Bolhából elefánt

Szóra sem érdemes az az apró konfliktus, amiből azután nagy veszekedés keletkezik. Harag, keserűség,  vádaskodás, védekezés, elzárkózás, elhagyatottság…

És ezek a konfliktusok időről időre újra és újra lejátszódnak.

Lehet, hogy csak elfelejtett az egyik valamit, amire a házastársa reggel nyomatékosan megkérte. Na és! Hát van ilyen, hogy a nap forgatagában elfelejtünk dolgokat.....

De ez akkor és ott nem ilyen egyszerű, mert akinek nem teljesült a kérése szinte cserbenhagyva érzi magát. Úgy érzi, ő az utolsó társának az életében, minden és mindenki fontosabb számára. És ez dühhel, haraggal tölti el.

A “feledékeny” társ megkapja a kritikát, hogy hogy lehet ilyen és máris ítélet alatt érzi magát. Ezért inkább védekezési célból elzárkózik a valódi párbeszédtől.

Ebből a pici feledékenységből, elhanyagoltság érzés és bántó ítélet alá kerülés születik. Mindketten sebesülést szenvednek.

Valójában ez már nem is konfliktus-kezelési probléma. Itt már egy másik dimenzióval van dolga a házaspárnak, ez pedig a kötődés-kezelés.

Kötődési sebek aktiválódnak egy apróbb konfliktus helyzetben.

Aki gyermekkorának kiemelt kötődéseiben (szülők) érzelmi elhanyagolást, háttérbe szorítást élt meg, az az ember társától is  ugyanezt a kötődési sebet éli meg, ha az elfelejti kérését.

Akit pedig  minduntalan megszidtak gyermekként, ha kellett, ha nem, ugyanezt a “nem vagyok jó” félelmetes kötődési sebet éli meg, amikor számon van kérve nagy indulattal az apró feledékenységéért.

Ezeknek a kötődési sebeknek az újra-újra megélése nagy fájdalmakkal jár, így  hosszútávon már igencsak ki tudja meríteni a párkapcsolat érzelmi tartalékát.

Ne engedjük ezt meg!

Ne csak konfliktust kezeljünk, hanem a kötődéseinket.

Tegyük tudatossá mik fájnak igazán ezekben az összeütközésekben, milyen valós érzések vannak a düh és harag, vagy az elzárkózás és védekezés mögött?

Ezeket osszuk meg társunkkal is és próbáljuk vele együtt megfejteni az ő sebeit is!

Ne feledjük! Mi nők, feleségek felelősek vagyunk a párkapcsolatunk lelki-érzelmi életéért! Nem várhatjuk el férjeinktől, hogy ők gyújtsanak gyertyát és hívjanak minket beszélgetni mély érzésekről! :)

Azonban azt elvárhatjuk és el is kell, hogy várjuk, hogy ha mi erre alkalmat teremtünk, kézbe vesszük ezt a dolgot, akkor legyenek partnerek és adják rá magukat egy-egy ilyen kiemelt beszélgetésre is!

Szeretettel

Szőke Etelka