2013. október 24., csütörtök

FELESÉG IS VAGY? VAGY CSAK LELKIPÁSZTOR FELESÉG?

Kedves Lelkészfeleség Testvérem! 

Van férjed is, vagy csak lelkészférjed?
Azon kívül is vagy feleség, hogy jelen vagy a gyülekezeti életben, hogy ott számíthat rád a férjed. Csinálod mellette a női szolgálatokat, a  gyermekek között végzet munkát és egyéb területeken is bevonható vagy, meghallgatod esténként, mi minden  történt vele. Megértő  lelkészfeleség vagy, ahogy ennek illik lennie, mindenben alkalmazkodó, elfogadva a hétvégék sűrű menetét is...
Vársz-e valamit a férjedtől?

Ha a női lélekre gondolok, meg kell fogalmaznom, hogy a nő tele van vágyakkal a férfi felé, ami azt jelenti, hogy  sok mindent értékel és igényel a  férfi részéről, és kíván adni számára. Nem adja alább és 
nem éri be ígérgetésekkel, szavakkal, vagy csupán morzsákkal. A női lélekben van büszkeség és vágy a kizárólagosság érzésre. Vágy arra, hogy különleges legyen a férfijének. Annak az egynek mindenképpen. Várja, hogy az újra meg újra észrevegye, bókoljon neki, cicázzon vele és kívánja meg.
Örömmel veszi a meglepetéseket, ha például elviszi valahová kikapcsolódni a vágyott férfi.
Amikor a nő megérzi, hogy számítanak az igényei és a férfi ezekhez szükséges feltételeket elementáris erővel biztosítani kívánja – boldog lesz.
Ha megteremti a férfi, (legalább a maga részéről) hogy legyenek alkalmak, ahol csak ketten vannak és méltóképpen tud rá figyelni –  a nő megérzi és átéli, hogy szeretve van.
És akkor lelkesen belefog és mindent meg akar osztani vele, a saját fontos és kevésbé fontos dolgait is, mert úgy érzi, „neki akarom adni magam”. És jön az öröm, ami által a férj a figyelem fókuszába kerül akár csak a  hétköznapi apró dolgokra nézve is,  egymást érik a férfi szívet melengető kedvességek.
Dinamizmussal érkezik meg a nő vágya, arra nézve is, hogy hagyja magát meghódítani, vagy amikor úgy alakul éppen ő legyen a sok terhet hordozó férfi elcsábító Múzsája....

Vársz-e valamit a férjedtől, vagy elég neked is és neki is a gyülekezet kihívása és örömei és ebben próbálsz csak mellette lenni?

Szőke Etelka

Minden férj vágyik – különösen is a lelkészférjek – a megértő feleségre

 MILYEN IS A MEGÉRTŐ FELESÉG?

Egy lelkészcsaládban, általában a szombat délután és este az, amikor a család nyugodtabban együtt van. Négy szombat közül azért minden másodikon egészen biztosan akad valami kivételes jellegű szolgálni való. 
Vegyünk egy példát:
A nagymama  körülbelül három havonta egyszer tud egy hétvégére eljönni, szombat este vigyázni a gyermekekre. Ilyenkor a feleség buzdítására

Sor-rendben?

Hogy is vannak ezek? Melyik van az első helyen?
Szolgálni a gyülekezetbe – családot tűzoltó jelleggel ellátni?
Szolgálni a gyülekezetben – a családban is mindent rendjén, idejében megtenni, elvégezni, a kettőt összehangolni?
Vagy; szeretni a családomat, - és szolgálni a gyülekezetemet.

Ha szereted a tiéidet, úgy hogy odafigyeltél rájuk,  máris szolgáltad a gyülekezetet is, mert ők is kaphatnak  majd tőled érdemi odafigyelést. Szeretni pedig nem lehet gyorsan, letudva.

Lelkészcsaládban felnőtt férfi...


Lelkészcsaládban felnőtt férfi fogalmazta meg:

Anyám sosem ért rá, hogy igazán figyeljen ránk gyerekekre is. Mindig volt valami tennivalója a gyülekezetben, mindig jött hozzá valaki, aki elementárisan fontos volt. Ahogy látom a feleségemet a gyermekeinkkel bánni, azt gondolom anyám nagyon rosszul csinálta.

A gyülekezeti ügyeket, időnként át tudta volna más is venni, azt szinte bárki megtehette volna, nekem viszont senki más, csak ő lehetett volna az anyukám!

Egy felnőtt lelkésznő emígyen


Egy felnőtt lelkésznő emígyen:
„Most várom a második babámat, de nem tudom igazán átadni magam az anyai örömnek. Sőt!

Ahogy a másfél éves gyermekemre nézek és visszagondolok, hogy 6 hetes kora után milyen sokat voltak vele a nagymamák és a gyülekezeti nénik míg én szolgáltam – megjelenik bennem a kérdés:


     kinek szülöm én ezt a második gyereket: a gyülekezeti néniknek?”

Egy felnőtt nő...



Egy felnőtt nő, aki sokgyermekes lelkészcsaládban nőtt fel krízisbe lévén visszagondolva saját családi élményeire emígyen fogalmazott:

"Apámról azt tudom elmondani, hogy ő volt a tiszteletes úr. Nekem nem volt apukám.
Anyám pedig lényegében a lelkészfeleség volt. Ránk mindent megcsinált, példamutatóan vitte a házi dolgokat is, és a gyülekezeti szolgálatokat. De azt nem kérdezte meg egyetlen alkalommal sem amikor fontos lett volna: Kicsim, ma olyan szomorkás vagy, mi a baj?"

Kép: parókia.hu

ISMERŐS-E SZÁMODRA EZ A TÖRTÉNET? MOND E NEKED VALAMIT?

Egy feszített tempójú hét után következő hétvégén gyülekezeti programok vannak. Szombat templomtakarítás, ahol apa és anya mindenkivel beszélget, mindenre figyel. Gyermekek játszanak a gyerekekkel. Együtt ebédelnek a gyülekezettel. Vasárnap istentisztelet után presbiteri délután. Elpakolással együtt, mire elmegy az utolsó ember is, már fürdés idő következik.

A 3 éves kisleány elkezd nyöszörögni, egyre jobban ellenkezni, majd fájdalmas sírásban kitörni, hogy nem szeretne még fürdeni, játszani akar. A szülők is fáradtak. Nem értik, hát tegnap is ma is eleget játszhatott. Fürdés ideje van – hangzik apa végső válasza a jelenetre.
És a kislány hüppögve, nagyon nehezen megvigasztalódva fürdik le anya segítségével.

Ha ez a kisleány felnőtt lett volna, meg tudta volna fogalmazni;
„nem szeretném, hogy máris le kelljen feküdni és a hétvégének vége legyen, amikor velem nem is törődtetek semmit! Játszatok még velem, bárcsak én is számítanék nektek!”


De gyermekként csak sírt és a meg nem értettség sötét érzéseivel küszködve hüppögött...