Sok szeretettel várunk Benneteket április 14-én, hétfőn 14:00-tól az első tréning napunkra, lelkészfeleség fórumra, mely a budapesti Gazdagréti Református Gyülekezetben kerül megrendezésre. (ELJUTÁS)
A várható program:
14:00 Érkezés, regisztráció
Nyitó áhítat
Előadás
Kiscsoportos beszélgetés
Tea, süti
Fórum beszélgetés
A tervek szerint 17:00 magasságában zárjuk az alkalmat.
A részvétel ingyenes, jelentkezési szándékotokat legyetek szívesek itt jelezni:
https://docs.google.com/forms/d/1__mBmPymXcSPG9hx0Tqfa-kDh-PvOl_V-9F1vNqMGpE/viewform
Ki-ki lehetősége, kedve szerint süteménnyel hozzá járulhat a "tea-sütizéshez", melyet köszönettel veszünk!
Sok-sok szeretettel várunk Benneteket!
Szerkesztők/szervezők
2014. március 13., csütörtök
2014. február 15., szombat
2014. január 17., péntek
A szimpátia átka
Mindamellett, hogy természetesen a gyülekezeti szolgálatban nem lehetünk személyválogatók, mert Isten sem az, azért valljuk be őszintén, emberien: vannak gyülekezeti tagok, akik szimpatikusak és vannak, akiktől futkos a víz a hátunkon. Persze a kettő között is vannak bőven,
2014. január 11., szombat
Haladjunk!
Istentől megáldott új évet kívánunk mindenkinek!
Nem sokára itt is beindul az év és jönnek az újabb szösszenetek, de ne felejtsétek el, hogy még sok kibeszéletlen téma vár az eddigi tartalmak "hozzászólás" ablakaiban!
Nagyon szép szám ez a 65, amennyien eddig kitöltöttétek a kérdőívet, így is rendkívül gazdag anyagra tettünk szert, mely kiváló kiindulópont a további online írásokhoz, illetve a tréningekhez. Ha van olyan ismerősötök, aki még nem töltötte ki, kérjük az együttműködéseteket abban, hogy elkülditek nekik a teszt linkjét, köszönjük:
https://docs.google.com/forms/d/1xBhns_l-6Zw3FLBN9bJkWahdu_6K-Qzk7jYwx6rQHxs/viewform
Tréning alkalmak, személyes találkozás
Terveink szerint március-április magasságában szervezünk egy találkát. Egy fél napos találkozásról (előadás, kiscsoport, tea, süti, ima) lenne szó, melynek még a helye, ideje ismeretlen, de nem sokára közzé tesszük ezt is! :)
2013. december 10., kedd
Ha nem szeretnél depressziós lenni: Panaszkodj!
69. Zsoltár
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5
Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7
Ne szégyenüljenek meg miattam, akik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orcámat.
9
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
10
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
15
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
16
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18
És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem.
23
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
26
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
27
Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
30
Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
33
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
34
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
35
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és ami csak mozog azokban!
36
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét.
2013. november 28., csütörtök
Egy kisgyermekes család a templomban van vasárnapi istentiszteleten
A szülők feszülten figyelnek, a templomban a szokott, méltóságteljes csend uralkodik.
A gyermeki léleknek nehéz egy helyben és csendben maradni, szeretne elindulni, vágyik felfedezni
a környezetét, szíve szerint kimenne a kertbe hintázni, majd visszarohanna 5 perc múlva újra a
templomba, s ki-be szaladgálna a legszívesebben az érdekes, hatalmas faajtón.
Ez a kicsiny emberke mégis ott ül nyugodtan a szülei között. 10 perc eltelte után elkezd
mocorogni, jelzi; már nem bírja így tovább. Anyuka kedvesen és szelíden szól rá: Csssitt, kicsim,
itt csendben kell maradni!
Újabb percek telnek el „nyugalomban”, mialatt a gyermek magában újra éled a lecsendesítő anyai
szózatból és újra izeg-mozog, jelzi, ez így nem jó neki... A szülők megint rásuttognak, most apa
szól komoly arccal, tanítja a csöppséget csendbe lenni, templomhoz illő módon viselkedni,
nyugalomra és türelemre inti őt. 10 perc után nyüszögni kezd, majd újabb szülői szóra, hogy
„maradj csendben, viselkedj jól” kitör belőle a keserves sírás, a percek óta lefojtott érzelmei
miatt.
Anya feszülten felkapja, kimegy vele – hogy ne zavarják az istentiszteletet, s megnyugtatja, majd
elmagyarázza neki, hogy nem szép dolog így viselkedni. Most miatta nem tudja ő sem
meghallgatni az igehirdetést. Pedig az fontos dolog!
Képzeljük el! Ez a történet ismétlődik, alkalomról alkalomra. Mire ez a kisfiú nagyobbacska lesz,
minden tiltakozást mellőzve fogja már tudni, hogyan is illik viselkedni a gyülekezeti élet során,
önmaga, vágyai, belső rezdülései helyett a templom az egy olyan hely, ahol arra kell figyelni mit
illik, mit várnak el tőle viselkedésekben...és ez a gyermek nem szívesen fog jönni a templomba...
De mi van a mi gyermekeinkkel? Akik ott kell hogy lakjanak, ott kell hogy éljenek? A
legszemélyesebb életterében sem érezhetik szabadnak magukat?
A lelkészgyermekek ezt heti több alkalommal és sok szituációban élik meg: viselkedni kell,
másokra tekintettel lenni, elvárásoknak megfelelni és arra amit ők éreznek és szeretnének, nincs
terep egy hívő közösségben...
Ez persze alap esetben két következménnyel járhat majd felnőttként; vagy távol tartja magát a
gyülekezeti élettől a megélt rossz élményei miatt. Vagy jelen lesz a gyülekezetben, minta keresztyén lesz, aki mindenben megpróbál majd eleget tenni, sok – sok feszengés és szorongás közepette.
Hogy lehessen harmadik verzió is, nem kellene gyermekeinket máshogy kezelni anyaként, mint a
gyülekezeti gyermekeket lelkésznéként? Miért is ne tehetné meg a lelkészgyermek, hogy egyszer-egyszer nem jön át vasárnap a templomba, vagy egy gyülekezeti alkalom közepén feláll és bemegy
a saját szobájába és nem nem megy újra vissza. Vagy egy kézműves foglalkozáson neki nem
kötelező részt vennie...
Neki ez az élettere is, nem csak a gyülekezete, miért ne érezhetné magát szabadon?
Hogy látjátok ezt kedves Lelkészfeleség Testvérek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)