. Az Ő valósága a megbocsátás, a visszafogadás, az irgalmas felmagasztalása az embernek. Amikor az életünkben egy ponton találkozhat a mi valóságunk az Ő valóságával, akkor ott testet ölthet az imádat részünkről Őfelé. Akkor ott megérkezünk a teljességbe, a teljes valóságba. A magunk rémisztő valóságából, azon keresztül Isten megvigasztaló, felemelő valóságába. Ebben a valóságban lehet az Atyát imádni. Ebbe a valóságba hív most az Úr! Jöjj ki Testvérem a csalfa, ember szőtte megoldásaidból, hogy a valóságban megkaphasd az Isten készítette megváltást és Életet.

Ámen

 

Szeretettel

Szőke Etelka