Gyökössy Lelkigondozó Szupervízori Szolgálat
Budapest, 1097 Kálvin tér 8.

 

Jakus Ágnes riportja Szőke Etelkával a lelkészházasságról

Gyakran halljuk: a parókia fala üvegből van. Mit tehet egy lelkészházaspár saját intim szférája megőrzéséért, biztosítva azt is, hogy ne zárkózzon el a gyülekezettől?

A lelkészházasság nagyon szép ajándék, különleges lehetőség arra, hogy egy párkapcsolat minél inkább kiteljesedjék. Hiszen, férj és feleség együtt szolgálhatnak, közösségükben Isten akaratát hozhatják  közel az emberekhez.

Ez a fajta életközösség ugyanakkor nehéz élet tér is, mert ha nem működik a párkapcsolatban a biztonságos kötődés, nincs érzelemgazdag állapot, akkor  már a gyülekezet olyan szolgálati térré változik, ahol nagyon sok szerepet el kell játszani, ebből pedig nagyon sok terhes szituáció származhat mind a gyülekezeti tagokra nézve, mind a párkapcsolatra terhelődve. Ezek a párkapcsolatban is egyre lehúzóbb dinamikákat gerjesztenek.

Nem szükségszerűek ugyanakkor ezek a terhek. Az a jó, ha a pár olyan mértékben nyitja meg a parókiát mások felé, amennyire azt a kapcsolatuk elbírja. Ha tudnak együtt imádkozni, akkor áthívhatnak másokat magukhoz imaközösségbe. Ha nem tudnak, de megnyitják a parókiát a hívek előtt azzal, hogy akár bármelyik este átjöhetnek hozzájuk, akkor átjáró ház lesz az otthonunk, miközben a pár nincs egységben ezzel kapcsolatban, és ez feszültséget okoz közöttük.

Én egyébként egyre inkább azon az állásponton vagyok, hogy jó, ha nem merev a határ a lelkészpár és a gyülekezet között, ugyanakkor fontos, hogy ezt a határt ne külső körülmények szabják meg, ne is elvárások mentén alakítsuk ki, hanem a saját kapcsolatunk minősége alapján.

Manapság sajnos egyre többször hallani arról, hogy különböző életkorú lelkészek elválnak házastársuktól. Milyen vészjelekre érdemes figyelni, hogy lehetne megelőzni a végső kenyértörést?

Közhely, de igaz: egy házasság nem kér enni, viszont éhen tud halni. Vagy, hogy egy másik képpel éljek: a házasság olyan, mint egy autó egy lejtő közepén kézifék nélkül.  Ha nem fektetünk bele energiát, ....

Szülőtárs vagy házastárs?

      A házasság hetében vagyunk, és mindig megmelegedik a szívem, amikor fókuszba kerül a házasság, hiszen Isten egyik legnagyobb ajándéka lehetne az életben, hogy kapunk egy olyan társat, akivel együtt haladhatunk utunkon, akivel közös lehet az utunk. DE....  Sajnos egyre több olyan emberrel találkozunk, és foglalkozunk, ahol vagy szülőtárssá vált a házastárs, vagy épp ellenséggé.

 Így a házasság hetében fontosnak tartom, hogy azon gondolkodjunk,, hogy hogyan lehet megőrizni a kapcsolat intimitását, mi táplálhatja a szerelmet, és hogyan tovább, ha mindezek már megkoptak a mi életünkben.

   Amikor elindul két ember közötti kapcsolat,  sok minden motiváció lehet mögötte. Lehet, hogy valóban szerelem alakul ki egy férfi és egy nő között. Ha így kezdődik a házasság, .....

Féfi és nő közös útja egymás nélkül

Férfi és nő közös útja egymás nélkül


A férfiből kivett oldalbordából lett az asszony megformálva. Mindez azt üzeni, hogy a férfiből húsbavágó módon hiányzik valami, ami nem más, mint maga az asszony. Erre Ádám rá is felel ott a teremtés hajnalán: csontomból való csont, testemből való test. Így Éva sem találhatja meg a helyét máshol, mint Ádám mellett, számára a megérkezettség az oda illeszkedésben ölthet testet.



Azonban a bűneset után felfordul a teremtésbeli rend. Ádám az átok kapcsán elszakad mély valójától, megfeledkezik igazi szükségéről, hogy
Éva a saját testéből való test. Rákényszerül, hogy küzdjön a biztonságért, a megélhetésért és
közben a saját testét – aki Éva - elhanyagolja. A házasságnak van egy természete: mindaz, amit beleteszünk, és amit nem teszünk bele, teljesvalóságával visszahat ránk. Szinte, amit a másikkal teszünk, azt magunkkal tesszük....