Egy lelkésznő átlagos napja

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből

A Mester nagy iskolájában,

Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
 - Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak, „szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.

AZ ÚJDONSÁG ELVARÁZSOL

Itt a nyár! Egy új helyre elutazni...

Egy új táska és szandál a nyárra...

Egy új játék, vagy könyv a gyermeknek...

Egy új ülőgarnitúra a nappaliba, vagy csak egy új szőnyeg...

De néha elég, vagy szükséges legalább egy új mosóport, fogkrémet, sampont kipróbálni.

Furcsa megfogalmazni, de néha még egy új görög joghurt, vagy egy új fajta túró rudi  is meg tud bennünk valamit mozgatni.

Elkezdetem figyelni magamat, hogyan is hatnak rám az új dolgok és arra jöttem rá, hogy jó érzést okoz még az is, ha reggel egy új illatú papírzsebkendőbe fújhatom az orromat. :)

Igazán felüdítő érzést okoz egy új nyári ruhát felvenni, vagy egy új tollat használatba venni. ...

Isten éltessen!

      Az Isten olyan bölcsen alkotta meg a világot, hogy abba ünnep- és hétköznapokat helyezett, hogy megállítson, segítse rendezni gondolatainkat, életünket, kapcsolatainkat. Nekünk, lelkészcsaládoknak az ünnepek egy kissé másként alakulnak, mert azon túl, hogy az ünnep lényegéről beszélünk, aktívan készülünk a gyülekezeti alkalmakra. Hát bizony a legtöbb feladatunk is vasárnaphoz kötődik, illetve az ünnepekhez. Ezek az ünnepnapok így nem a hagyományos gondolkodás szerinti ünnepek, ahol az ige körül együtt van a család és jut idő a pihenésre is. De azzal, hogy lelkészként szolgálatba álltunk, a családunk is belekerül, vagy beleáll a szolgálatba, és számukra, számunkra az ünnep ezzel válik teljessé. Nem mondom, hogy mindig könnyű ezt megélni, de olyan jóleső fáradsággal szoktuk az ünnepnapok, vasárnapok után, az esti imádság idején megbeszélgetni, hogy mennyi minden ajándékkal gazdagított bennünket az Úr......

Anyák szolgálatban

     Az anyaság ajándék, kihívás, feladat, teher, öröm... Mennyi akár ellentétes jelentésű szó! Anyává lettünk, és ez míg élünk nem változik. A feladathoz, küldetésünkhöz való hozzáállásunk,  magában hordozza az aktuális viszonyunkat Istenhez, illetve a viszonyunkat gyermekünkhöz. Mindezt a szerepet egy gyülekezet előterében  lelkészként, lelkészfeleségként, láthatóan vegyes hozzáállással viseljük.

Néhány leegyszerűsített anya-típust vizsgáljunk meg a gyermeknevelésünk szempontjából, hogy ezáltal gondoljuk át saját erősségeinket, esetleg gyengeségeinket. ....

VÁLASSZ DILEMMA-CSOKROT!

Elég jók vagyunk a gyülekezetnek?

Gyerekeim jó magaviseletű minta gyerekek?

Nem várják, hogy több szolgálatot vállaljak?

Hol a helyem a gyülekezetben?

Rend és tisztaság van a parókián?

Lesz e elég sütemény a szeretet vendégségen?

Elég hívő vagyok?

Jó példát mutatok a többieknek?

Nem kéne nekem is minden nap olvasnom az Igét?

Minden alkalmon ott kellene lennem a közösségben?

Nem kellene ifi órára palacsintát sütnöm?

Lesznek e elegen a templom takarításon?

Miért veszik el a férjem minden erejét és idejét?.......

Másként vagy mégsem

      Hamarosan konfirmáció lesz a gyülekezetünkben, éppúgy mint máshol is. Készülnek a gyerekek egy ideje, beszélgetések, kérdések, számolgatjuk az időt, amikor néhány heti konfirmáció előkészítő után nekem is leesett, hogy tulajdonképpen szülőként is érintettek vagyunk. A rokonságot (testvéreinket) nem is értesítettük erről az eseményről. Majd amikor megtörtént mindez azon gondolkodtam, hogy vajon mit kellene még tenni. Hogyan kellene méltóképp lelkileg, testileg, külsőleg, belsőleg készülni.

    Azután az elmúlt hetekben több temetés is volt. Fiatalabbak voltak az elhunytak, és volt némi tétovaság a hozzátartozók részéről, hogy tulajdonképpen mit kellene tenni, hogyan kellene felkészülni a temetésre, a gyászra.

    Az utcán elhaladnak fiatalok inkább nem köszönnek, mert fogalmuk sincs mit mondjanak, áldás békességgel köszönjenek, jó napottal, vagy sziával üdvözöljenek?

    A dilemmákat folytathatnám......