ISTEN ÖRÖMÉBEN GAZDAG KARÁCSONYT KÍVÁNOK

MINDEN KEDVES TESTVÉREMNEK 

ÉS OLVASÓNKNAK

Szarka Gyopár csodálatos préselt virágokból készült képével! 

Karácsonyi örömüzenetben ott van a felkínált lehetőség, hogy megjelenik Isten dicsősége, egész közel jön az emberhez az eddigi elrejtettségéből és a megváltással ez a közelség ki is teljesedik.

Karácsonykor az utóbbi években számba szoktam venni az életutam nehézségeit. Azokat az eddigi életeseményeimet, amelyek egészen közel hozták a valódi énemet, a kiszolgáltatottat, a rettegőt, a sebezhetőt, a törékenyt. Azért vagyok értük ilyenkor különösen is hálás, mert ezeken keresztül nyílt meg a fülem, a lelkem arra, hogy a karácsonyi örömhírt meghalljam és egyre valósabban befogadhassam.  A nyomorúság óráiban megtapasztalhattam, hogy

Kedves Lelkészfeleségek!

Örömmel köszöntjük blogunkon Madai Éva lelkipásztort, lelkészfeleséget Diósjenőről. Olvassuk nyitott szívvel ádventi gondolatait!

„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten…!”

Gyerekkorom óta különleges helyet foglal el az advent az életemben.

Úgy emlékszek vissza rá, mint ami az év legvarázslatosabb időszaka. Nem volt adventi naptárunk, de számolgattuk, hogy hányat kell aludni karácsonyig. Készültem, tervezgettem, titokban ajándékokat készítettem vagy amikor nagyobbak lettünk, a testvéremmel számolgattuk a zsebpénzünket és még „békét kötni” is készek voltunk néhány napra, hogy mi is adhassunk valamit. Csendes, örömteli napok voltak ezek. Semmit nem éreztem abból, hogy a világ milyen nagy igyekezettel próbálja elrabolni a várakozás örömét. Amikor 16 évesen megismertem Isten szeretetét

Szeretettel köszöntjük blogunkon Zámbóné Hajnalkát, aki református lelkipásztor és lelkészfeleség is Káposztásmegyeren.

Olvassuk nyitott szívvel örömteli és őszinte gondolatait!

 

Kedves Lelkésznők és Lelkésznék, drága "sorstársak"!

Nem tudom, hogy tudok-e bármi olyat írni az adventről, ami nektek új lehet. Nagyon sűrű időszak ez és mégis gyönyörű! Éppen ezért elhatároztam, hogy fölkelek korábban legalább egy héten kétszer és "rorátézok" a templomban. Mivel lelkészfeleségként az Úr házában lakom éjjel és nappal, köntösben lebaktatok és letérdelek az Úr asztalától nem messze. Ez segít, hogy ne aludjak el. Kérem Jézust, hogy ajándékozzon meg a jelenlétével, és beszélgessünk. Többnyire van témám, de Ő is szokott hozni. Egyszer korábban például arról mesélt, hogy Isten Országa milyen csodálatos, és, hogy bennünk van. És mi vagyunk az egyház.... és az egyházban lesznek gyerekek...sok gyerek. Lesz játék és éneklés és

A Békesség jöjjön hozzánk vendégségbe

Az egyik legnehezebb időszak az advent és a karácsony azt hiszem a szolgálatot vállaló családok életében. Mert ilyenkor szeretnénk mindenhol helyt állni, ahol csak lehet. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mitől függ, hogy milyenekké válnak megálmodott ünnepeink és ünnepi készülődésünk.

    Elég rég szolgálok gyülekezetben és sokat vívódtam ifisként is az adventi, karácsonyi készülődések és a szolgálatok miatt. Nehéz volt harmóniában lenni mindennel, elvárással, szolgálattal, feladattal. Valami mindig áldozata lett a túlvállalásnak. 

    Emlékszem, hogy lelkészváltás volt nálunk, és a karácsonyi műsort két településen is kellett menedzselnem. 
Voltak hittanóráim, akkor épp tanító voltam, és az osztályommal is igen sok feladat adódott, úgyhogy az otthoni készülődés maradt a legvégére. Amikor lement a szentesti műsor a templomban, hazamentünk, és akkor álltunk neki karácsonyfát díszíteni, de még porszívózni is. Nagyon rossz érzésem volt aznap este. Egyébként nem sikerült rosszul az a szenteste, de fájt, hogyakik a legközelebb állnak hozzám, azokra maradt a legkevesebb időm. A fejemben megfogalmazódott. Ezt másképpen kellene. Aztán volt, amikor jobban ment, volt, amikor nem. Valahogy nekünk keresztyéneknek az ünnepek nagyon fontosak, várjuk a lelki impulzusokat is, de benne élünk a társadalmi szokásokban, elvárásokban, amelyek nyomásként nehezednek ránk.

De érdemes elgondolkodni azon,

Most!!! Ez az advent más lesz!

   

Minden adventi időszak előtt elhatározom, hogy ebben az évben máshogy fogom csinálni. Hogy végig ragaszkodni fogok a lényeghez, hogy belső békességgel és Jézusban való örömmel szeretném megélni ezt a négy hetet.

Sajnos idővel évről évre észrevettem, hogy egyszer csak, úgy december közepe felé jövet-menet a fülemen van a fülhallgató, és amikor csak lehet szólnak a számomra kedves zeneszámok. Kizárom a külvilágot. Néha csak ülök és sóhajtok, de már is pattanok fel, mert eszembe jut a következő tennivaló, intézni való, vagy figyelmeztet az óra, hogy időpont van, jönnek e vagy nekem kell szaladnom valahova - sokszor már nem is tudom.

Pár nap eltelik így és tüskéket is növesztek,....

Ne egyél a jó és rossz tudás fájáról!

"Jóllehet, ő a Fiú, a szenvedésekből tanulta meg az engedelmességet és miután teljességre jutott, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki."(Zsidó 5.8-9.)

Jézusnak az Atya akaratát teljesíteni étele és itala volt, amint már kezdett öntudatra ébredni: 12 évesen már keresik a szülei, mert elkószál mellőlük, belső indíttatásának engedve az Atya házába kellett mennie. Nem volt ez számára nehézség, az Atyát keresni, felfedezni és akaratát teljesíteni.

Amikor elérkezett a próbák ideje a megkísértésekben, a szolgálat terhei között, az emberi fáradtság és erőtlenség, és legfőképpen a halál erői által okozott szenvedésben, akkor tanulta meg Jézus, hogy mi is az engedelmesség.

Mindezt végigjárva, - isteni módon tűrve és legyőzve a szenvedést, - teszi a mi emberi természetünket győzedelmessé. Krisztus értünk vált teljessé, hogy

Ha láthatatlanná lettél...

Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle,

 mert nagyon féltek. ( 1 Sámuel 17, 24)

Góliát magas, harcedzett férfi volt, páncélzattal, és komoly fegyverekkel felfegyverezve. Esélytelennek tűnt a harc ellene. Saul serege rettegve hallgatta, amikor kiállt és becsmérelte őket és Istenüket. Feladták a harcot már az elején. Nem hitték el, hogy lehet bárki, aki le tudja győzni Góliátot. Egymásban erősítették félelmeiket. Nem látták Góliáttól, a félelemtől, a rájuk leselkedő veszedelemtől azt az Istent, akivel nem egy embert, hanem népeket győztek le atyáik. Nem látták azt az Istent, aki kezében tartja az általa teremtett világot. 

   Góliát nem Gátban lakik ma, hanem körülöttük, és abban erősít meg ma is bennünket, hogy el ne higgyük, hogy a mi Urunk győztes Úr, akit nem győz le a gonosz, és nem is győzhet le. Ott áll felettünk, hogy el ne higgyük, hogy szolgálatinknak, az igehirdetésnek, bizonyságtételnek van értelme. Ott áll, hogy el ne higgyük, hogy ma is időszerű Isten igéje, és igazsága. Ott áll előttünk, rettegést keltve, hogy elfeledjük, Aki bennünket motivál, szolgálatra késztet mérföldekkel nagyobb, erősebb, hatalmasabb, de csendesebb. Isten az, aki értünk még áldozatra is kész volt...

Pedig emlékszem arra a gyászoló asszonyra, aki férje temetésekor hallotta meg a remény evangéliumát. Pedig tudom, hogy  fiataljaink tisztaságának megmaradásában Ő ad erőt, pedig családok újulnak meg, mert megszabadította pl. az apát szenvedélyétől, az alkoholtól. Nem volt emberi esély, de Krisztus ereje nagyobbnak bizonyult a bódulat vágyánál. .... Folytathatnánk, hiszen mindez valóság. Ezzel a bizonyossággal álljunk az eheti szolgálatainkba.  Isten áldjon Benneteket a küzdelmeitekben, és adjon Nektek igazi győzelmeket Vele! 

                                                                                                 Gergelyné Molnár Lívia